Zoltán újratemetve

2017. január 13-án, pénteken, 19,00 órai kezdettel Zelei Miklós Zoltán újratemetve című tragigroteszkjét mutatja be a Beregszászi Illyés Gyula Színház a Komáromi Jókai Színházban. Az előadás rendezője Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója. A komáromi vendégjáték védnöke: Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese.

Zelei Miklós az idestova húsz éve folyó különös határkutatás tapasztalatait gondolja tovább színpadi művében. A kettézárt falu című dokumentumregénye a Nagyszelmenc-Kisszelmenc szétválasztásának abszurd történelmi hátterét, részleteit tárja fel, a Zoltán újratemetve pedig drámai formában mesél az elszakadásról, s annak tragikus – ugyanakkor mégis nevetséges – következményeiről, az otthon és otthontalanság kérdéséről, a kis nemzetek és kis emberek kiszolgáltatottságáról.

Rómeó és Júlia a vasfüggöny két oldalán: egy beteljesületlen, tragikus szerelem groteszk története két felvonásban a Szovjetunió nyugati határán a II. világháború végén és a birodalom fennállásának utolsó nagy telén; majd felbomlása után. A Szovjetunió nyugati vasfüggönyének tövében járunk: a szovjet – csehszlovák, majd ugyanitt, de már ukrán–szlovák határon, a világhírre jutott kettézárt falu színpadi országhatárán.

Az megboldogult Zoltán Zoltánovics Zoltánt, állampolgárságát tekintve: szovjet, nemzetisége: magyar, egyébként kiváló borjúgondozót végakaratának megfelelően családja a határ túloldalán, Csehszlovákiában lévő temetőben, néhai menyasszonya, Kapusi Júlia mellé szeretné eltemetni, aki abba pusztult bele, hogy vőlegényét a lakodalmukról hurcolták el a Gulágra. A temetési menet számára azonban nem nyílik meg sem a vasfüggöny, sem a hivatalos határátkelő. A halottat a határvédelmi szervek letartóztatják, s a helyőrség udvarán temetik el. A rendszerváltáskor innen hantolja ki a család, hogy menyasszonya mellett újratemesse, ami ezúttal sem sikerül… Hogy hogyan nem és miért nem, azt mutatja meg a fekete humorban bővelkedő, az elmulasztott lehetőségekre is rámutató groteszk játék.

Az előadás személyességét, vallomásosságát erősíti, hogy olyan társulat – a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) – előadásában kerül színre, amelynek tagjai a szóban forgó határhelyzetet tapasztalatból is ismerik.