Aki megjárta Afganisztánt és a koszovói poklot is…

Felsorolni is nehéz a harminchét éves srác kiemelkedő  sporteredményeit. Dióhéjban: többszörös országos kadett-, junior-és felnőtt thai-boksz, súlyemelő- és birkózóbajnok. 1995 és 2005 között Suriname-i Kupát nyert a birkózás szakágában, s az interkontinentális bajnoki cím sem hiányozhat a gyűjteményéből, emellett hatszoros Európai Grand Prix-győztes. Ezredesi rangban van, tengerészkommandós, a békefenntartó hadtest katonája. Rusland Ramonddal, Ramival beszélgettünk.

Mesélj valamit a gyermekkorodról! Mióta foglalkozol a sporttal?

Paramariboban születtem, amely Suriname fővárosa. Dél-Amerika kis államáról beszélünk: Guyanával, Francia-Guyanával, Brazíliával, valamint az Atlanti-óceánnal határos. Fogalmazhatnék úgy, hálát adok az Istennek azért, hogy igazi sportcsaládba születtem. Pár éves lehettem, amikor már úszni kezdtem, s ez remek alapnak bizonyult a továbbiakra nézve. Majd fokozatosan jött a birkózás és a súlyemelés. Szinte az egész rokonság sportolt, az édesapámtól kezdve, így nem volt nehéz „megfertőződni”. Sőt, kötelező volt! Igaz, nem is tiltakoztam ellene.

Ha jól értesültem, egy szellemi sport: a sakk is közel állt hozzád. A muszkliidat elnézve, ritkák az ilyen kaliberű „bábutologatók”.

Igen, az még gyermekként volt. Nagyon jó eredményeket értem el országos szinten is ebben az ágazatban. Nem bántam kesztyűs kézzel a parasztokkal, bástyákkal, királyokkal, királynőkkel. Azonban ez az aktivitás mellékvágányra terelődött, amikor „beleszagoltam” a küzdősportok, súlyemelés világába, ami rabul ejtett, elvarázsolt, s végigkísérte az egész eddigi életemet.

Suriname mellett Hollandiában, Rotterdamban is huzamosabb időt lehúztál…

Mivel a hazám egykori holland gyarmat volt, és az édesapám a haderő kötelékében dolgozott, így ingáztunk, utaztunk ide-oda. Több mint ezernyolcszáz rokonom él Hollandiában, így nem éreztem idegen közegnek. Mivel mi egy nagy család vagyunk, s ahol tudjuk, segítjük egymást. Éppen ennek hatására is maradtam. Nem beszélve arról, hogy volt ott egy élettársam, aki ez első fiúgyermekkel, Jismaël-lel ajándékozott meg, aki immár kilencéves. Az édesanyám iskolaigazgatóként tevékenykedett, s egyben nyelvtanár is volt. „Édesapuval” együtt már nyugdíjasok. Két testvérem van: a bátyám szintén Hollandiában él, a nővérem pedig tizenkét éve igazgatónő egy idősek otthonában, amolyan panzióban, Suriname-ban.

Mikor és milyen körülmények között kerültél Magyarországra?

2005. szeptember 25-én jöttem Magyarországra a birkózó világbajnokságra, ami a Papp László Sportarénában volt. A hazámat képviseltem, méghozzá nehézsúlyban. Én bizonyultam talán a „legcingárabb“ csávónak a kategóriában, mivel csupán 102,7 kg-ot nyomtam. De nem is az elért eredményről marad nevezetes ez a dátum, hanem arról, hogy megismerkedtem a későbbi feleségemmel, aki hostessként vett részt a seregszemlén. Egymásba szerettünk, s ennek gyümölcse a frigy mellett második kisfiam, Joshua lett, aki hatéves, s az édesanyjával él Berettyóújfalun.

Mi volt a gond, hogy csupán két évig tartott a házasság?

Mindig azt mondom az ismerősöknek, hogy a feleségem vált el tőlem. Őszintén szólva, nem volt könnyű beilleszkedni Magyarországon. Nem is a nyelvtudás hiánya bizonyult a legnagyobb problémának, hanem az, hogy a közösség összetartása nem túl erős, sőt. Nagyon jó embereket is megismertem, de rendkívül furcsa tényezőként, akadályként tornyosult az irigyek, rosszakarók tábora, akik csak hátráltattak, áskálódtak. Ennyi év elteltével már nem furcsa számomra, mondhatjuk úgy, hogy megszoktam?!
Az elején viszont az volt, mivel nálunk ilyen nincs, vagyis soha nem tapasztaltam. Persze az is közrejátszhatott, hogy a sok teendő miatt nem töltöttünk elég időt együtt, amennyit kellett volna…Annak ellenére, hogy már nem vagyok a kisfiam édesanyukájával, csak jó szívvel gondolok rá, a lurkót pedig gyakran látogatom.

A sport mellett nem akármilyen szakmákat is űzöl-űztél…

1997-ben végeztem el az egyetemet, vagy nevezzük inkább rendőrtiszti iskolának, akadémiának, méghozzá Dél-Amerikában, majd Hollandiában. Ebben a szakmában is dolgoztam, valamint tengerészkommandós is voltam 2004-ig. Kéksapkás békefenntartó katona is vagyok, és megjártam a fekete kontinens háborús övezeteit, a koszovói poklot, sőt húsz alkalommal Afganisztánt is. Legutóbb júniusban jöttem haza, azaz Magyarországra, s Felvidékre Afganisztánból. Ezek a missziók nem az erődemonstrációról szólnak, hanem a magunk módján próbálunk segíteni azoknak, akik ott élnek: családoknak, gyermekeknek.

Mesterlövész vagy, s oktatod is. Hogyan és hol?

Régebben Debrecenben, majd Szolnokon és Karcagon tanítottam. Nemsokára Győrben és Tatabányán is elkezdem. Bár a rettenetes gazdasági helyzetre való tekintettel, nagyon nehéz összeszedni az érdeklődőket, mivel kevés a pénz és mindez nem olcsó mulatság. Nagyságrendileg 8-10 euró között mozog egy doboz lőszer ára, s ha komolyan akarsz gyakorolni, három „pakli“- heti három alkalommal: az itteni viszonyokhoz mérten nem kis anyagi kiadás.

Eddy Wilson, profi testépítő mellett, aki az unokatestvéred, esetleg még valaki híres rokont említenél?

Több profi sportoló rokonom is akad. Például a  futball palettájáról: Clarence Seedorf. Ő a másodunokatestvérem. Nagyon szerény és kedves. Nem szállt el attól, hogy híres, hiszen igazi sportember. Segítőkész, jó rokon és egyben barát. A zöld gyepen pedig egy igazi varázsló. Amit a labdával művel, azt kevesen tudják olyan szinten a világon.

Hogyan kerültél a városunkba, illetve mivel telnek a napjaid mostanság?

Biztonsági őr, személyi testőr és edző vagyok. Többnyire Győrben, de megfordulok mindenhol, úgy Komárom-Esztergom megyében, sőt Nálatok is. A világhálón fedeztem fel Bedecs Gyula bá Clubját. Azóta, ha tehetem, nagyon szívesen eljárok hozzá. Második édesapámnak tekintem Őt, és sokszor úgy hiányzik, ha távolabb vagyok, hogy nem ugorhatok el mozogni, edzegetni. Bár kisebb betegséget is összeszedtem, de már intenzíven fogok gyúrni, és remélhetőleg pár hónap alatt visszanyerem a régi formámat. Profi K1 és MMA-meccsekre készülök, melyeken szép díjazásokért lehet versengeni. Mellette az örök szerelem: a birkózás. S ha összejönne a nagy álmom, hogy saját, s nem bérelt edzőtermet nyissak, ahol foglalkozni tudnék én is a gyerekekkel, versenyzőkkel, akkor nagyon boldog lennék! Bizakodó vagyok, hiszen Isten segedelmével bármi lehetséges…

(kép és szöveg: ha)