A Selye Gimnázium diákjai Béccsel ismerkedtek
„A Selye János Gimnázium németes diákjainak ebben a tanévben újra lehetőségük nyílt részt venni az osztrák Művelődési Minisztérium által támogatott „Európa ifjúsága megismeri Bécset“ elnevezésű projektben, amelyre 2019. 06. 16. – 21. között került sor. Harminc diák, két tanár és egy nagyváros. Egy hét az osztrák fővárosban – egy valóra vált álom.
A programot a résztvevő diákok kívánsága alapján az osztrák fél állította össze, a szervezést két német szakos tanárnőnk vállalta: Szénássy Edit és Fekete Judit. A bécsi hét elég sűrű volt: a múzeumok, galériák, az állatkert, kastélyok és egyéb jelentős nevezetességek megtekintése mellett egy musical és egy balett is belefért a tervbe.
Érkezésünket és elszállásolásunkat követően már vasárnap este megkezdődtek az aktivitások: a Ronacher színházban megnéztük a nagysikerű Bodyguard-ot. A Több mint testőr musical nem véletlenül hódította meg világszerte a nézőket, hiszen Whitney Houston slágereit mindenki ismeri és szereti. A show izgalmas és romantikus volt – egy jó kezdés a projekthéthez.
A csoport rendelkezésére állt egész héten egy, az osztrák minisztérium által megbízott kísérő, de a tanárnők is felügyeltek a diákokra és részt vettek a programokon. Idegenvezetőnk, Dr. Sauer úr ugyan egy nagyon kedves bécsi úr volt, aki sok érdekességet mutatott és mesélt el nekünk, de nem volt könnyű megérteni a „Hochdeutsch”-tól merőben eltérő kiejtését és furcsa nyelvjárását, de a hét előrehaladtával egyre jobban megszoktuk őt. A városban izgalmas volt közlekedni – mindenféle közlekedési eszközt használtunk, tehát buszoztunk, villamosoztunk, vonatoztunk és még metróztunk is.
Napjaink fizikailag és pszichikailag is igényesek voltak, de igyekeztünk mindenhová időben eljutni és fejben is megérkezni. A város maga egy nyitott történelemkönyvre emlékeztetett bennünket, és ehhez a programok is hozzásegítettek, hiszen nagyon érdekes helyeken jártunk. Láthattuk például a Császári kriptát, a Nemzeti Könyvtár dísztermét, bebarangolhattuk a Sisi Múzeumot, a klosterneuburgi apátságot, vagy épp sütkérezhettünk a gyönyörű schönbrunni kastély kertjében.
Megkérdeztük társainkat is, melyik hely varázsolta el őket a legjobban és hogy mi volt a legemlékezetesebb a hét alatt. A válaszokat így foglaltuk össze:
Az Albertina sokunknak tetszett, mert a hozzánk közelebb álló, modern művészeteket jobban megismerhettük, emellett jól értettük a német idegenvezetést is. A tárlatvezető hölgy nagyon érthetően, közvetlenül és látható élvezettel mesélt a képekről, így az izgalma ránk is átragadt.
Másokat a két színházi előadás fogott meg igazán. Az említett Bodyguard-on kívül a 120 éves Volksoper Coppelia c. balettjét is láttuk, amely színvonalas zenei szórakozást nyújtott egy számunkra teljesen új műfajban.
A Prater egy meglepetés-program volt, de aki elment oda, nem bánta meg. Ez a híres vidámpark, amely élménypark is egyben, számtalan szórakozási lehetőséget nyújt. Minket is lenyűgöztek a villódzó fények és kipróbáltunk néhány „szelídebb” adrenalin-növelő attrakciót.
A Szépművészeti és a Természettudományi Múzeum is felkeltette sokunk érdeklődését, s mivel időhiány miatt nem sikerült mindent aprólékosan megtekinteni, sokan szeretnénk még egyszer visszatérni ide.
A következő helyszín az Egyesült Nemzetek Szervezetének bécsi székháza volt, az ún. UNO City, amely „város a városban”. Angol nyelvű idegenvezető fogadott bennünket, aki részletes tájékoztatást adott az ENSZ tevékenységéről. Nagy izgalommal vártuk ezt a programot, ami meglepően érdekes volt. Még egy ülésre is betekinthettünk, s vezetőnk készséggel válaszolt kérdéseinkre. Voltak közöttünk olyanok is, akik a nemzetközi jog területén szeretnének elhelyezkedni, így nekik különösen hasznos volt az ottani látogatás.
A bécsi projekthéten nagyon jól éreztük magunkat, sokféle kultúrával és nyelvvel találkozhattunk, megismerhettünk egy teljesen más világot. Emellett pedig fejlődött a nyelvtudásunk is. Nagyon köszönjük a tanárnőknek, hogy lehetővé tették ezt nekünk, és örülünk, hogy megismerhettük őket egy másik, felszabadultabb, iskolán kívüli oldalukról.”
(Szigeti Fanni és Oros Boglárka Sára, 3.A)
