Az írónő és blogger kutyája

Fejős Éva nevét és regényeit már bizonyára sokan ismerik. Azt azonban valószínűleg kevesebben tudják, hogy új házi kedvence, egy mosolygós golden retriever, Lepke (törzskönyvezett nevén: Golden Butterfly Angel of the Dreams) Komárom szülötte. Lepke saját Facebook oldalát vezeti, és rendszeres élménybeszámolóival csal mosolyt a rajongói arcára.

Elmesélnéd nekünk, hogyan került hozzátok, illetve miért pont erre a fajtára esett a választás?

Éva: Lepke anyuval és részben az unokatesómmal is „közös tulajdon”. Mikor keresgélni kezdtem, akkor valójában anyunak kerestem kutyát, mivel ő kertes házban lakik, és Rumli, az angol szetter keverék ( aki Lepke számos beszámolójában is feltűnik – a szerk. megj.  idén februárban volt 13 éves. Rumli kicsit lelassult már, és gondoltam, hogy egy kölyök őt is felrázná, ugyanakkor anyunak is színfoltot hozna az életébe. Rumli miatt azonban volt néhány alapvető elvárás: legyen szuka, mert ő kan, és nem akartam, hogy két hím összebalhézzon. Azért is gondoltam a golden-re, mert sok jót olvastam róla: barátságos, nem tör a falkavezérségre, és nagyon okos.

A fajta eldöntése után, a következő kihívást jelentő feladat megoldásánál – a megfelelő tenyésztő kiválasztása – milyen szempontokat vettetek figyelembe? 

Éva: A Facebook-on – a szerzői oldalamon – tettem fel a kérdést, hogy valaki tud-e olyan jó tenyésztőt, akinél van eladó golden retriever kölyök.  Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy addigra már rengeteg hirdetést megnéztem, sok cikket elolvastam, aminek köszönhetően rájöttem, hogy nem szabad „akárhonnan” goldent befogadni, mert felelőtlen szaporítóknál genetikai betegségekkel születhetnek a kutyák, mivel a szülők származását nem lehet visszakeresni. Ezeket a problémákat szerettem volna kiküszöbölni. Ekkor Hanová Silvia (elismert golden retriever-tenyésztő – a szerk. megj. ) küldött egy videót Lepkéről, akit akkor még Golden Butterfly Angel of the Dreamsnek hívtak. Akkor volt 4 hónapos és gazdára várt. Emlékszem, hogy egy szombati napra beszéltük meg a látogatást, s addigra már olyan sokszor megnéztem Lepke videóját, hogy biztosan tudtam, el fogom őt hozni – persze ha Silvi beleegyezik. Mivel anyunak is nagyon tetszett a videofelvételen és a képeken a kutya, ezért szombaton az unokatesómmal felkerekedtünk Révkomáromba.

Egy jó tenyésztőnek nem csak a kutyakölyök eladása a lényeges, hanem számos kérdést feltesz a leendő kutya gazdijának, hogy biztos lehessen abban, a kölyök jó helyre kerül. Milyen volt az első benyomásod Silviről és Lepke családi hátteréről?

Éva: Silvi először letesztelt: Többek között azt is kérdezte, hogy hol fog aludni a kutya? Mondtam, hogy biztosan a lakásban, mivel Rumli is bent alszik. Ezzel átmentem az első teszten.

Addigra már utánanéztem Lepke szüleinek. Mindketten díjnyertes kutyák. Az apukája, Rover, bár még nagyon fiatal – 2 év körüli –, már egy csomó elismerést begyűjtött. Nekem ez nem volt fontos szempont, mert nem akartam tenyészteni a kutyát, de azért jó volt, hogy Silvinél Lepke felmenőit ellenőrizhettem, és egyfajta „családfát” kaptam.

Ezek után milyen volt az első találkozás Lepkével?

Éva: Egy kis beszélgetést követően az addig a lakásban alvó Lepkét Silvi felébresztette. Lepke álmos szemmel kibattyogott, és rögtön letelepedett mellém. Édes kis pofija volt, s már az első pillanattól egy imádnivaló kislányként viselkedett és gyorsan egymásra találtunk. Mivel nekem egészen addig csak kan kutyáim voltak, ezért már első látásra szembetűnő volt a viselkedésbeli különbség.

Hazafele nyugodtan végigülte az utat az unokatestvérem ölében. Egy pillanatra sem nyugtalankodott vagy nyüszített, hanem érdeklődéssel, kíváncsian követte az eseményeket. Útközben megálltunk egy állatfelszerelés-kereskedésnél, ahol tálat és fekhelyet vettünk neki. Végig pórázon jött mellettünk, és orrát emelgetve szimatolt, s közben a farkát csóválta. Hihetetlen volt megtapasztalni azt az ősbizalmat, ahogy elfogadott minket.

Hazaérve nekiállt felfedezni a kertet. Ekkor találkozott először új lakótársával, Rumlival, akitől eleinte kicsit félt, mert Rumli nagyon izgatottan szaglászta, amit ő nagyon sokáig nyugodtan tűrt. Ez a tisztelet jelének is tekinthető; de amikor már úgy érezte, hogy elég, akkor felhúzta az ínyét, és mivel Rumli nem tágított, egyszeriben nagyon határozottan rámordult. Ekkor jöttem rá, hogy a pici lány képes meghúzni a határait és megvédeni magát. Attól kezdve Rumli is finomabban bánt vele. A kis újonc ezután megvacsizott, és nagyon hamar elaludt. Az egész éjszakát végigaludta, és másnap már úgy ébredt, mintha mindig is velünk lakott volna.

Mára a két kutya imádja egymást. S mivel anyunak eddig csak két papucsát rágta szét Lepke, ezért ő is megbékélt az új jövevénnyel, aki egy igazán szeretnivaló, jó természetű, s meglepően tanulékony, okos kutyus. Egyetlen „káros” hobbija van, mégpedig a kertészkedés. Ennek a tevékenységének már sok cserepes növény látta kárát. Többek között a szőlőt is alaposan megmetszette, és gödörásásban is bajnok.

Lepke: A helyzet az, hogy főállásban ásatáson dolgozom, de ezt gazdáim nem értik meg.

Egyébként az első találkozásra úgy emlékszem vissza, hogy mindenki dögönyözött, simogatott, kaptam egy jó nagy kertet és egy klassz pasit (Rumlit), akivel azért is szerencsés együtt lakni, mert válogatós a drágám, és mindig hagy valamit a táljában, amit én köszönettel elfogyasztok. Ez már az első este is így történt.

Milyen ötlettől vezérelve álltál neki Facebook oldalt vezetni?

Lepke: A Szőke (Éva) hozta létre az oldalamat, mivel ő már olyan jól belejött a Facebookolásba, ezért úgy döntött, legyen nekem is „saját hangom“.

Persze nekem természetesen az van, de egyelőre még ő felügyeli az oldalamat. :)

Feltételezem, hogy nem egyszerű egy elismert író kutyájának lenni. Mivel foglalod el magad, amíg Szőke dolgozik?

Lepke: Általában nagyon sok dolgom van. Az előbb említetteken kívül pl.: a szomszéd macskát is szemmel kell tartanom, frizbizek, rohangálok, oviba járok, stb. Szóval cseppet sem unatkozom. És akkor még nem is beszéltem Rumlival közös dolgainkról. Múltkor ő ellopott egy kis palacsintát, amin aztán megosztoztunk. Azt hiszem, hogy mondanom sem kell, ezért sem kaptunk dicséretet. A Szőkével gyakran kijárunk sétálni a Duna-partra, ahol van egy kedvenc padunk. Oda mindig leülünk – én fel, s már én ugrom a padra előbb, majd várom, hogy mellém csüccsenjen -, és onnan nézzük a Dunát.

Mikor szakítasz időt a sok munkád (ásás, futkosás, stb.) mellett a bejegyzések írására?

Lepke: Nekem több időm jutna rá, mint a Szőkének, de általában napi egy-két posztot rakok ki, mivel az én életem nem annyira izgalmas, mint az övé. A napirendem nagyjából állandó, ezért csak extra történések esetén írok napi két posztnál többet.

Imádom az oldalam olvasóit, mert nagyon kedvesek, és remek tanácsokkal látnak el azzal kapcsolatban, hogyan tudnék még mélyebb alagutakat ásni, vagy hogyan járhatnék túl a Szőke eszén. Mostanában például diétáznom kell, mert a dokim daginak talál (és a Szőke is), ezért nagyon feldob, amikor remek ötleteket kapok arra vonatkozóan, hogyan szerezhetnék egy kis extra nassot.

Lepke említette előbb a kutyaovit, és az oldalon is gyakran olvashatunk élménybeszámolót az ottani eseményekről. Melyek voltak a legfontosabb szempontok a kutyasuli kiválasztásakor kutya és gazdi számára?

Éva: Számomra fontos volt, hogy sokat játszhasson (hiszen még csak óvodás), vagyis játékos legyen az oktatás. A figyelmet igénylő feladatokat szakítsa meg játék és ismerkedés. Erre azért is helyeztem nagy hangsúlyt, mert Lepke kicsit félős, és szerettem volna, ha beilleszkedik, megismer más kutyákat. Az, hogy jóízű, önfeledt játékba bocsátkozik a többi kutyával, segít neki, hogy megismerje önmagát is.

Lepke: Szeretem a feladatokat. Most már bátrabb vagyok, hiszen már az alagúton is átmegyek. Tetszik, hogy Szőke elolvad attól, amikor a „Hozzám!” felszólításra azonnal odamegyek hozzá. Nagyon könnyen tanulok, de ha nincs kedvem dolgozni, akkor egyszerűen felugrálok a szőkére, hogy vigyen haza most rögtön.

Láttam, hogy Lepke szeretettel hallgat felolvasásokat. Van kedvenc könyve, szerzője? 

Lepke: Nem kell nekem felolvasni, megoldom én az olvasást magamtól. 🙂 Sőt, legszívesebben én választom ki, hogy mit olvassak. Sajnos, csak az alsó könyvespolcról tudok válogatni. De legtöbbször azt sem hagyják, hogy alaposabban megismerkedjem a könyvekkel.

Éva: Jókai kötetei a kedvencei… 🙂

Lepke, Szőke most előkészületben lévő könyvéből is hallottál már részleteket? Mesélnél nekünk róla egy keveset?

Lepke: A könyv címe November lánya, és állítólag nagyon izgalmas – kicsit krimis. Számomra az a legérdekesebb, hogy van egy Lulu nevű golden retriever is a regényben. Az ő gazdája nem más, mint a Nápolyi vakációból már ismert hősnő, Ladányi Niki. Lulu nagyon hasonlít rám: szeret a fotelben, ágyban aludni, utálja a kutyakozmetikát, és ugyanúgy riszálja a fenekét járás közben, mint én.

Nagyon szépen köszönöm az interjút mindkettőtöknek, és szeretettel várjuk a napi képes beszámolókat Lepke vicces-izgalmas kalandjairól.

Aki szeretné figyelemmel kísérni Lepke legfrissebb kalandjait, csatlakozzon rajongói oldalához a Facebook-on: www.facebook.com/Lepke001

( Boschetti Adri )