Rendezett temetőt!
Az AhojSzia októberi lapszámában megkérdeztük mennyire elégedettek olvasóink a temetők állapotával. Szerencsére a megkérdezettek nem számoltak be negatív tapasztalatokról, én mégis szétnéztem a komáromi temetőben, milyen is a valós helyzet.
Első ránézésre rendezettnek tűnik minden, de ha alaposabban megnézünk, sajnos találunk olyan elhanyagolt részeket, melyek felháborító állapotban vannak.
Milyen kötelessége van az embereknek? Kifizetni a parcellák díját és saját megítélésük szerint gondozni azt, látogatni, virágot vinni, mécsest gyújtani, emlékezni és tiszteletben tartani a környezetet.
Mit kínál a díjért cserébe a sírkert? Adja a helyet és elvileg, hangsúlyozom, elvileg karban tartja a környezetet, a fákat, a bokrokat, az ösvényeket, mert ilyen is akad. Besétálva az egyik ilyen ösvényen észrevettem, hogy áll ott néhány sír, melyet rendszeresen látogatnak, de sajnos nem csak a hozzátartozók, mint azt a virágok jelzik, hanem a hajléktalanok és a kábítószeresek is. Eldobott cigarettacsikkek tucatjai, emberi ürülék, üvegek, szemét.
Szeretném hangsúlyozni, hogy többször is visszamentem az adott helyre, nem csak az ünnepek alkalmával, hanem már hetekkel előtte és utána is és a környezet nem változott. Ez bizonyítja, hogy a gondnok nem sűrűn látogatja a temető ezen részét, különben kötelességéből adódóan, vagy pusztán emberi érzésből megpróbálna tenni ellene. Hiába a hozzátartozók törődése, ha az ember félve közelíti meg az adott részt, mert nem tudhatja, mikor mászik elő valaki a bokorból.
Ha a díjakat kell beszedni, miért találják meg az elhagyatott sírokat is, ha csak egyszerűen rendben kell tartani a környezetet, bizonyos helyeken a madár sem jár?
Számomra ez teljességgel érthetetlen hozzáállás. A tehetetlen hozzátartozók pedig kétségbe esve várhatják, következő látogatásuk alkalmával mit találnak majd a síroknál. Vannak olyan városok, ahol a gondnokok naponta többször körbejárják a temetőt, ügyelnek a biztonságra, rendezettségre. Zárás előtt pedig jelzik, hogy lassan távozni kell, és garantáltan senki sem maradhat bent.
Ha minden út belátható lenne, és nem kínálna búvóhelyet az oda nem való egyéneknek, akkor talán elkerülhető lenne a „sírgyalázás” és a látogatók számára is megnyugtatóbb érzés lenne, mert tudják, hogy szeretteik méltó helyen, egy békés, rendezett és tiszta környezetben nyugodhatnak.
Csak remélni merem, hogy szavaim eljutnak azokhoz, akik felelősek a kialakult helyzetért és képesek tenni is annak érdekében, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő, és a temető minden egyes pontja rendezett és kifogástalan állapotú legyen.
(kép és szöveg: Ozgyin Erika)
