Sport 2017. 05. 09.

20 éve indult el a Testvérvárosok Maratonja

1997. március 28-án a dél-komáromi Komárom-Európa Futó Egyesület ( KEFE) tagjainak régi álma teljesült. Elindulhatott váltófutás formájában a Testvérvárosok Maratonjára, melynek végső állomása a franciaországi kisváros Wavignies volt.

Az indulást hosszas készülődés, szervezőmunka, az anyagiak előteremtése, támogatók felkutatása, az útvonal bejárása, és elsősorban nagyon sok edzés előzött meg.

A tervezett útvonal főbb állomásai a következők voltak:

Komárom – Búcsú ( határátlépés ) – Judendorf ( osztrák testvérváros ) – Naumburg ( német testvérváros ) Strasbourg – Wavignies – ( Franciaország).

A táv 2200 kilométerét, 25 futó 5 csapatban teljesítette.

A Testvérvárosok Maratonja futói: Dömötör Károly, Márton Marcell, Nagy István, Nagy Katalin, j. Töltési László, dr. Mikolasek Sándor, Langschadl József, Nagy Róbert, Czidlina Balázs, Kosdi Edit, Priskin Ján, Priskin Milos, Dubran Miroslav, Czina Marián, Balla István, Gillich István, Gillich György, Turi Zsolt, Viczena Gábor, Bazsánt László, Győrfi Gábor, Kárpáti György, Czigány Kitti, Kocsis Kitti, Árendás Márk.

Segítők: Mihácsi Gábor ( tartalék ), Kiss Józsefné Kata gyúró, s. Töltési László szervező, Czigány Sándor szakács, Mihácsi István gk. vezető és szakács, Marsi László kerékpáros, Dr. Lipóth László orvos, Recsák Tibor kerékpáros. Gépkocsivezetők: Nagy György, Horváth László, Tar Lajos, Géringer Tibor, Dodek Mihály. Komáromi TV-sek: Gábor Klára, Gábor Sándor, Varga Anita asszistens, Varga János gk. vezető és Lóczki János tolmács.

A futás éjjel – nappal folyt, a csapatok 60 km megtétele után váltották egymást. Csapaton belül, egymást váltva, mindig csak egy futó futott, a többiek busszal kísérték a futót.

A teljesített szakasz után, a váltást követően lehetett indulni a következő váltóhely felé. Az út során a résztvevőknek különféle helyzetekben kellett helyt állni, bizonyítani talpraesettségüket, gyors helyzetfelismerésüket a váratlan helyzetekben. Meg kellett tanulni a kisbuszban élni ( étkezni, öltözni,aludni, egymás minden baját elviselni ) idegen tájakon tájékozódni, a térképet használni,váltóhelyre időben odaérni, hóláncot szerelni.

A szállások a legkülönbözőbb helyeken voltak: tornaterem, tűzoltólaktanya, csendőrlaktanya, kerékpáros edzőtábor, ifjúsági szálló. Ezeken a helyeken az alvás számtalan módját, fajtáját lehetett gyakorolni: tábori ágyon, matracon, hálózsákban parkettán, és azért egyszer emeletes ágyon is.A pihenést zavaró tényezők: horkolás, parkettarecsegés, neszezések, csörtetés, ( beérkezett egy másik csapat ), órák pityegése, és egyéb zajok.

Kellemes meglepetés volt egy finom villás reggeli Eferdingben, a város húsvéti ajándékaként. Nagy riadalmat okozott az egyik kisbusz koccanása egy kamionnal. Szerencsére sérülés, nagyobb baj nem.történt.

(Részlet a futás naplójából)

„Közben csak futunk és futunk, egyre közelebb kerülünk a hőn áhított célhoz. A német-francia határon éjjel kettőkor, kicsit álmosan, találkozás francia barátainkkal, az arcokon jókedv, pezsgőbontás és locsolás. Strasbourgban rendőri felvezetéssel érkezünk a Magyar Konzulátusra, ahol állófogadást rendeznek tiszteletünkre. Aztán megint csak futás ás futás. Tesszük ezt esőben, hóban, szélben, szélcsendben, napsütésben, borús időben, és mindez történik városban, faluban, hosszú monoton országúton, erdőn-mezőn, emelkedőn, lejtőn, kerékpárúton, járdán. Közben bepillanthatunk az itt élők hétköznapjaiba, a természet csodálatos életébe. Futunk simán, könnyedén, lazán, kipirult arccal, verejtékezve, küszködve, vidáman, mosolyogva, néha fáradtan, kínlódva, fogakat összeszorítva. Az út utolsó 5 km-ét együtt teszi meg az egész csapat, francia barátainkkal és a hozzánk csatlakozókkal összekapaszkodva, egymással ölelkezve, kézen fogva, integetve, énekelve, kiabálva, ujjongva, tapsolva, dudaszóval kísérve.

A Wavignies-t jelzőtáblát meglátva egy elmondhatatlan érzés fogott el bennünket, vége, megcsináltuk, az arcokon öröm és fáradság. A kisvárosba harangzúgás közepette futunk be, az út szélén egy csapat kisgyerek magyar zászlócskával integet. A kultúrház előtt, a helyi Komárom-téren fogadás, zenekar, öröm és tánc. Megérkeztünk.”

(Turi Zsolt)

 

Szólj hozzá!