100 éve alakult újjá a dél-komáromi tűzoltóság

Azzal, hogy az ember megszerezte, megszelídítette, majd később munkába fogta és saját hasznába állított a tüzet, utat nyitott egy olyan léptékű fejlődésnek, amely minőségi változást hozott az egész emberiség történetébe.

A fejlődés során aztán egyre jobban nőtt annak igénye, hogy a tűzzel való harc ne egy-egy bátor ember ügye legyen, hanem váljék szervezetté, azaz a feladatra kiképzett emberek a tűzoltáshoz szükséges eszközök segítségével végezhessék ezt a veszélyekkel teli fontos feladatot.

1870-ben alakult meg a Magyar Országos Tűzoltószövetség, gróf Széchenyi Ödön jóvoltából, aki 150 évvel ezelőtt hozta létre a szervezett állami tűzoltóságot.

A jeles évforduló alkalmából a Komárom-Esztergom Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság méltóképen emlékezett meg, mely többek közt azért is volt időszerű, mert a szervezet ez évben ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját.

Megyénk tűzvédelmi történetének első emlékei egészen a római korig nyúlnak vissza, hiszen a Brigetio területén feltárt vízvezetékek a tűzoltásban is nagy szerepet játszottak. A korabeli tudósítások bemutatják, hogy a mai Tata térségében feltörő források vizét nagy vízvezetékekkel juttatták el a Brigetio területére, ahol medencékben tárolták a vizet, s amennyiben tűz ütött ki, ezekből a vízgyűjtő medencékből végezték az oltást.

Komárom városában a XIV. századtól egészen a XIX. század elejéig nagyon gyakoriak voltak tűzesetek. A város fekvése miatt, hogy a Bécs-Buda irányába haladó seregek dúlták és égették fel, máskor pedig gyújtogatásból eredő tűzész söpört végig a városon. A gyakorta ismétlődő tűzesetek miatt, Komárom híres szülötte, Jókai Mór is lelkes cikket írt 1862-ben, melyben sürgeti a városi tűzoltóság megalakulását.

A Komáromi Önkéntes Tűzoltó és Tornaegylet 1872-ben alakult meg, mely az elkövetkezendő időszakban kemény és hatékony munkával küzdött a városban felbukkanó tűzesetek ellen. Az egylet gyors ütemben fejlődött, így rövid időn belül tűzoltó századdá duzzadt, csaknem 160 állandó taggal és pártolóval. Az alakulat az évek során aztán nem csak a tűz, de az árvizek elleni csatákban is felvette a harcot és keményen helyállt.

– A trianoni döntés aztán a tűzoltóságra is rányomta pecsétjét: tűzoltási infrastruktúrájának, feleszerelésének nagy részét elveszítette. 1920-ban gyakorlatileg egy fehér lap volt a tűzvédelem és innen kellett felépíteni újra az egész szervezet rendszert, mely hatalmas munkát igényelt a lakosság és a városvezetés részéről is – mondta el Varga Mihály Sebestyén, a KEM Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője.

1920. június 6-ára újjáalakult a dél-komáromi tűzoltóság, Komáromi Önkéntes Tűzoltótestület névvel, mintegy 25 működő taggal.

Varga Mihály Sebestyén ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: „A két háború között a város tűzvédelme dinamikusan fejlődött, hiszen Alapy Gáspár polgármestersége alatt egy virágzó polgári város alakult ki, mely a tűzoltóságnak is nagyon kedvező volt. Ekkor épült meg az első nagyobb szertár, rengeteg feleszereléssel gyarapodott a tűzoltóság.” A komolyabb beruházásoknak köszönhetően a tűzoltók védőfelszerellést kaphattak, és lóvontatású lajtoskocsikat is kapott a szervezet. A tűzoltószertár 1926-ban került átadásra, mely alkalomból a Megyei Tűzoltószövetség közgyűlése mellett tűzoltóversennyel egybekötött nagyszabású rendezvényt szerveztek.

A második világháború sajnos újra lerombolta a huszonöt év alatt felépített „tűzoltói birodalmat” Komáromban, hiszen a frontszolgálat, a bombázások, a munkaszolgálat gyakorlatilag teljesen leépítette a tűzoltói szervezetet – olyannyira, hogy egy időben mindösszesen hat tűzoltó látta el ezeket a feladatokat.

A második világháborút követően Komáromot ismét kettészakították, így újra meg kellett szervezni a dél-komáromi tűzoltóságot, melyet 1948-ban -sok hasonló szervezettel együtt- államosították, így Komáromi Tűzrendészeti Alosztály néven működött tovább.

1953-ban került átadásra az új laktanya, melyben a 4 tűzoltógépjármű fecskendő mellett 45 tűzoltó kapott kényelmes szállást. Az épület ma is látható a Beöthy Zsolt utcában, melynek toronyrészében egykor a tömlőket szárították, s mely melyet mászási gyakorlatra is használtak, a mai napig ikonikus látványossága a városnak, Komárom-Esztergom megye tűzvédelmének és tűzoltóságainak történelmi kutatásának egyik legnagyobb alakja: Busa János, nyugalmazott tűzoltó ezredes, aki évtizedek munkája alatt gyűjtötte össze megyénk fennmaradt emlékeit, tárgyait, fotóit, melyekből az évfordulóra egy cikksorozatot is összeállítottak.

A Komáromi Hivatásos Tűzoltó Parancsnokság és az alárendeltségébe tartozó Kisbéri Katasztrófavédelmi Örs garantálja a környék tűzvédelmét, az itt dolgozó tűzoltók 24-48 órás szolgálatban óvják az itt élőket a tüzektől, vonulnak a káresetekhez és a tüzekhez.

(komarom.hu)