A színpad maga az élet-vallja Bangó Margit

Egy nem mindennapi bál került megrendezésre a közelmúltban, Dunaszerdahelyen. Nemcsak azért nem nevezhetjük hagyományosnak, mert szombat helyett vasárnap az esti órákban tartották, hanem mert roma bálba igyekezett jópár mulatni vágyó vendég, amelyről, valljuk be, viszonylag ritkán hall az ember.

E neves esemény Dunaszerdahelyen immáron 6. alkalommal került megrendezésre többek között azért is, mivel nagy népszerűségnek örvend nemcsak a romák, de a régió lakói körében is. A megjelentek jókedvűen, egymást tisztelve, fergeteges jókedvvel, együtt mulattak ezen az éjen a budapesti Puka Károly és cigányzenekarának, valamint a madari Rondo táncegyüttes vérpezsdítő muzsikájára.

Az est fénypontja Bangó Margit művésznő volt, aki csodálatos hangjával nemcsak elkápráztatta a jelenlévőket, hanem együtt táncolt, vigadt a sokadalommal. Közvetlensége magával ragadó élményt nyújtott, emberszeretete sugárzóan ragyogta körbe személyét. Beszélgetésünk során olyan részletekbe avatott be, melyekről ritkán hallhatunk, kezdve a mai ruhaköltemény kiválasztásán túl egészen a roma nők hónapokig tartó gondos báli készülődésén át, melynek meghatározó eleme nemcsak az egyedi ruha beszerzése, hanem a hozzá illő ékszerek kiválasztása is. Az említett bállal kapcsolatban továbbá megtudhattuk, hogy véleménye szerint egy roma bál valóban nem nevezhető hagyományosnak, hiszen a régi autentikus cigánybálokat idézi, amikor a zenét meghallva sírnak és önfeledten mulatnak, tökéletesen kikapcsolódnak az emberek.

A művésznő személyes érzéseibe is beavatott, amikor arról mesélt, hogy a színpad számára magát az életet jelenti, nem más, mint egy szentély, amely olyan varázst nyújt, mely által belső kisugárzásával megérintheti az emberek szívét – lelkét, hogy amíg énekel a jelenlévők elfeledkezhessenek a mai rohanó világ gondjairól – bajairól, s teljes önfeledtségbe merülhessenek. Kifejezte abbéli sajnálatát is, hogy napjainkban ritkán van lehetőség cigányzenekarral énekelni, hiszen mára már a roma zene is elgépiesedett, s ritka pillanatok egyike, ha igazi, ízig – vérig cigányzenekar (jelen esetben Puka Károly és cigányzenekara Budapestről) muzsikál még ünnepélyesebbé, hangulatosabbá téve a színpadi produkciót.

A közeljövőben még további 14 fellépésre kerül sor Szlovákia szerte, melynek megszervezését Molnár Jánosra bízza, hiszen turnéja során az ANTOKAR mindig tökéletes feltételeket, színpadi hangzást biztosít. Maximalistaként fontosnak tartja, hogy profikkal dolgozzék együtt.

Arra a kérdésre, hogy meddig lehetünk részesei kiváló zenei élményt nyújtó fellépéseinek, egy mosoly kíséretében azt a választ kaptuk, hogy “mindhalálig”, hiszen ez a műfaj nincs korhoz kötve, így fáradhatatlanul szeretne még nagyon sokáig szívből énekelni, legalább néhány jó szót szólni az emberekhez, hiszen a világ legjobb érzésének tekinti, hogy nemcsak a magyarországi, de a határon túli magyarok is szeretik, tisztelik és rajonganak érte. Bárhol jelenjék meg, természetességével, egyszerűségével kivívja az emberek szeretetét, csókokkal, örömkönnyekkel fejezvén ki, hogy számukra milyen értéket képvisel.

(kép és szöveg: Virágh Mária)