Szenvedélyes városi krónikás

Egy komáromi lokálpatrióta vallomása önmagáról, szenvedélyéről és városáról, avagy a képeken keresztül megismerheted városod múltját, jelenét, de a jövőjét is megsejtheted.

Mit jelent, és kire mondhatjuk, hogy lokálpatrióta? Nyelvtanilag latin és görög szóösszetétel, “helyi hazafi” a jelentése. Tehát olyan ember, aki szereti szülőhelyét, figyelemmel kíséri annak életét a településfejlesztés, környezetvédelem, oktatás,  kultúra és a gazdaság területein. Megbecsüli a település értékeit, megőrzi és ápolja a térség múltját, hagyományait, az a szó legpozitívabb értelmében is lokálpatriótának nevezhető. Beszélgetőtársam Pinke László, fotós és gyűjtő is ilyen lokálpatrióta.

Kedves László! Bevezetésképpen több évtizedes ismeretségünkre hivatkozva engedd meg, hogy beszélgetésünket tegeződve folytassuk. Köszönöm. Kezdjük is el tehát!

A facebook oldaladon közzétett fénykép albumaid szinte mesélnek Komáromról és a benne élő emberekről. A közelmúlt történelmét látjuk magunk előtt. Mikor és honnan jött az ötlet, hogy gyűjteményt hozz létre?

Már gyerekkoromban nagy könyvtárbújó voltam. Itt találkoztam először a régi Komáromról szóló könyvekkel és képekkel. Nagyon megtetszettek, mert a történelem is nagyon érdekelt. Otthon és a rokonoknál mindig nagy érdeklődéssel nézegettem a régi családi fotókat. Elcsodálkoztam, hogy csak embereket látok a képeken, a várost viszont nem. Ez az emlék akkor nagyon bennem maradt.
Felnőttkoromban egyszer csak azzal szembesültem, hogy Komárom arculata gyerekkori emlékeimhez képest gyökeresen megváltozott. Ismerősöktől tudtam meg, hogy városszerte nagyon sok régi családi fényképalbum létezhet, melyekben az egykori családi és városi események vannak megörökítve. Ekkor határoztam el, hogy összegyűjtöm őket. Mondhatom, hogy az ismerősök ismerősein keresztül jutottam hozzá nagyon sok érdekes és értékes képhez, ill. albumhoz.

A gyűjteményed facebookon való közzétételével mindannyiunkat megajándékoztál. Mi vezetett erre a lépésre?

Úgy kilenc évvel ezelőtt a gyűjteményem már elég terebélyes lett. Az interneten ekkor láttam először, hogy a fényképeket digitalizált formában nyilvánosságra lehet hozni. Ebben az időben indult a facebook is. Elhatároztam, hogy képeimet és albumaimat rendszerezem, digitalizálom, majd mindenki számára elérhetővé teszem. Úgy éreztem, ha közkinccsé teszem őket, azzal egyaránt szolgálhatok városomnak és polgártársaimnak is. A fiatalkori emlékek felidézése véleményem szerint mindenkinek örömet okozhat.

Rendkívül gazdag a közzétett albumok tematikája is. Szinte minden megtalálható bennük a város és polgárainak közelmúltjából. Tudatosan hoztad létre így a gyűjteményt?

Egykori munkatársaim és ismerőseim hívták fel a figyelmemet arra, hogy a város változásainak bemutatásához szorosan kötődik a benne élő emberek hétköznapjainak megörökítése is. Így kezdtem el tudatosan gyűjteni a még létező, vagy már megszűnt üzemek, munkahelyek dolgozóinak mindennapjait bemutató anyagokat. Ezeket rendszerezve hoztam létre olyan albumokat, mint például a Boltok, bolti eladók, Európa szálló, Villanytelep, Kórház a város közepén, Stavba VD & Május 9 – és még számtalan hasonlót. Ugyanígy jártam el a város kulturális és sportéletét ábrázoló képekkel is, így keletkeztek a következő albumok: Bolondos nyár, 1974, Csemadok színjátszókör, Egyetértés munkásdalárda, Volt egyszer egy zenekar-Paradox, az iskolák életét bemutató albumok, az 1965-ös árvizet és az 1968-as augusztusi eseményeket bemutató anyagok. A sportéletből a komáromi vízipólósokat, a holt-vági csónakházat, a hajógyári kikötőben és a Dunán rendezett motorcsónakversenyeket, és a Vág-Duna ralit említeném.

Gyűjteményed gazdagsága arra utal, hogy szenvedélyes gyűjtő vagy. Egyedül vagy ezzel a hobbiddal a városban?

Szerencsére mára már egyre többen vagyunk. Vasárnap délelőttönként a Kiscsapó vendéglőben jönnek össze a gyűjtők, folyik a nagy cserebere, többek között régi fényképek és albumok is gyakran gazdát cserélnek. Még Magyarországról is van érdeklődés, így jutok hozzá olyan felvételekhez, melyeket helyben nem tudnék beszerezni.

A Duna Menti Múzeum is rendelkezik a gyűjteményedhez hasonló anyaggal, vagy még gazdagabbal. Megérné, ha együttműködnétek. Történtek már lépések ez irányban?

Már régebben megkerestem a múzeumot. Nagy mennyiségű, csodálatos anyaguk van, de nincs még teljesen rendszerezve. Felajánlottam, hogy szabad időmben ingyen és bérmentve szívesen elvégezném ezt a munkát, de kérésemre eddig nem kaptam pozitív választ. Kár.

Említetted, hogy már többen is vagytok gyűjtők a városban. Nem tervezitek egy nagyobb fotókiállítás megrendezését? Biztosan nagy lenne az érdeklődés.

Ez többünkben felvetődött már. Mi is azon a véleményen vagyunk, hogy érdeklődésben nem lenne hiány. A város polgárainak többsége megtalálná és felismerhetné magát a felvételeken. Viszontlátni magunkat 20, 30 vagy 40 év távlatából, felidézni egykori emlékeinket, munkahelyünket, a volt kollégákat biztosan izgalmas szórakozást jelentene mindenki számára. Tervünket viszont csak támogatók, szponzorok segítségével tudnánk megvalósítani.

A közzétett albumok között nagyon sok foglalkozik a város jelenének problémáival. Úgy tűnik, mintha ma ez lenne a kedvenc témád. Te is így látod?

Szeretem Komáromot, érdekel a sorsa, valamint polgárainak élete is. Segíteni szeretnék, ezért van most a figyelmem központjában a város „árnyas” oldala. Sokat járok-kelek az utcákon, vagy kerékpáron teszek nagy körutakat fényképezőgéppel a vállamon. Ha valami hiányosságot, kifogásolni valót látok, az nem hagy hidegen és megörökítem. Ezután a fényképes bizonyítékkal és megoldási javaslatommal felkeresem az „illetékes” hivatalt és panaszt emelek, mint szintén „illetékes” választó polgár. Néha meghallgatásra találok, de többnyire a bizonyíték a fiók mélyén végzi, így hát közzéteszem a facebookon, bízva a nyilvánosság hathatós segítségében. Erre is volt már példa.

Kedves László! A végére engedj meg egy apró megjegyzést, amivel gondolom te is egyetértesz. Sokkal szebb jövő várna Komáromra, ha az illetékes hivatalokban minél több hozzád hasonló lokálpatrióta ülne. Köszönöm a beszélgetést, és a tervezett kiállításotok létrejöttéhez sok sikert kívánok.

Pinke László gyűjteményéből rendszeresen szemezgetünk a „Múltbéli pillanatok” című rovatunkban.

(pt, fotó: archív felv ételek)