Üzenet 1911-ből: komáromi diák képeslapja a szüleihez

„Néhány hónapja régi fényképeket kerestem a komáromi magyar gimnázium épületéről a világhálón – írja olvasónk, Fehér Erzsébet, a Selye János Gimnázium titkárnője, valamint az Öregdiákok vezetőségi tagja. – Többet is találtam, ezen a képen viszont megakadt a szemem.

A régi időkben megszokott volt, hogy a képeslapnak a fényképes oldalára írták az üzeneteket. Ez a lap is olyan, szinte alig maradt rajta üres hely. Amikor aztán megpróbáltam „kisilabizálni” a szöveget – és „röpke” fél óra alatt majdnem teljes egészében sikerült is –, felkeltette az érdeklődésemet a tartalma.” Egy régi, komáromi gimnazista írta a szüleinek:

Kedves Szüleim!

Gondolom, hogy most már igen meg voltak (talán vannak is) ijedve, hogy azért nem mentünk haza, mert mindketten betegek vagyunk. Pedig én is, mondhatom már pompásan érzem magam s már igen szeretnék iskolába menni. A diákbál előtti héten sokkal rosszabbúl éreztem magam, mint most. Ezért legyenek kedves Szüleim egész nyugodtak. Már semmi vizsgálatra nincs szükség. Már csak néha köhögök schlájmot fel a siculia víztől. (Azt vettünk, nem Sel…, mert ez magyar.) Most már készülődünk a márc. 15-ik-i ünnepségre. Arra alig jönnek le maguk, mert ott is lesz, úgy-e? Kezeiket csókolja szerető fiuk Béla

A Novák Józsi mostanában igen szomorú. Meg…… vagy? Azt mondta, igen vágyódik haza, de hogy mért, azt nem mondta meg.

Babcit csókolom.

De vajon ki írhatta a levelet? Ki lehet az a Béla? És Novák Józsi?

„A lap felső sarkába ceruzával írták fel: (1911). Ez egy jó kiindulópont, gondoltam – folytatja Fehér Erzsébet. – Kezembe vettem a gimnázium 2008-ban, az épület átadásának 100. évfordulójára kiadott Emlékkönyvét, amely az 1910/11-es tanévtől kezdve tartalmazza az itt érettségizett diákok névsorát. Novák Józsi és egy Béla nevezetű fiú nevét kerestem, utóbbiról a szöveg alapján feltételezhető volt, hogy testvére is járt ez időben az iskolába. A 150. oldalon Gidró Bonifác osztályfőnök osztályában aztán rövid idő alatt megtaláltam mindhárom fiút: Novák Józsefet, Mihály Bélát és Gézát is.

És ami még a képeslap szövegében megfogott: 1911-et írtak, és az akkori hatodikos (16-17 éves) fiúk azért vásároltak Siculia vizet, „mert ez magyar”.

Kedves Olvasók! Ha akad valaki, aki ismerte vagy rokona, leszármazottja ennek a három fiúnak, szívesen várjuk jelentkezését, írását a Komáromi Öregdiák hírlevél szerkesztőségébe, a komaromi.oregdiak@gmail.com címre.