Bemutatjuk Szlovákia legidősebb jogászát, a százéves komáromi Lányi Istvánt

„A hosszú élet titka a hit, a rendszeres testmozgás,  és a pozitív gondolkodásmód”

Nap mint nap sétál a mai napig a városban, és barátságosan elbeszélget az emberekkel. Természtesen kísérő nélkül. Kilátogat a Várhoz is. Bottal a kezében jár, de mint mondja, csak elővigyázatosságból hordja magával. Még nincs igazán szüksége rá. A százéves jubilánssal, Dr. Lányi Istvánnal a komáromi Ispotály utcai nyugdíjasotthonban beszélgettem:

„1912 július 24-én születtem Aranyosmaróton. Az általános iskolát is ott végeztem, és a helyi gimnáziumban kaptam kézhez az érettségit is. Majd a tanulmányaimat a prágai Károly Egyetemen folytattam. 37-ben szereztem meg a diplomát, s mint ügyvédbojtár az utam a következő évben Komárom városába vezetett. Leszolgáltam a négy év ügyvédjelölti időt, és a Budapesti Ügyvédi Kamaránál letettem a vizsgát. Közel hat évtizedig folytattam az ügyvédi tevékenységet”-kezdi el az állomások ismertetését, majd elmondja, mindig igyekezett lelkiismeretesen viszonyulni a munkájához, és rengeteg perből kerültek ki az évek alatt győztesként a védenceivel egyetemben. Az Ügyvédi Kamarával soha nem volt gondja, konfliktusa. Az előírásokat betartotta, s repült az idő és megöregedett. Visszaemlékezésében vázolja a rengeteg kellemes élményt, s persze a kínos szituációk sem maradhattak ki ebből a gazdag életpályából. Nem tagadja, hogy sok mindent átélt az évek alatt. Amikor arról kérdezem a mérhetetlenül kedves, fizikailag és szellemileg is friss ügyvéd urat, hogy vajon mi a titka annak, hogy még most is jó egészségnek örvend, így válaszol:

„A sport, testmozgás, egészséges táplálkozás, pozitív gondolkodásmód, a stresszhelyzetek mellőzése, amennyire lehetséges. Ez a titok. Tizenegy éves koromtól majdnem 68-ig aktívan teniszeztem. A Szpartak tenisz szakosztályánál ütöttük a labdát, és elmondhatom, hogy ebben a remek, fizikumot és lelket erősítő sportágban is szép eredményeket értünk el. A tenisz csodálatos sportágának is köszönhetem, hogy most a századik évemet taposom. Nemcsak az erőnlétet, hanem az agyat, gondolkodásmódot is pallérozza, és fenntartja a testi kondíciót. Ajánlom mindenkinek a kipróbálását, vagy bármely sport aktív gyakorlását. Elhihetik, hogy csodákra képes. Itt az élő példa.”-majd magára mutat mosolyogva. Mint elmondja, a napjai úgy teltek, hogy négyig praktizált, majd irány a teniszpálya, így az esetleges felgyülemlett stresszt is levezette és a baráti társaság is nagyon pozitív hatást gyakorolt rá. Nem győzi hangsúlyozni a sportolás közösségépítő erejét. Bár hozzáteszi, hogy a munkája során rizikós dolgokba nem ment bele. Iparkodott józanul mérlegelni és megítélni a helyzeteket úgy a munkájában, mint a magánéletben is. Átlagembernek tartja magát, s mivel megélhetési problémái nem voltak, a jövedelme is rendben volt, így szépen megélt. Így folytatja:

„Kérem szépen, fiatal barátom! Én a mai napig minden nap kétszeri alkalommal kimegyek a városba „járni”! Délelőtt és délután is sétálok, kísérő nélkül. Bár, egy kísérőm azért akad, a görbebotom, de ez a „jószág” csak elővigyázatosságból közlekedik velem. Bot nélkül is simán kimennék, és itt bent, a nyugdíjasotthonban nem is sűrűn használom. Már megvan az útvonal, azt végigjárom, s az idő is lemérve. Egy óra. Nem sietek, hiszen hova siessek? Pontosan érkezem, ha hatkor van a határidő, betartom. Fegyelmezett ember voltam mindig és most is próbálok az maradni”.

Megtudom, hogy két gyermeke van, unokák, dédunokák, akikre nagyon büszke az ügyvéd úr. Lánya vegyészmérnök, és 1968 óta Svájcban él, fia pedig fizikus Pozsonyban. Szerencsések, hogy minden fronton biztosított a megélhetésük, és szavaival élve nem „hazardíroznak”, mint azt teszik egyesek manapság. A kerek jubileum alkalmából természtesen látogatókat vár:

„Nagyon örülök annak, hogy a lányom, fiam, az egész család eljön felköszönteni! Már alig győzöm kivárni. Ez a kor már nagyon ritka manapság. Csak az a szívfájdalmam, hogy a komáromi ismerőseim is kihaltak. Az osztálytársaim közül is csak magam maradtam. Amiben kissé az egészségem kivánnivalót hagy maga után, a hallásom gyengébb, ezért  is van a fülemben ez az erősítő készülék. A látásom sem az igazi, de már tizenegy éves korom óta viselek szemüveget. De amit kell, meglátom. A nyugdíjasotthonban jól érzem magam, mivel nekem semmilyen extra kérésem, óhajom nincsen. Alkalmazkodom, időben felkelek-lefekszem, az ellátás biztosítva van, úgyhogy nincs probléma. A személyzettel és a többi lakóval is súrlódásmentes a kapcsolatom.”

Elmondja, hogy az ősei között csupán az apai nagyapja, aki orvos volt, közel kilencven évet is megélt, de nem jellemző a családban a hosszú életkor. Az esti tornázást soha ki nem hagyná, s magyarázza, mutatja, milyen gyakorlatokat végez annak érdekében, hogy az ízületek, izmok ne lustuljanak el. Kissé fájdítja az egyik kezét, de akkor is tornáztatja. Többnyire rádiót hallgat, de a tévét is bekapcsolja olykor-olykor. Mint aláhúzza, meghallgatja a magyar és a szlovák adás híreit is, hogy legyen összehasonlítási alapja. A hit is domináns részt játszik az életében. Megjegyzi, hogy minden vasárnap, pontosan 11 órakor a Szent András templomban részt vesz a szentmisén. Szavaival élve, a Jóisten áldásának is köszönheti ezt a szép kort!

Mint azt megállapíthattam, Lányi István ügyvéd úr remek beszélőkével rendelkezik, nagyon eleven, és a kondícióját, pozitív életszemléletét megirigyelhetné bárki! S bár hangsúlyozza, hogy rossz dolog megöregedni, de a mosoly ott lapul az arca szegletében, és alig várja a soron következő sétát, hogy újra szétnézzen Jókai városában!

Szerkesztőségünk nevében is szívből gratulálunk a jubilánsnak, jó egészséget és derűs éveket kívánunk!

(kép és szöveg: ha, Csallóköz hetilap)