Blog: Győzelem

Leírhatatlan élmény, amikor a kedvenc csapatom megnyeri a mérkőzést. Legyen foci, hoki vagy akár kézilabda, ilyenkor én is a pályán érzem magam.

Elérkezik néhány eufórikus pillanat, aztán gyorsan elfelejtem az egészet, mivel indul a következő találkozó, ahol ismét nagy a tét. Közben láthatjuk, a pályán kívül is a győzelem válik az elsőrendűvé. Pedig már a keleti bölcsek is arra tanítottak bennünket, az út, vagyis a „tao” a legfontosabb. A céljaink felé haladva ugyanis rengeteg dolgot megtanulunk, s ezzel együtt fejlődünk. Mégis azt látjuk, legtöbbször párbajjá szeretnénk silányítani világunkat. Olyanná változtatnánk a társadalmat, amelyben kizárólag nyertesek és vesztesek léteznek. Mi pedig az előbbiek közé szeretnénk tartozni. Bármi áron.

Észrevették, hogy az angol „loser” (vesztes) kifejezés már napi szinten jelenik meg a legkisebbek szóhasználatában is? A televíziós műsorokban arra ösztönzik a szereplőket, alázzanak, gyalázzanak, tapossanak, mert csak egyetlen győztes létezhet. Pedig valójában a tisztességes játéknak csak szereplői vannak, akik maguk döntik el, milyen környezetet teremtenek a társaiknak.

Saját választásunkon múlik, vajon hagyunk-e lehetőséget arra, hogy mindenki jól járjon, esetleg csak harácsolni szeretnének. Amennyiben ez utóbbit választjuk, jobb, ha tudatosítjuk, mindig akad olyan, aki erősebb, jobb vagy kegyetlenebb nálunk. A magas lóról pedig nagyot lehet esni.

(Rajkovics Péter-Csallóköz hetilap)