Mix 2018. 01. 22.

Télen-nyáron vándoréletmódon

Megkérdeztünk néhány komáromi vándorárust, hogyan is kell elképzelni az ő munkájukat és életmódjukat. Érdekes lehet egy állandóan mozgó vállalkozás fejeként tevékenykedni, az év nagy részében máshol feküdni-kelni és mégis mindenhol élvezettel kiszolgálni az arra járó-kelő éhes szájakat. Lássuk, milyen is az a bizonyos vándorélet.

Ifjabb Mezey Péter, alias Negri…

…már tizenhat éves kora óta kereskedik, kezdetben ruhával, később fonott kosárral, büfés kiszolgálással, ma pedig főként háztáji füstölt áruval járja Szlovákia kedvelt vásárait. „Enni muszáj, úgyhogy ez jó biznisz. A szüleim is vállalkoztak, így amit tőlük láttam, csináltam én is. Csakis vándormódra árulok, ha nyitottam üzletet, az sose ment.”

A Komáromi Napokon palacsintával, lángossal, és saját recept alapján készült tócsnival várja a vendégeket. „Kitaláltam, hogy pirítok rá füstölt sonkát, szórók rá savanyú káposztát és töpörtyűt is. Mivel ez elég sós étel, sör vagy más ital is dukál mellé – így ha már esznek nálam, meg is ihatnak mellé valamit.” Mégis ha messzebbre szállnak ki, a füstölt áru az, ami már nyolc éve bevált, visszajáró vevőket vonzó terméknek számít. „Drágán adom, viszont minőségit. Olyat árulunk, ami nekünk is ízlik, ezért sajt például nincs a kínálatban, mert nem szeretem. Emiatt valószínűleg nem is tudnám úgy eladni. Odafigyelünk a rendezett megjelenésre, pedig akad olyan, aki a csurgó kosz közül is megveszi az árut. Tanúi is voltunk ennek az elrettentő példának, amikor a szemünk láttára egy részeges árustól a földről felszedett koszos terméket is megvették az arra járók.”

Magyar- és Csehországgal is megpróbálkoztak, de Szlovákián belül találtak igazán embereikre. „Nagyszombat, Vágújhely, lényegében az autópálya melletti városok a legkapósabbak. A szlovákokra egyébként jellemző, hogy ha látnak egy sort, beállnak ők is. Volt, hogy én is csatlakoztam viccből, és megkérdeztem tőlük, miért ácsorognak épp itt? Azt felelték, hogy nem tudják, de sokan voltak itt, hát beálltak ők is. Kérdeztem, mennyibe kerül itt a füstölt áru? Hát, hogy azt nem tudják, de ha mások visznek, akkor ők is.”

Hogyan is néz ki egy vándorárus heti beosztása? „Hétfői nap árurendelés és a helypénzek rendezése, majd kedden egy kis pihenés. Szerdán összerakjuk az árut, csütörtöktől pedig kiindulunk, akár több helyszínre is párhuzamosan. Az állandó csapatban hatan vagyunk, szezonban pedig vannak segítők, akik az éves szabadságukat erre az időszakra tartogatják. Nőkkel nem igazán dolgozok együtt, maximum rokonokat alkalmazok. Mindig hotelban alszunk, mivel a kényelmet nagyon igénylem, és ezt másoknak is megadom. Nem egy leányálom reggel hattól este nyolcig kint állni, pláne a hidegben szerintem nincs is olyan, aki szeretné ezt a munkát. Éppen ezt kompenzálom a kés-villás étkezések bebiztosításával, valamint az átlagnál jobb fizetéssel – de még így is azt mondom, bár tudnék a munkásaimnak még többet adni.”

Gyakran látunk fagyoskodó árusokat, vajon hogy bírják a zord időjárást? „Liptószentmiklóson rettenetesen szelesek az utcák, mínusz 8-10 fok van nappal is. Ezt lehetetlen megszokni, rakodni kell, táncolni, teázni, és ha vannak látogatók, akkor gyorsan el megy az idő. Ha nem túl népszerű a vásár, az kész kínzás.” Egy-egy helyszínre való bejutásnál nem csak a kapcsolatrendszer számít, de a pénz beszél, kutya ugat szólás is érvényesül. „Már a kirakodás utáni első órában látni, milyen forgalom várható. Van egy csomó rossz hely, ahol az átlaghoz képest negyede annyit sem lehet eladni. Vásárban vagy vásár mellett standolni, nem mindegy.” Mindemellett persze a rendet és a szabályokat is be kell tartani. Negriék már végezték kitiltással, hiszen ha mást árulnak, mint, ami be van jelentve, az kizárással jár. „Kimért gumicukor helyett elkezdtem a füstölt árut kínálni. Öt év kitiltásból végül csak három lett, mivel az új polgármesterrel új lehetőséget is kaptam. Az ellenőrökkel sem egyszerű dűlőre jutni. Nehéz minden egyes szabályt betartani, így nem csoda, ha egy-egy lekezelő stílus miatt (például ha flegmán félredobálják a kolbászokat) én magam is kevésbé kedves hangvételt veszek elő. Az adóellenőrök szintén cselesen próbálnak csőbe húzni, hogy rajtakapjanak a számla nélküli eladáson. A nagy tömegben és hajtásban pedig bizony sokszor tényleg elmarad a blokk kiállítása.”

A januári és februári pangós hónapokat leszámítva az egész év szinte minden hétvégéje munkával telik. „Ha akad olyan péntek-szombat, amit nem vásárban töltünk, nem is érzem jól magam. A téli hónapokban például bevásárlóközpontokban is jelen vagyunk. A Tescoban olyan mennyiségű törökmézet adtunk el, ami nem semmi. Két-három havonta Pőstyén, Trencsén, Zsolna helyszíneit váltogattuk, az újdonság varázsa pedig mindenhol hatott. Mindig megvártuk, míg újra kiéheznek a vevők.” A szezont az augusztusi, szeptemberi és októberi hónapok jelentik, a karácsony ezzel szemben egy nagy lófutás. „Kofáskodni elengedhetetlenül fontos. Első a szemkontaktus, utána egy mosoly, majd kóstolóra invitáljuk a bámészkodókat. A szép sátrainkat rendre megdicsérik, a gigák pedig csak úgy mozognak fel-alá a gazdag kínálat láttán. Persze vannak nagyon pofátlan emberek is. A töpörtyűs tálba sokszor csak belemarkolnak és már mennek is. Keleten például volt egy cigánygyerek, aki egy óvatlan pillanatban benyúlt a nagy sonkáért és elfutott vele. Mikor másodszorra visszajött, már messziről figyeltem. Mögé lopóztam, és ahogy rácsaptam, úgy megijedt, hogy felrepült a sonka kezéből. Természetesen még neki állt feljebb és a többi vevő előtt jelenetet rendezett. Érdekes, hogy a rendőrök valahogy ilyenkor sosincsenek ott.”

Mint mindenhol, itt is akad mínuszos áru. Vajon mi történik az elszáradt készítményekkel? „Az ‘egylábúakat’ és a maradékokat a rászorulóknak adjuk. Egy barátommal együtt tavaly is osztottunk ingyen kaját, ahova sok anya jött le a gyermekével, sőt olyanok is, akik szégyellték, hogy szegények, de én tudtam, hogy nem csak nézelődni érkeztek. Mindenkit szívesen látunk, legalább ennyivel segítve az embereket. Összességében elmondhatom, hogy több szempontból is szeretem, amit csinálok.”

A Gorilla Grill…

…négy éve vetette bele magát a vásárok kavalkádjába, méghozzá családi vállalkozásként. Mečár Viktória édesanyjával, Szénási Keszeg Judittal, és  keresztapjával, Keszeg Péterrel először Marcelházán nyitott éttermet, Etető néven. Az innen nyert tapasztalataik megszerzése után vágtak bele a vendéglátás e különleges formájába. Látványkonyhájuk számtalan ínyencséget kínál különböző községi rendezvényeken, tavaszi-őszi-karácsonyi vásárokon és fesztiválokon egyaránt. Éttermük ma már Komáromban, a varrónőknek és a környékbeli ebédelni vágyóknak kínál menülehetőséget, illetve előrendelés alapján különféle akciók szervírozását is vállalják.

„Egyelőre Szlovákián belül találkozhatnak velünk a vendégek, de rövidtávú terveink közt szerepel, hogy a szomszédos országokban is megjelenjünk. A nyári hónapokban sűrűbb a program. Lazításra az év elején jut idő, majd áprilistól egészen decemberig húzzuk.“ Az alkalmazottak száma függ az esemény nagyságától és a látványkonyha aktuális méretétől. Általában tizenkét méteres konyhával települünk ki, ahol 8-10 beosztottunk van – szakácsok, pultosok és konyhai kisegítők, akikkel karöltve szolgáljuk ki az éhes nézelődőket. Anyum intézi a hivatali és adminisztratív ügyeket, Peti felel a sátrak körüli ’építkezés’ technikai részéért, rám pedig minden egyéb teendő marad: anyagbeszerzés, beosztások és megrendelések beütemezése. Nagyon király egyébként köztünk a hangulat, jó fejek a munkatársaink, folyamatosan ökörködünk. Meg is szokták jegyezni, hogy biztos az alapján válogatjuk az embereket, hogy ki mennyire bolond. Viccet félretéve, a legutóbbi András-vásárkor rengetegen visszajöttek és dicsérték a kaját. A töltött káposzta például nagy kedvenc a hidegebb napokon. Az ár attól függ, hogy milyen volumenű eseményről van szó, mennyi gasztro-jellegű árus van kint, milyen a nyersanyagok aktuális piaci ára, stb. Erről azonban előre konzultáluk mind a szervezőkkel, mind a versenytársakkal.“

A Komáromi Napok, a Gastrofest, a Gútai Vásár és az András-vásár eseményeinek visszatérő árusaiként tarthatjuk számon őket, mindemellett évről évre igyekeznek egy-egy új helyszínt is beemelni a programtervbe. „A legkedveltebbek számunkra természetesen a hazai, komáromi események. A legpozitívabb visszajelzés mindig az, ha látjuk az arcokon az elégedettséget. Visszatérő vendégeink visszacsatolásai energiát adnak még egy hideg, esős rendezvényen is. Minden fogyasztónak nem tudunk megfelelni, de szívesen fogadjuk a bírálatot és igyekszünk javítani a gyengeségeinken, hogy a jövőben még több elégedett vásárlóval büszkélkedhessünk.”

(Milány Kincső)

Szólj hozzá!