Blog: Náci vagy, ha…

A felvidéki magyarságra kívülről tekintő naiv olvasónak az lehet az érzése, hogy tájainkon az utóbbi időben megnövekedett a szélsőségesek száma, akik mindent és mindenkit eltüntetnének, aki nem azt vallja, amiben ők hisznek.  Ez viszont nem felel meg a tényállásnak, de a hiba nem a médiafogyasztó készülékében, hanem bizonyos “gondolkodók” billentyűzetében keresendő.

Az utóbbi napokban ugyanis több olyan írás jelent meg szlovákiai és magyarországi sajtóorgánumokban, amely szerint mindenki náci, aki nem avatná szenté Bugár Bélát, autonómiáról próbál gondolkodni, s életében már beszélt Szávay Istvánnal. Tisztelettel jelentem, én mindhárom kritérium szerint megfelelek az ilyen elveket vallók szabályzatának, tehát akár Nácinak is nevezhetnek. Pedig nem vagyok az, mert szüleimtől, édesapám és nagyapám után nem az Ignác (a gyengébbek kedvéért becézve Náci) nevet kaptam.

Lehetett volna úgy is, s akkor legalább engem lett volna miért Nácizni. Ennek ellenére a tavasz megérkeztével sokakban olyan érzés támadt, hogy saját nemzettársaikat rugdalják, mocskolják. Én nem tartozom az általánosításokat kedvelők táborába, ezért aztán ellenkezem minden ilyen fajta megnyilvánulástól, főként akkor, amikor az  politikai hátterű emberek részéről zajlik.

Emellett kedves Olvasóm, nem vagyok naiv, s azzal is tisztában vagyok, hogy Felvidéken is vannak olyanok, akik valóban szélsőséges nézeteket vallanak, de számuk nem magasabb az európai átlagtól, s  jócskán elmarad attól, amelyet például a fejlett Egyesült Államokban tapasztalhatunk. A statisztikákat félrerakva el kell gondolkodnunk azon, vajon miért áll bizonyos csoportok szándékában, hogy az egyszerű médiafogyasztó Magyarországon és Szlovákiában is azon töprengjen, vajon mennyi náci van Felvidéken.

Félelmet akarnak kelteni? Bizonyos szervezeteket, csoportokat szeretnének lejáratni? Esetleg nem akarnak mást, csupán magukat megmentőként, értelmiségi mentsvárként feltüntetni? Talán mindegyik ok ott lehet a háttérben. Furcsa módon gyűlölködésről írnak, s szavaikból ömlik a közönségesség, s nem kívánnak egyebet, csak ellentéteket szítani.

Egy igazi megoldás van velük szemben. Kerülni őket, figyelem nélkül hagyni azokat a sorokat, amelyekkel csupán dühöt kívánnak előidézni. Tudjuk azt, hogy a válságok idején az ilyen emberek különösen veszélyesek. Ahogy nyolcvan évvel ezelőtt a nácik voltak.

(forrás:  mediagerilla.com, Rajkovics Péter)