szombat, október 20. - Vendel (hu) - Vendelín (sk) 1 EUR = 324 HUF 13 °C
Város

Rendezni végre közös dolgainkat! – a felvidéki deportálásokra emlékeztek

Benned él a magyarság! – hirdeti a Kecskés László Polgári Társulás, mely több mint egy évtizede emlékezik meg a felvidéki kitelepítésekről. 2010 óta mindezt az önkormányzattal közösen teszi. Az Országgyűlés 2012. decemberében – dr. Molnár Attila polgármester, korábbi országgyűlési képviselő javaslatára – április 12-ét a felvidéki kitelepítettek és deportáltak emléknapjává nyilvánította.

Idén a Monostori erőd Dunai bástyája adott otthont a megemlékezésnek, ahol tiszteletét tette Czunyiné dr. Bertalan Judit a térség országgyűlési képviselője, Észak- és Dél-Komárom polgármestere, Stubendek László és dr. Molnár Attila, valamint Bayer Zsolt író-publicista. Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes, a rendezvény fővédnöke levélben köszöntötte az emlékezőket.

A koszorúzással és Oláh Kálmán József Attila-szavalatával kezdődött múltidézés a Klapka terem falai közt tartott testületi emléküléssel folytatódott. Dr. Molnár Attila polgármester köszöntőjében kiemelte, hogy a megélt sorsokon változtatni nem tudunk, de emlékezni és emlékeztetni nemcsak kötelességünk, de felelősségünk is.

Komárom az elmúlt évtizedben a kitelepítések emlékvárosának szerepét töltötte be. A helyi Kecskés László Társaság felvállalta a felvidéki kitelepítettek ügyét, könyveket és kiadványokat is megjelentettek a témával kapcsolatban. Kecskés László helytörténész volt a Klapka György Múzeum megalapítója, őt Révkomáromból telepítették Komáromba – tette hozzá a polgármester.

A második világháborút követő kényszerkitelepítések tragikus és értelmetlen epizódjai voltak történelmünknek, a csehszlovák politika nem érte el célját, nem tudta megvalósítani a homogén nemzetállamot – írta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a komáromi képviselő-testület ünnepi ülésének résztvevőihez szóló levelében.

Az ülésen felolvasott levelében a KDNP elnöke rámutatott, a kommunizmus évtizedei alatt még beszélni sem lehetett a világháborúk utáni idők magyar áldozatairól, a megemlékezés pedig lehetetlennek tűnt.

Megfogyva bár, de törve nem, megmaradtunk. Akiknek el kellett hagyni szülőföldjüket, szívós munkával teremtettek új otthont. Ma már hazajárnak, és az a legfontosabb, hogy van hová menni, mert él a felvidéki magyarság” – fogalmazott Semjén Zsolt.

A levél felolvasása után Bros Gergely római katolikus plébános és Máté László református esperes áldása következett.

Czunyiné Bertalan Judit, a térség országgyűlési képviselője is beszédében kiemelte, az emlékezés napja arról is szól, hogy van-e bennünk erő, képesség, hogy ebben a nemzetközileg furcsa helyzetben magyarok merjünk maradni.

Bayer Zsolt publicista arról beszélt, hogya huszadik század átgázolt rajtunk, magyarokon, a kitelepítettek mégsem adták fel a hitet, hogy életben kell maradni. A mostani ünnepen ne felejtsünk el emlékezni azokról sem, akiket innen zavartak el, a zsidókról és a svábokról” – mondta Bayer Zsolt.

A kitelepítésekről:

Az 1945 májusa és októbere között hatályba léptetett a kassai kormányprogramban meghirdetett, és ma is érvényben lévő Benes-dekrétumok a magyar és német lakosságot tették felelőssé a háborús bűnökért, Csehszlovákia akkori széthullásáért: a nem-szláv népességet megfosztották állampolgárságától, vagyonától és állásától. Több mint 200.000 magyar kényszerült elhagyni tehervagonokban az akkori Csehszlovákia területét, javait kényszerűen hátrahagyva. A törvényeket a szétváló, majd az Európai Unióhoz csatlakozó cseh és szlovák állam – egyes rendeletek kivételével – megőrizte jogrendjében, s 2007-ben az utódállamok még azt is elérték, hogy azok az Európai Unión belül is hatályban maradhassanak.

A kitelepített magyarokat szállító első szerelvény 1947. április 12-én, az utolsó 1949. június 5-én indult, e két időpont között szinte naponta vitték a kijelölt családokat, összes ingóságukkal együtt, Magyarországra. Elsőként Baranyába és Tolnába irányították a magyarokat, akik idővel visszakerültek Komáromba, „hogy legalább a szülőföldjükhöz közel legyenek”. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta érni, hogy a 400 ezer magyart „reszlovakizáljanak” és a lakosságcsere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, de ez a nemzetközi közvélemény nyomása miatt meghiúsult.

Az emléknapon közreműködött továbbá Farkas Béla tárogatóművész, a Gaudium Vegyeskar és Nagy Ferenc.

(komarom.hu / MTI)

FEL