Van, amikor a teljesítmény nem számít
A politikai élet szereplői tudatában vannak annak, hogy munkájukat nemcsak korrekt partnerek, hanem gyakran ellendrukkerek között kell végezniük. Gyakran bebizonyosodik, hogy nemcsak az elvégzett munka számít, hanem néha (sajnos) a rosszakarók és rágalmazók által gerjesztett hangulatok diadalmaskodnak. Bár ezzel a ténnyel minden politikusnak meg kell békélnie, a komáromi II. lakótelepen tapasztaltak miatt jómagam is hasonló összefüggésekben idéztem fel az elmúlt évtized egyes momentumait.
Miről is van szó pontosan? Emlékezhetünk rá, hogy amikor 2003-ban polgármester lettem Komáromban, akkor a II. lakótelep romokban állt. Értem ez alatt nemcsak a házak állagát, hanem a közbiztonság helyzetét, az összeférhetetlen lakosok sokaságát, viselkedését. Emiatt az itteni lakások ára a minimumra csökkent, a lakótelep egy halott városrészre emlékeztetett. Sokat gondolkoztam a megoldás keresésén, és a helyszínen is sokszor voltam kint körülnézni – keresve a megoldást: mit lehet itt tenni? (Érdekes módon éppen a II. lakótelepről megválasztott városi képviselők közül kerültek ki az általam szorgalmazott változtatások ellenzői, ám még ennél is bizarrabb volt, hogy a gondok sikeres megoldása után viszont éppen ők sütkéreztek legjobban a dicsfényben.) Tény, ami tény: 2010-re a képviselőtestület segítségével sikerült kiküszöbölni a problémákat és a II. lakótelepről nemcsak kiköltöztették az összeférhetetleneket, hanem azt is elértük, hogy olyanok oda ne is térhessenek vissza. Sikerült biztosítani a városi rendőrség állandó jelenlétét, új parkolókat, játszótereket építettünk, sportpályát és új lakásokat is átadtunk, utakat újítottunk fel, valamint parkot is! Így a nyolc év végére egy kedves, lakható városrész kerekedett ki a II. lakótelepből – egy hely, ahol az emberek este is ki mertek menni az utcára, ahol megszűntek az atrocitások, ahol a lakások értéke újra emelkedni kezdett. A város már majdnem visszakapta azt az értéket, amit egykor ez a terület jelentett számára.
Mi történt azóta? Most már más ember ül Komárom polgármesteri székében, és azt tapasztaljuk, hogy az általunk létrehozott értékek folyamatosan mennek tönkre és épülnek le… A közbiztonság siralmas helyzete miatt az emberek sötétedés után már nem mernek kimenni az utcára – a helyzet a 90-es évek végét idézi.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem az utolsó polgármesteri választások eredményeit ezen a lakótelepen – a helyen, ahol igazán büszke lehettem a munkámra. Azt tapasztaltam, hogy a három jelölt közül az utolsó helyen végeztem… Ennek ellenére tényleg örömmel gondolok vissza erre a munkára, és nagyon sajnálom azt, ami az utóbbi két évben ott történt. Meggyőződésem, hogy a II. lakótelep többet, jobbat érdemel. Óhatatlan kérdésként persze felmerül: nyolcéves munkánk eredményeinek leépítése vajon elégséges mementó lesz-e a helybélieknek? Vajon továbbra is szájhősöket és frázispufogatókat támogatnak majd, vagy inkább azokat fogadják kegyeikbe, akik a munkájukkal bizonyítottak? Tényleg: vajon hogyan vélekednek ők az utóbbi két év történéseiről?
Ez az igaz történet tanmese is lehetne, hiszen félreértés ne essék, nem rólam, hanem Komárom lakosairól szól, tanuljunk belőle, életünk javítása érdekében!
(basti.sk)
