31.000 tanuló világszerte – és határ a csillagos ég!
Alex már gyerekkorától tudta, hogy művész akar lenni. Alex azzal is tisztában volt, hogy ehhez rengeteg kreativitást kell felszabadítania. Alex számára csak az volt a kérdés, hogy ő neki ezt szabad-e, hogy ő elég jó-e. A kitartás és az akarat azonban bebizonyította, mi az hogy… A világ szinte minden országából tanít digitális rajzot diákjainak, sokaknak megváltoztatva ezzel az életét. Annyi kellett csak hozzá, hogy higgyen magában. Légy Te is olyan, mint Alex!
Finta Alexandrával a Borozó teraszának egy félreeső részét választottuk beszélgetésünk helyszínéül. A fiatal lány nemrég szerepelt az Új Nőben, podcastje hallható a Klikk Out-on, rajzkurzusai pedig megtalálhatóak olyan felületeken, mint a Udemy, vagy a Skillshare. Ráadásul utóbbinál a top 5% teacher közé sorolták őt. Nagyot fordult a világ egykori gimis osztálytársnőmmel az elmúlt 4 évben. Az első félórás rajzkurzusának folyamata, amit ugyan fél évig forgatott, még a szülés utáni depresszióból rángatták ki őt, mára viszont már a 32. szériát készíti. „Angol-rajz szakos tanárként kezdtem, de valahogy nem passzoltam bele az iskolarendszerbe. Úgy éreztem, nincs meg benne az a flexibilitás, ami szerintem a művészetekhez elengedhetetlen.” Alex minden technikát saját kísérletezés útján tanult meg, és mai napig maga is úgy tanul, miközben tanít.Már a gimiben is aszerint készült fel az órákra, hogy ő maga hogyan adná át az anyagot másoknak – ennek ellenére nem volt a legjobb tanuló. „Nem értettem soha, miért nem mondják el, hogy mit miért kell csinálni. Ülj le és rajzolj le egy vázát! De miért is? Ha elmondták volna, hogy azért, mert fejlesztenem kell a megfigyelőképességemet, az máris más.”
Felismerve, hogy ez mennyire hiányzik az oktatásból, Alex egy barátja tanácsára keresni kezdte a matériát. Eleinte textiltervező szeretett volna lenni, máskor babákat varrt, és volt, hogy fényképészetet tanult, végül arra jutott, hogy pályázni kezd és amire kap pénzt, azt fogja csinálni.„De sajnos semmire nem kaptam támogatást. Végül összeraktam, hogy rajzolni tudok, angolul tudok, tanítani tudok – kezdjünk ezzel valamit. Miközben mégis úgy éreztem, ki vagyok én, hogy másoknak megmondhassam, hogyan kell rajzolni, hiszen nincs művészeti egyetemes papírom, nem mondta senki, hogy én ezt csinálhatom.”
Alex tehát először elkezdett utánajárni, mi az, ami menő, hogy a sok követővel rendelkező influencerek mit és hogyan csinálnak, bújta a szakkönyveket és közben igyekezett megőrizni saját egyéniségét is. „Mivel türelmetlen típus vagyok, az akvarellben pedig egy ponton elakadtam, befektettem a Procreate alkalmazásba a hozzá szükséges eszközökkel együtt, és elkezdtem a digitális vonalat. Közben figyeltem, mik a kérdéseim és azokat megválaszolva csináltam egy kurzust. Azért is választottam végül a digitális illusztrációt, mert ez egy szabad ágazat, ahol nem kell szabályoknak megfelelni.” A vásznon ráadásul nincs visszagomb, és ahogy egy felméréséből kiderült, az egyes médiumok közül a digitális abszolút nyer – gyorsaságban, gazdaságosságban egyaránt. Ez a szabad művészet sokakat vonz úgy, hogy nem professzionálisan akarják csinálni.„Az első diákjaim között például rengeteg volt az amerikai nyugdíjas, bár ők még a vízfestékkel foglalkozó kurzusomra bukkantak rá. Azóta a 18-35 éves korosztály a meghatározó, akik kiskoruktól akarnak valami szépet alkotni, de nem kaptak megfelelő útmutatást. Egy YouTube videóból ugyanis pont a tanítási rész, az esszencia hiányzik. Márpedig leutánzással nem feltétlenül tanuljuk meg, hogy más helyzetben hogyan is kell a kívánt eredményt elérni.”
A Sklisshare aztán olyan pozitív visszajelzéseket hozott számára, hogy még a CEO-val is lehetősége volt magánbeszélgetést folytatni. „Vannak persze negatív kommentek is, hogy tanuljak meg előbb festeni, erre a válaszom: de hát én pont azt csinálom. Tanulok és a tapasztalataimat megosztom. Nem kell sztárillusztrátornak lenni ahhoz, hogy taníthassak. Ha már többet tudok mint te, adhatok neked valami újat. Azért merem ezt mondani, mert rengeteg diákomtól jött az a visszajelzés, hogy megváltoztattam az életét. Egy 38 éves szingapúri anyuka például már a saját könyvét illusztrálja, egy Svédországban élő, 13 éves magyar fiú pedig teljesen felüdült attól, hogy a gondolatmenetemet követve mennyit fejlődött. Olyan érzést lazítok fel a követőimben, hogy amit csinálnak az jó, csak csinálják. Tehát lényegében coach is vagyok, aki segít bizonyos frusztrációkat legyőzni. Sok tanítványom kezdőnek gondolja magát, pedig simán lepipálnak engem. Instán rendszeresen meg is osztom a munkájukat, mert rettenetesen kreatívak, elrugaszkodottak és csak élvezik az egész flow-t.”
The Artmother – több mint 10 ezer Insta-követővel egy olyan művésznév, mely a kelet-európai származásának hátrányos megítélését elkendőzendő fogalmazódott meg benne. A művészet, a tanítás és az anyaság örök az életében. De vajon a fiatal anyuka gyerekei mit éreznek ebből az egész őrületből? „Tudják, hogy szépen rajzolok, őket is ez irányba terelem. Ha látnak engem videót vágni, akkor mindig azt mondják, hogy ott a másik anyukám, hiszen angolul beszélek és nem értik.” Az évek során felvett amerikai akcentusának köszönhetően többek közt még a Facebook is felkérte őt, egy tutorial story kreálására. „Az volt a téma, hogy a covid alatti bezártságban hogyan tudnak otthoni dolgokból festeni az emberek? Én kávéból csináltam festéket és fülpálcikával, papír hiánya esetén könyvborítókra rajzoltam. Bár újra kellett forgatnom az anyagot Metallica póló nélkül, és a Los Angeles-i ügynökség problémázott, mikor kiderült, honnan származom, végül mégis meggyőztem őket.”
Alex atyai írói vénáját továbbvíve gyerekkönyvet is írna. „Apu írta a Borsómesét, az meg van? Egy gyerekkori barátnőmmel, Rékával is ez volt a kezdeti kapcsolódási pont, hogy mikor gimiben összekerültünk, azt mondta, ez a kedvenc meséje. Kiskoromban én is írtam már a veszekedő madarakról, bátyám Finta Márk is ugye újságíró, szóval ez a vonal adott.”
A járványhelyzet a TheArtMother munkásságának kifejezetten jót tett, ugyanis a bezártság alatt rengetegen kezdték el használni azon platformokat, ahol komáromi lány kurzusai szerepelnek. „A skillshare például egy hatalmas piaci potenciált rejt. Egyelőre még Amerikában használják, de most kezdenek terjeszkedni. Az előrejelzések szerint 1 milliárd ember fog internethez jutni a közeljövőben, ők is a tudást fogják keresni. Most is van Pakisztánból, Namíbiából, Hondurasból, Brazíliából, Dél-Kóreából, tehát tényleg a legkülönbözőbb tájakról legalább 1-2 diákom – utóbbi térség pedig például külön forgalmazási joggal is rendelkezik 27 kurzusomra vonatkozóan. Lehet Dél-Kóreában már ki vagyok plakátolva, azokon a videókon még a hajam is zöld.” – mondja nevetve.
A sikeres instruktor 2022 végéig be van táblázva. szeptemberben kezd például egy ausztrál céggel együtt dolgozni, idén pedig még 3 kurzust szeretne elkészíteni. „A tavalyi évben 6 utam lett volna: hívtak előadni Ciprusra és Hágába, mentem volna festészetet tanulni Amszterdamba, lett volna egy berlini konferencia és Splitben egy digitális workshop. Nagyon szeretnék utazgatni, kiskoromtól kezdve érzem, hogy nem tartozom ide, külföldről pedig eleve több pozitív visszajelzés ér. Célom továbbá, hogy az 5% top teacherből az 1%-ba kerüljek, ami tényleg a legbelsőbb kör, de természetesen már most is elégedett vagyok. Az óráim is minőségibbek, természetesen jönnek ki belőlem a gondolatok, és szerencsére sikerül mindig megtalálnom azokat, akikkel együtt tudok rezonálni.”
(Milány Kincső; megjelent: az AhojSzia havilap júniusi számában)
