Az együttműködés nem lehetőség, immár megkerülhetetlen kényszer!

Az utóbbi napokban első számú téma lett az együttműködés lehetősége az MKP és Híd pártok között a megyei választások előtt. A megegyezés úgy tűnik ismét nem elvi, hanem személyes okok miatt bukik majd meg.

Az a véleményem, hogy mivel változnak az idők, a megkövesedett politikai paradigmákhoz sem kell (és szabad) az idők végezetéig körömszakadtáig ragaszkodni! Minden felelős politikusnak tudatában kell lennie annak, hogy a választók akaratából tartanak ott, ahol tartanak, őket szolgálják és az akaratuknak számukra szent kell, hogy legyen. Mivel a valasztókat köztudottan nem lehet leváltani, ezért a politikusok hozzáállásának kell megváltoznia, hiszen ők Akhileusszal szemben könnyen sebezhetők és igen gyosan merülhetnek feledésbe, kerülhetnek a politikai sullyesztőbe!

A nép (a választók meghatázozó többsége) nem sárdobálást, hanem egységes magyar érdekképviseletet akar. A „próbáljuk meg legyűrni, lenullázni a másik pártot” úgy tűnik, eddig nem jött össze és a jövőre nézve sincs erre túl nagy esély. Ráadásul koncepciózus káderpolitika hiányában egyik párt sem fog belátható időn belül felülkerekedni a másikon, marad a felvidéki mocsárszagú status quo, az egymás ellen kampányolás és a közösségi pozícióvesztés minden szinten. Ennek egyik ékes példája Komárom önkormányzata, ahol sok esetben a farok csóválja a kutyát.

Ezért – tetszik, nem tetszik – nincs más út, csak az együttműködés!!! Ha ez egyes konfliktusos és a másik iránt túlzott személyes indulatokat tápláló vezetők miatt nem megy, akkor ezeknek az embereknek – a közösség érdekében – távozniuk kell a politikából és átadni a stafétát olyanoknak, akik képesek érdemben tárgyalni és ésszerű kompromisszumra jutni. Ha marad a dacpolitika, akkor mindkét párt a politika szemétdombján végzi és jön egy új erő, amely képes lesz integrálni a közösség egészét!

Králik Róbert, az MKP komáromi tagja

A szerkesztőség véleménye nem feltétlenül egyezik a szerzőjével!