Selyések a Nagymedvében, avagy tanulmányút Berlinbe, Drezdába és Potsdamba
Április 29-én, egy hétfői hűvös hajnalon, amikor az utak ürességtől konganak, egy autóbusz gördült ki a Komáromi Jókai színház parkolójából. Ezen járművön utaztak azon selyés diákok, akiknek lehetőségük nyílt részt venni az ez évi németországi tanulmányúton.
Aznap délben már megcsodálhattuk első úticélunkat, a kulturális látnivalóktól hemzsegő Drezdát, amelyet az Elba Firenzéjének szoktak nevezni. A város nevezetességeit egy különleges idegenvezetés keretein belül tekinthettük meg. Elhaladva az Albertinum múzeum és a citromfacsaróra emlékeztető kupolával ellátott Drezdai Képzőművészeti Egyetem mellett a Marienplatz nevet viselő főtérre érve megcsodálhattuk a belvárost, ahol szinte megállt az idő. Pontosabban ezt a következtetést vonhatjuk le a barokk ékkőként tündöklő Frauenkirche, és az azt körülvevő számos, jó állapotban lévő, régies stílusú épületet látván. Ám ez a feltételezés korántsem helyes. Az evangélikus templomot és a téren álló épületeket ugyanis második világháborús bombázás sújtotta 1945. február 13-án, a város más részeivel együtt. A tragédiát követően a főtér évtizedeken át romos maradt, és csupán 1992-ben kezdte visszanyerni eredeti formáját a grandiózus újjáépítés által. A város önkormányzata és lakói fontosnak tartották, hogy az épületek az eredetihez hasonlatos formájukat nyerjék vissza, így a munkálatok szigorú kritériumok keretein belül folytak. A történelem nyomai azonban nem csupán a régi korokat idéző építészeti megoldásokban jelennek meg. A templom fala ugyanis részben régi, a bombázást átvészelő téglákból épülhetett újjá, így állítva emléket a múlt viszontagságainak. Tovább haladva végigsétáltunk a történelmi karácsonyi vásár helyszínéül szolgáló Drezdai kastély udvarán, melynek külső falát egy, a szász fejedelmek sorát ábrázoló meisseni porcelán képsor díszíti. Ezek után a Semper Operaházhoz értünk, melynek bejáratánál Goethe és Schiller, a német irodalom két legnagyobb alakja tekint le ránk. Végezetül a híres képtárnak, műgyűjteményeknek, múzeumoknak és szalonoknak otthont adó Zwinger kertjében tehettünk egy kellemes sétát.
A délutáni órákban aztán ismét útnak indultunk, hogy elérjük végső úticélunkat, Németország pezsgő fővárosát, Berlint. A következő nap délelőttjén bele is vágtunk a nagyváros felfedezésébe. Elsőként egy buszos városnézés során megismertük a legjelentősebb látványosságokat, amelyek között helyet kapott a TVtorony, a Checkpoint Charlie, valamint a Győzelmi oszlop is. Számomra ezen nevezetességek közül a legérdekesebb a Vilmos császár emléktemplom volt, amelyről korábban egy németóra keretén belül hallottam. Ez az evangélikus templom ugyanis korántsem mondható szokványosnak. A neoromán stílusban épített templom eredetileg Berlin legmagasabb épülete volt, ám a második világháború alatt szintén bombázás áldozata lett. Megmaradt romjait végül nem bontották le, csupán megerősítették a szerkezetét, így is emlékeztetve a háború pusztítására. Később a rom köré még négy új épületrészt emeltek, amelynek falai színes üvegmozaik darabkákból tevődnek össze. Az üvegdarabok között a kék szín dominál, amelyet akár egy újabb békére való utalásnak is tekinthetünk. A nap másik felében végigsétáltunk az Unter den Linden sugárúton, megcsodálva a történelmi belváros ismert épületeit, a Humboldt Egyetemet, a Múzeumszigetet, a Dómot, eljutva egészen a város szívét képező Brandenburgi kapuhoz. Késő délutáni fő programpontunk a Reichstag, azaz a német Parlament belső tereinek és kupolájának felfedezése volt német nyelvű vezetéssel. Az épületet 1894-ben nyitották meg, az évek alatt a történelem számos viharán ment keresztül, melyek alatt több alkalommal öltött megújult külsőt. Jelenlegi formáját 1999-ben nyerte el, amikoris Norman Foster tervei alapján nem csupán restauráláson esett át, de egy új, üvegből készült kupolával is gazdagodott. Az üvegkupola több célt is szolgál: lenyűgöző kilátást nyújt a látogatók számára, fenntarthatóvá teszi a épületet innovatív esővíz gyűjtésével és napenergia felhasználásával, valamint szimbolizálja a Parlament átlátható munkáját. Ez az épület tulajdonképpen olyan, mint maga a város: keveredik benne a történelmi múlt és a haladó jelenkor.
Május elsején az ünnepre való tekintettel “kimenekülve” az amúgy is nyüzsgő városból Potsdamba indultunk, hogy felfedezzük az ott lévő lehetőségeket. Elsőként a Babelsberg filmgyár élményparkjában jártunk, ahol számos, a német film- és meseiparhoz kapcsolódó kreatív programmal, bemutatóval és interaktív kiállítással vártak minket. Innen később a grandiózus Sanssouci-palota felé vettük utunkat. A ,,porosz Versailles”-ként emlegetett épületegyüttest és impozáns parkját az UNESCO 1990-ben nyilvánított a világ kulturális örökségének részévé. A vidéki rezidenciát magyarra fordítva „Gondtalan-kastély”-nak nevezhetnénk, amely jól tükrözi építésének célját. Nagy Frigyes király ugyanis erre a helyre kívánt elvonulni az állam gondjai elől, hogy a nyilvánosságtól távol élvezhesse az általa nagyra tartott művészeteket. A kastély termeiben járva számos korstílus elemeivel találkozhatunk. Megjelennek a későbarokk, a klasszicista stílus, valamint a rokokó jellegzetes jegyei is. A különféle szobák és koncerttermek mind tele vannak káprázatos díszítéssel. A termeken keresztül sétálva, az „audioguide” szövegét figyelmesen hallgatva a látványon kívül számos érdekességet és tudnivalót is magunkba szívhatunk. Az utolsó vendégszobába érve pedig szinte mindenki álmélkodva tekint fel a mennyezetre. A francia filozófus, Voltaire tiszteletére készített terem falai és plafonja ugyanis tele van szebbnél szebb, faragott virágokkal és különféle fajtájú madarakkal. A nap zárásaként még tettünk egy sétát a palota kertjében, ahol igazán átélhettük a természettel és művészettel átitatott, gondtalan életérzést.
Az utolsó egész napunkat a Múzeum-szigeten indítottuk, ahol a Pergamon múzeum panoráma élményének lehettünk részesei. Mivel maga a múzeum ottlétünk alatt felújítás alatt állt, így helyette a modern kivitelezésű Panoráma kiállítást néztük meg, amely szinte tökéletesen adja át a múzeum hangulatát. A múzeum nevét fő látványosságáról, a Pergamoni Zeusz-oltárról kapta. Ezen kívül azonban antik gyűjteménnyel, valamint előázsiai és iszlám művészeti alkotásokkal is találkozhatunk itt. Az egész termet betöltő vetítés és a kiállított műtárgyak által közelebbi képet kaphattunk a múltbéli életről, spiritualitásról és építészetről. Kora délután hajóra szállva a Spree folyóról csodálhattuk meg a város látképét. A kellemes út alatt olyan épületeket csodálhattunk meg, mint a Berlini dóm, a Világ Kultúráinak Háza és a kormányzati negyed épületei. Kirándulásunk záróakkordjaként az estét a Friedrichstadt-Palast egyik nagysikerű darabján, a „Falling in love” című musicalen töltöttük. Ez egy káprázatos show, tele zenével, tánccal, akrobatikai elemekkel, melynek díszleteit Swarovski, kosztümjeit pedig a híres divattervező, Jean Paul Gaultier tervezte és kivitelezte. Az est folyamán a színpadon 100 művész jelent meg, akiknek játéka, mozgása egytől egyig bámulatos volt. A finálé alatt velünk együtt kétezer néző állótapssal, ovációval méltatta az egyedi és világszínvonalú előadást.
A pénteki nap reggelén az autópálya felé indulva az busz ablakából még vetettünk néhány pillantást a fővárosra, amely a pár nap folyamán oly emlékezetessé vált számunkra. Végezetül, visszagondolva az impozáns látványosságokra, a sok vidám pillanatra és persze életünk legjobb kebabjára, sokan határoztuk el magunkban, egyszer még bizonyosan visszatérünk Berlin nagyvárosi forgatagába. Köszönettel tartozunk némettanárainknak, Fekete Juditnak és Cibulka Csillának az élményekkel teli kirándulás megszervezéséért.
Radi Barbara, VII.N, Selye János Gimnázium
