Az utca fenegyerekei – FBI Street Generation

Buzás Tamás, avagy Tom 2005 – ben még túrabicikliző csapatával járta Magyarország vidékeit, amikor kipattant a fejéből, mi lenne ha az extrém sportokat vegyítenék a tánccal, és színpadra vinnék. A kis csapat bringásokból, rolleresekből és parkouros fiatalokból áll, akik a közönséget extrém ugrásokkal fűszerezett zenés performanszaikkal szórakoztatják. Eleinte a szórakozásról szólt a munkásságuk, majd életmódjukká vált ez az önkifejezési forma és a közös cél képviselete. 

Az ötletgazda ugye Te vagy. Honnan is jött a gondolat a csapat megalapítására és mi a fő célotok?

Eleinte saját magunk szórakoztatása volt a cél, de tudtuk, hogy a bringásokat mindig is bántani fogják, amíg meg nem ismertetjük az emberekkel az utcai sportok szépségét,. Az extrém bringásokat tiltják szinte mindenhonnan, így tehát az a kulcs, ha az egészet közelebb hozzuk a nézőkhöz. A park our (tetőn való ugrálás), például egy olyan dolog, amit a közönségnek nehéz lehozni, a BMX pedig kis területen kivitelezhetetlen. Nagyon nagy volt az előítélet, ezért először csak emberugrásokat vállaltunk iskolákban, majd Hóza Gábor parkour – os jó barátom megkeresett, hogy közénk akarna kerülni. Először fogtam a fejem, hogy mit fogok én ezzel a két stílussal kezdeni, de aztán megjött az ihlet. A kettőt összegyúrtuk, és kitaláltuk, hogy zenére megkoreografálunk egy összehangolt előadást.

Mi volt a legmeghatározóbb, legmotiválóbb élmény az elmúlt 10 évben?

Egyetlen egyet nehéz kiemelni, úgyhogy legyen kettő (nevet). Három éve Győrben, a Richter teremben Eufória címmel dobtuk színpadra először ezt a formációt, a Red one hiphop táncegyüttessel koprodukcióban, itt a nézők állva tomboltak, az újságírók pedig mondták, hogy Magyarországon ezt mi mutattuk be először. Ez adott egy olyan löketet, hogy elhatároztuk, ez lesz a profilunk. A második, pedig a tavalyi Komáromi Sportgálán volt. Olyan szinten újdonságot vittünk a színpadra, azzal, hogy szerepet játszottunk és konkrét történetet meséltünk el, hogy a közönség folyamatosan visított. Nekem akkor könnybe lábadt a szemem. A csapatot jelölték az év csapata, engem pedig év edzője kategóriában, egy olyan dologgal, amit előtte évekig büntettek, mi viszont a színpadra juttattuk el, és ez nagyon kemény munka.

Harcoltok tehát az ellen, hogy az extrém sportokat ne ítéljék el csak azért, mert veszélyes. A szülők illetve tanárok, hogy állnak ehhez a kezdeményezéshez?

Féltünk nagyon, hogy ki merjünk – e egyáltalán állni a színpadra egy ilyen jellegű mutatvánnyal, mert kerékpárral átugratni embereken sokaknak hajmeresztő. A győri fellépés után azonban sorba álltak a szülők, hogy hogyan lehet hozzánk bekerülni, és bár erre nem számítottunk (nevet) nagyon örültünk neki. Bárhol is fordulunk meg, szeretettel fordulnak hozzánk és az előadások után egy kicsit sztárnak érezhetjük magunkat.

 

Hogyan néznek ki az edzések?

A Spartacus birkózó terem egy álom, viszont sem a bringásoknak, sem a breakeseknek nem alkalmas a talaj. Ezért ketté kellett sajnos szakítanunk a társaságot. A parkour – osok itt edzenek, a többiek pedig a dél – komáromi a Kistáltos óvoda parkettás tornatermében gyakorolnak, ami sajnos elég kicsi, de amint feláll a koreográfia mind a két oldalon, összezsúfolódunk, és összeállítjuk a műsorszámot. Jó időben, a Jókai ligetben a komáromi rajongótábort szokásunk kényeztetni flash boom – szerű nyílt edzéseinkkel, meglepetésszerű alkalmakkor. Általában szeptemberben úgymond visszavonulunk, és nekiállunk az új műsornak. Csapatjátékosok vagyunk, így a tagok közül mindenki bele tudja vinni a saját ötletét a produkcióba. Idén a Sport ünnepen lépünk fel először, addigra két új előadást állítunk össze, majd áprilisra még kettőt. Mivel a programszervezők megbízhatónak tartják a kis csapatunkat, és sok videónkat látják, mára már eljutottunk arra a szintre, hogy a videó címe alapján kérik a konkrét előadást tőlünk, és ez nagyon jól esik.

Castingoltok az új tagok felvételére?

Kifejezett casting nem szokott lenni – bővülésünk lassú, nem kapkodjuk el, mert ha bezúdítunk sok embert, felhígulunk. Inkább dolgozunk kicsi baráti körben, akik megbízhatóak és időt áldozunk rájuk. Viszked Csabát például úgy találtam meg, hogy Facebookon lájkolta a fontosabb megmozdulásainkat, elkezdtünk chatelni, én pedig megkérdeztem, hogy nem akar – e közénk kerülni. Első reakciója az volt, hogy ő nem elég jó. De ez csak egy máz, mi sem vagyunk profik és nem is akarunk azzá válni. Mi a nyers utcai stílust képviseljük, ezért hívtam, hogy jöjjön, kóstoljon bele, azóta is köztünk van. Tehát mi így felfigyelünk egymásra. Mindenkitől, aki új, nem várunk el csodát. Nézze meg, hogy be tud – e illeszkedni, tetszik – e neki és, ami a legfontosabb, valósítsa meg önmagát. Bármilyen őrült ötlete is van, mutassa meg. Adok neki fél évet, amikor már túl leszünk 4 – 5 fellépésen, és ha tényleg akarja, akkor utána aláírjuk a belépési nyilatkozatot.

Lány csapattagok is vannak?
Most először négy lánnyal próbálunk együtt, de ennek részleteit még titokban tartjuk, meglepetésnek szánjuk őket.

Te is szerepelsz?

Nem, én a háttérben maradok, enyém a zene, a dirigálás, a koreográfia, a rendezés, a menedzseri munkák. Ha az utcán lépünk fel, akkor enyém a konferancié szerep, de egyébként én sosem szerepeltem. Ennek ellenére biztosan lesz majd olyan meglepetés, hogy egyszer csak én is megjelenek a koreográfiában. Sokan mondják, hogy milyen jó nekem, mert én tudok breakelni, parkour – ozni, bringázni, én pedig elmondom, hogy hát nem. (nevet) Én azelőtt versenytáncoltam és kerékpároztam, valamint az Újhold táncegyüttes alapító tagja vagyok. Szívesen parkour – oznék ugyan, de úgy gondolom ezt már gyerekkorban el kellett volna kezdeni.

Televíziós szerepléssel hogy álltok?

Helyi tévében rendszeresen megjelenünk, ezen kívül a Híd tv és az MTV1 reggeli műsora is készített már velünk riportot. Tervben van a jövőben tehetségkutató is, mert hiányzik egy olyan műsor, amivel nagyot robbantunk. Tavaly januárban indultunk a Csillag születik versenyen, ám sajnos nem indították el az évadot. 168 produkcióból az 50 legjobba bekerültünk, de a nagy áttörés még várat magára.

Van hasonló csapat Magyarországon, vagy külföldön akár?

Nem jelenteném ki, hogy senki sem csinál ilyesmit, mivel nincs mindenkire rálátásom. Próbálkoznak, de egyelőre nincs konkurencia. Olyan volt, hogy a Red bull támogatta az Erőd ride versenyünket, ami egy saját versenyünk, ott fel is figyeltek fel ránk, és úgy volt, hogy mögénk is állnak. A cég azonban kivonult Magyarországról, ennek ellenére Budapesten visszaköszönt a koreográfiánk. Írtam a kapcsolattartónak, de azt mondták, így egyszerűbb volt megoldani. De nem baj, minket ez csak erősít!

Ha jól tudom, KRESZ – t is oktattok…

Ezt is én találtam ki, mert így emberközelibb a csapat, és a szülőket is hamarabb megnyerjük magunknak, ha nem csak ugrálnak, hanem tanulnak is a gyerekek. Olyankor kivisszük a srácokat, felépítünk egy KRESZ – pályát bójákból, csapatversenyt rendezünk, kitöltetjük a hivatalos kerékpáros KRESZ – lapot, bemutatót tartunk, a végén pedig emberugrással zárunk – ezt imádják. Ha pedig kész a kiértékelés, és valaki nem érte el a megfelelő pontszámot, azt még egyszer feláldozzuk emberugrásban – mint élő kellék.

Komolyabb baleset volt már, és emiatt esetleg konfliktus, hogy ez kinek a felelőssége?

Ez a sport ezzel jár, és ők ezt elfogadták. Egy győri fellépésünkön az egyik park ouros rosszul lépett hátra egy bringásra, és egy fémcső fejbe vágta. A srácok megtanulták a színpadi viselkedés, így vérző fejjel is végigjárják a koreográfiát, utána pedig lehetett sírdogálni. Kell ez a fegyelmezettség, hiszen ha körbe áll több száz ember, és valaki lesérül, nem állhatunk le. Ha csak egy ember is kiesik, borul az egész koreográfia. A szülők a sérülésekre pedig azt mondják: „Tudja Tamás, inkább sérüljön le itt, mint hazafelé részegen a kocsmából…”

Monostori erőddel is van terved…

Ez a terv egy nagyon nagy terv. Szeretnénk egy kerékpáros földpályát, ez a dirt, egy skate parkot és egy park our edzőtermet, melyhez a területet az erőd adta jelképes összegért. Rengeteg pályázatot írtunk a Komáromi Önkormányzatnak is, akik szakmailag elismernek, pénz viszont nincs ránk. Uniós támogatás szintén nincs, amin ezek az utcai sportok részt vehetnének, pedig 4 – 5 éve megnyertük az Európa Uniós ötletbörzét, a tavalyi videónk pedig világversenyt nyert. Ahol van egy kis kapcsolatunk, kiaknázzuk a lehetőséget. Nyitott szemmel járunk. Ide a Spartacus termébe is úgy kerültünk, hogy az én munkahelyemre, ami egy zöldség – gyümölcs kiskereskedés, jár egy szlovák viszonteladó, aki birkózott, és említette, hogy van ez a terem. Én felvettem a szép ruhám, megkerestem a Spartacus vezetőjét, és meséltem neki magunkról, a helyzetünkről.

Szponzorok vannak?

Hivatalos egyesülethez tartozunk, a komáromi Kassák klubhoz, tőlük esetenként edzőcipőt és ruhát kapunk. 2014 – es egyenpólóink is vannak, ezt minden évben próbáljuk lecserélni, mivel sok lány kinézte magának, és sajnos csak 12 van (nevet). Egyelőre nincs komolyabb pénzügyi támogatónk és anyagi gondokkal küzdünk, egy csapatgarnitúra 15-20 emberre pedig közel fél millió forint lenne. Egy szponzorunk van, aki a turnébuszt támogatja. Egyikünk sem teheti meg, hogy anyagilag el legyen eresztve, ezért magát az 5000 forintos éves tagdíjat is szimbolikusan szedjük. Ezek a fiatalok diákok, nincs bevételük és talán az egyik legnagyobb erősségünk, hogy nem gazdag családból származunk, tudjuk mi az, amikor nincs, és mi az, hogy lehetőség, amit meg kell becsülnünk.