50 éves a Komárom-Komárno futóverseny
Idén jubilál a Komárom-Komárno Nemzetközi Utcai Futóverseny – nem kevesebb, mint fél évszázados múltra tekinthet vissza. Az idei versenyt hatalmas érdeklődés övezi – nem is csoda, hogy már lezárult a nevezés, már március közepén elérte a maximális, 1500 fős limitet. (Ha még érdekelné a verseny, akkor talán van még esély – feliratkozhat egy várólistára. A részleteket a szervező KEFE FB-oldalán találhatja meg.)
Mi úgy gondoltuk, az 50. évforduló alkalmából készítünk egy fényképes összeállítást a futóverseny történetéről.
A Komárom – Komárno Nemzetközi Utcai Futóverseny története 1975-ig nyúlik vissza. Az évtizedek alatt a térség egyik legfontosabb sporteseményévé, valamint az „egy város két ország” összetartozásának szimbólumává vált.
Az első versenyt 1975. április 4-én rendezték meg, Bangha Dezső, Herczeg Gyula és Jóny István, dél-komáromi sportemberek ötlete alapján. Eredetileg a második világháború befejezésének 30. évfordulója alkalmából hívták életre – a szocializmusban április 4-e a felszabadulás napja volt, amikor a Vörös Hadsereg kiűzte a térségből az utolsó német egységeket is. Komáromban fáklyás felvonulások, a szovjet emlékmű megkoszorúzása, ünnepi beszédek, munkaversenyek, sportesemények jelezték az ünnep nagyságát.
Bangha Dezső, Herczeg Gyula és Jóny István fejéből 1974 végén pattant ki az ötlet, hogy mi lenne, ha az ünnep apropóján futóversenyt rendeznének a Észak- és Dél-Komárom között? A két részre szakadt várost jelképesen újra összekötő, a Dunán átívelő verseny ötletét Rubin Endre, az MTK-VM atlétikai szakosztályának elnöke karolta fel. A verseny előkészületeit a Komárnoi Csehszlovák Testnevelési Szövetség Járási Bizottsága és a Komárom Járási Hivatalának Testnevelési és Sportfelügyelősége vállalta magára.
Végül 1975. április 4-én elérkezett az első verseny pillanata: a rajtvonalnál 65 magyarországi, és 18 csehszlovák versenyző sorakozott fel. A versenyzőknek egy 8200 méteres útvonalat kellett teljesíteniük, amely az észak-komáromi (akkori nevén Lenin) stadionból indult. A célba érést követően pedig a dobogósok koszorút helyeztek el a dél-komáromi szovjet hősi emlékműnél. A következő évtől kezdve a megmérettetés bekerült a Európai Atlétikai Szövetség versenynaptárába is.
A versenyt egyéniben a kor kiváló csehszlovák hosszúfutója, Peter Sucháň nyerte meg. A csapatversenyben pedig az Újpesti Dózsa szerezte meg az elsőséget. Az alábbi fotókon az első verseny pillanatai láthatók – Fancsali András hosszútávfutó (jobbra) gratulál a győztesnek. (Képes Sport 1975. április 8.)
Az 1975-ös induláskor még nem rendeztek külön versenyt a nőknek; a női kategória csak évekkel később vált a program részévé.
A rajt-cél állomások évenként váltották egymást, az első évben az északi oldalról indultak a versenyzők és a déli oldalon értek célba, míg 1976-ban a mezőny Komáromban kezdte és Komárnoban fejezte be a versenyt. Ezt a hagyományt az elkövetkező időkben is megtartották.
Mivel a versenyt országhatárok között rendezték meg, a több száz induló regisztrálása miatt nagy feladat hárult a Komáromi Határőrség dolgozóira is. A versenyzőknek és vezetőiknek érvényes útlevéllel és kiutazási engedéllyel kellett rendelkezniük. Az útlevélkezelést a verseny előtt bonyolították le.
1977-ben írták ki először az erőpróbát az ifjúsági korú futók számára 4000 méteres távon, miközben a felnőttek már 242-en álltak rajthoz 8200 méteren. A magyar és csehszlovák versenyzőkön kívül, román, jugoszláv, keletnémet, és első ízben a vasfüggöny túloldaláról érkező nyugatnémet versenyző is nevezett. A következő két kiírásban előbb 7700 méterre csökkentették majd 10 kilométerre növelték a verseny hosszát.
Az 1980-as verseny volt az első, amikor a nők számára külön megmérettetést írtak ki 4000 méteres távon. Ekkor már valószínűleg a dátumot is áthelyezték május 1-ére.
1982-ben már férfi felnőtt egyéniben és csapatban, női felnőtt és ifjúsági, illetve férfi ifjúsági kategóriában hirdettek győztest. A nyolcadik alkalommal megrendezett futóversenyen több mint félezer induló állt rajthoz.
Ezt követően a verseny csúcsra járatása zajlott. Az 1984-es, jubileumi tizedik alkalomra már majdnem ezer futót regisztráltak. A bűvös határ átlépése a következő évben ugyan még nem sikerült, de 1986-tól kezdve a rendszerváltásig évente ezer feletti induló állt a rajtvonalhoz.
Az 1984. évi férfi ifjúsági verseny dobogósai:
1987-re fogalmazódott meg az az igény, hogy Komárom város fiataljai ne csak nézői, hanem aktív résztvevői is legyenek a nemzetközi futóversenynek, ezért a „nagy testvérhez” kapcsolódva 1500 méteren általános és középiskolások nevezhettek a Kiskomárom elnevezésű viadalra.
1988-tól kezdve nevezési díjat (30 illetve 50 Ft) vezettek be, ennek ellenére az indulási létszám bőven ezer felett maradt.
A következő évben Pásztor István a Komárom Városi Nemzetközi Bizottság elnöke rangos elismerést vehetett át az ENSZ Prágai Információs Központjának igazgatójától, mivel a Komárno-Komárom nemzetközi béke és felszabadulási futóverseny „nagymértékben hozzájárult a népek közötti megértéshez és az együttműködés elmélyítéséhez”.
Célba érkezés, 1987:
A rendszerváltás után a futóverseny beépült a Komáromi Napok eseményei közé. A lebonyolítás a kétezres évek közepéig nem változott. 2005-ben az MTK megszüntette a verseny támogatását. A következő években változtak a távok, a kategóriák, a tömegsport irányába fordult az esemény. Ettől függetlenül az 1975 óta minden évben megrendezett Komárom-Komárno nemzetközi utcai futóverseny tömegeket mozgat meg, nagyszerű élményt nyújtva a sportkedvelőknek.
A verseny régi szórólapjai, 1985, 1990, 1993:
A verseny képeslapjai 1987, 1988 és 1989:
Mára a Komárom-Komárno Nemzetközi Utcai Futóverseny az egyik legkülönlegesebb közép-európai verseny, ahol a futók a táv során az Erzsébet hídon áthaladva szelik át az államhatárt. A magyar és szlovákiai futókon kívül rendszeresen érkeznek versenyzők Csehországból, Lengyelországból, Ausztriából, sőt alkalmanként Kenyából és Etiópiából is profi futók. A profik mellett amatőrök, kisgyerekes családok, nyugdíjasok, sőt, olykor még rokkantnyugdíjasok is rajtvonalhoz állnak. 🙂
Utolsó fotó: Körtvélyfáy Dina / Forrás: 24 Óra
Szöveg: Szabó Csaba Gábor segédlevéltáros (MNL KEML Komáromi Fióklevéltára) írása alapjánForrás: Komárom-Esztergom Megyei Levéltár
