A fiatal pedagógus és a bűvékszer

A sokoldalúság megtestesítője. Angol-rajz szakos tanár. Gyermekkorától a művésztelepek látogatója. Rajzol, fest, kézműveskedik, tűzzománcos, üvegművész. Ékszereket készít, és vonzódik a misztikus- természetfeletti dolgokhoz. Kiváló fotós. Nagyon kedves számára az ír és a kelta kultúra is. Diplomamunkájaként egy mesekönyvet készített. Ezúttal a komáromi Czifra Évát mutatjuk be.

Már gyermekkorodtól kezdve szívesen látogattad a művésztelepeket. Milyen formában történt mindez?
Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert a keresztanyám (Kovács Zsuzsa) festőművész, és anyukámmal együtt gyakran megfordultak nyaranta a művésztelepeken. A legelső
„ m ű v é s z k e – déseim” tehát dokumentálva lettek, mivel egy fotó tanulsága szerint bőszen pacsmagolok egy rajzlapra a művésztelepen kb. hároméves koromban. Már akkor ismerték a szüleim a későbbi tanáromat, akihez közel tizenhárom évig jártam festeni délutánonként a Komáromi Művészeti Alapiskolába. Szilva József tanár úrnak köszönhetem azt, hogy végül a későbbi tanulmányaimat is rajz szakon folytattam.
A Munka utcai Általános Iskolában, Névery tanító néni vett a szárnyai alá és bátorított, hogy érdemes rajzolnom, de már óvodától az iskola mellett a Művészeti Alapiskolába jártam. Gyakran késő estig is ott töltöttem az időmet a többi „elvetemült” rajzossal.

Mint sokunknak, a S elye János Gimnáziumba vezetett az utad. Ott is sok feladatot bevállaltál…
Amikor felvételt nyertem a Selye János Gimnázium primo osztályába, nagyon örültem, de kicsit túlhajszoltam magam, mivel jól akartam teljesíteni az iskolában, de a rajzzal is sok időt szerettem volna tölteni, hogy tudjak fejlődni. Akkor még nem gondolkodtam azon, hogy milyen főiskolára vagy egyetemre mennék szívesen, vagyis milyen szakon tanulnék tovább. A gimiben, amit azóta is nagyra becsülök, sok olyan feladatot vállaltam, és vállaltunk a barátaimmal, ami részben a későbbi választott szakomhoz, szakmámhoz kötődik. Végül megszületett a döntés, angol-rajzszak.

Hogyan emlékszel vissza a Szombathelyen eltöltött éveidre? Az ékszerkészítés is képbe került.
A gimnázium elvégzése után a Nyugat-Magyarországi Egyetemre mentem, Szombathelyre, mert ott volt egyedül angol-rajz szak. Azért döntöttem végül emellett, mert mindenkinek így mesélem: angolul tudok, rajzolni pedig szeretek! Itt egy remek tanárnak köszönhetem a másik hobbimat, aki bevezetett a népi kismesterségek, a kézművesség rejtelmeibe. Németh József, aki maga is művész: tűzzománcot, kerámiát oktatott. Megszerettem az ékszerkészítést. Attól kezdve azon dolgoztam, hogy tökéletesítsem a technikámat, és gyakran a szabadidőnket is ott töltöttük a műhelyben. Így vettem fel a kézműves szakirányt a rajz és angol mellé. A szakirány lezárásaként vizsgamunkát kellett készíteni az általunk választott technikával és anyagokból. Mivel sokféle dolgot tanultunk a szakirányon: szövést, fonást, gyöngyfűzést, fafaragást, textilművészetet, ezért mindenki valamilyen rá jellemző és egyedi dolgot szeretett volna készíteni. Az én választásom egyértelműen a tűzzománcra esett, és egy tizenhárom hónapos kelta holdnaptárat készítettem. Mivel egyébként is vonzódom a természetfeletti dolgokhoz, illetve nagyon kedvelem az ír és a kelta kultúrát, így jó választásnak bizonyult a naptár elkészítése. Sajnos, ma már nem tudok tűzzománcokat készíteni, mert nincs hozzá felszerelésem, és ami a legfontosabb, megfelelő kemencém, de kerestem egy hasonló technikát, és így találtam rá az üvegművészetre.

Mit tudhatunk meg az üvegművészetről?
A fusing (üvegolvasztás) technikához sikerült beszereznem a megfelelő üvegeket, eszközöket és egy microfusing boxot. Ezutóbbit akkor fedeztem fel, amikor részt vettem a Kreatív Kiállítás és vásáron Komáromban, és ezt kaptam karácsonyi ajándékként a szüleimtől. Persze már hamarabb kipróbáltam, mert nem bírtam kivárni a születésnapomig, és szerettem volna már ékszereket készíteni vele. Azóta az üvegek bűvöletében élek, ékszereket készítek megrendelésre is, illetve a Kreatív HUSK után egy szerencsés megkeresésnek köszönhetően, a tatai Angyalok és Tündérek Galériában is jelen voltak a műveim.

Emellett a fotózáshoz is kiválóan konyítasz. Hm?
Apropó, fotózás! Visszatérve az egyetemre, rajz és angol szakon 2009/2010-ben végeztem, előtte pedig elnyertem egy Erasmus-ösztöndíjat, ahol egy újabb szenvedélyemnek hódolhattam. Prágában egy művésztől tanulhattam bele a fotózásba. Ez azért is érdekes, mert analóg géppel fotóztunk filmre. Én apukám régi gépével „ügyködtem”, és rendkívül jó volt az egész folyamatba betekintést nyerni. A filmet és a fotókat ugyanis mi magunk hívtuk elő, nagyítottuk és különleges élmény volt a pincében, a sötétkamrában dolgozni. A mai digitális csodamasinák igaz, hogy gyönyörű képet adnak, de összehasonlíthatatlan élmény a saját. Lehet, hogy elmosódott, de csodás a fotóinkat nézegetni. Alig vártuk, hogy megszáradjanak, és az ünnepekre vihessük haza megmutatni! A fotózás tanulmányozása egyébként is hasznos volt, mert az ékszereimet és képeimet általában fotózom, így kerülnek fel a világhálóra.

A felsőoktatási intézmény elvégzése után merrefelé tevékenykedtél?
Miután végeztem, még egy évig ott maradtam, mivel mesterképzésen elvégeztem a vizuális- és környezetkultúra szakot. Közben Budapestre költöztem a párommal, és egy általános iskolában kezdtem tanítani. Aztán eljöttem a fővárosból, és egy Komárom-Esztergom megyei iskolában, Neszmélyen kaptam állást. Ez az iskola sokkal közelebb áll hozzám, mert a festői környezet ihletet ad a művészi munkához. Itt az emberek is közvetlenebbek, a gyerekek pedig érdeklődőbbek. Grafikát, művészettörténetet, rajzot és angolt tanítok; kaptam egy osztályt, akikből öt év múlva majd alkalmazott grafikus lesz. Kicsit reklámozom is, mert február 15-ig lehet jelentkezni a nyolcadikos-kilencedikes diákoknak a középiskolákba. A Launai Miklós Református Iskola művészeti szakközépiskola része pedig szeretettel várja a leendő grafikus-tanulókat. Komáromból a bejárás megoldható, mert jó a busz-közlekedés errefelé.

Na és a Bűvékszer? Szakmai téren is nagy fejlődés, nemde?
Szakmai téren is fejlődtem, nemcsak azért, mert új kemencém van, és több üvegékszert készítek: Bűvékszer néven, hanem mert belekezdtem több dologba is. Az egyik egy új technika: bőr és üveg kombinációja. Bár még kísérleti darabokat készítek fotózásokhoz, de köszönöm a lehetőséget, hogy itt, az újságban elsőként mutathatom be.
A hagyományos bőrművészeti technikát ötvöztem a modern üveggel. Tudomásom szerint, ilyen alkotásokat még nem készítettek (vagy legalábbis nem sokan, mert nem találtam róla információt.)
Az első darabokat a magyar népművészet motívumai ihlették, később pedig a hordható ékszerek mellett igazi vagány, extrém darabokat is készítek majd. Ezeket szeretném zsűriztetni is, és védjegyoltalom alá helyeztetni.

A közös projektekről valamit? Divat- és modellfotózás…
A másik újdonság, hogy egyik barátommal, Kiss Bencével, aki tehetséges fotós, összefogtunk és kis csapatként divat- és
modellfotókat készítünk. A jelenlegi felállásban az általam készített ékszereket és kiegészítőket viselik a modellek (Bűvékszer), és a modellekhez illő témát vagy stílust keresünk. Együtt ötletelünk, összeszedjük a kiegészítőket és „terepre megyünk“. Némelyik fotózásnál a képeknek lesz története is (a fotókon egy történet bontakozik ki. Persze képaláírás nélkül, csak a nézőkre bízzuk az értelmezést), fotósorozatokat készítünk. Ha pedig valamelyik modellhez kimondottan illik egy stílus (pl. pin-up), akkor az adott stílushoz alakítjuk a környezetet, ruhákat, kiegészítőket. Úgy tervezzük, hogy a fotókból és az ékszerekből alkalomadtán kiállításokat szervezünk, amiket ékszer- vagy divatbemutatóval nyitnánk meg. Lehetséges, hogy a csapatunk a jövőben bővülni fog és fiatal, kreatív tervező(k) ruháit is bemutatnánk.