Bogarat vezet és miniatűr masinákat gyűjt
A komáromi Karcagi Roderik 1825 darab különböző autómodell büszke tulajdonosa. A Magángyűjtők Kiállításán találkoztam vele és a sok apró járgányával. Igaz, akkor csak a keleti blokk gyöngyszemeit vonultatta fel, majd egy későbbi időpontban a többi féltett kincsével is megismertetett.
„Gyermekkoromtól kezdve datálódik az autók iránti vonzalmam, és immár húsz éve gyűjtöm a miniatűr modelleket. Amikor elkezdődött az egész, épp a nagynénimnél voltam látogatóban Budapesten, és egy játéküzletben nem tudtam levenni a szemem egy pöpec járgányról. Azóta szinte a mániámmá vált a gyűjtésük. Az első darab, ami mind a mai napig megtalálható, és ritka beccsel bír az 1825 darabot számláló gyűjteményemben, egy 84-es Ferrari Testarossa, mégpedig 1:24-es méretarányban. Az igazi járművek kicsinyített másai elvarázsoltak. Úgy vagyok vele, ha nem lehet meg igaziban, legyen meg modellben. Volt olyan év, amikor közel száz új négykerekűt szereztem be, de az ismerőseim is tudják, hogy mivel lehet-kell engem meglepni ajándék gyanánt. Néhány azonos típus is megtalálható nálam, de mégsem ugyanazok, mivel saját magam alakítom át. Kis korrekció, átfestés, tuningolás-ablaksötétítés, kül- illetve beltér átfestése, kerekek átalakítása, s a gumik szélesítése. Szóval, megpróbálom egyedivé varázsolni. Csak a fantáziám szabhat határt ennek az aktivitásnak.”-mondja el csillogó szemekkel, és pár sportkocsit tesz ki elém. Majd mindegyikről egy kis történetet is elmesél. S így folytatja:
„A komáromi paneldzsungel közepén élünk a barátnőmmel, Tündével egy blokklakásban, de ezeknek a csodáknak egy teljes szobát szántam-szántunk, sőt már az is kicsinek bizonyul. A kedvesemnek szinte muszáj elviselnie ezt a hobbimat, mivel ha tetszik, nem tetszik, ez van. Az autós szerelem. De tévedés ne essék, szerencsémre természetesen neki is tetszenek. Előfordul, hogy kissé morog néha, de csak idő kérdése, hogy megnyugszik. Vannak olyan kocsijaim is, amelyek dobozoltak, és nincsenek kirakva. Dehát ekkora mennyiségnél sajnos nem tudom megoldani, hogy az összes ki legyen állítva, pedig nagyon szeretném. Mindegyik darab nagyon kedves számomra. Nem szériavásárló vagyok, és nem is egyfajta méretarányú kocsikat gyűjtök, hanem ami megtetszik, beszerzem. Szóval „mindenevő” vagyok. 1:18-as méretarányú az a királyosztály, amelyeket most itt látsz domináns részben. A „12-esek” a legnagyobbak, de az nagyon ritkaság, nekem is csak egy darab van belőle. Persze az autómárkák is, amit csak el tudsz képzelni, a Maseratitól kezdve az ősrégi Škodákig, Trabantokig. Akadnak kamionok, terepjárók, matchboxok, Formula 1-es autók is. Rendőr-, mentő- és tűzoltóautó viszont elvétve. Őszintén szólva, azokért valamilyen oknál fogva nem rajongom.-vallja be őszintén, majd pár nem publikus információt is megoszt a miértről. Megtudom, hogy sajnos Roderikhez hasonló gyűjtő Szlovákiában nagyon kevés van. Inkább egy méretarányra, fajtára, vagy gyártóra szakosodnak. Ezekben a körökben szinte lenézik őt. Ha egy méretarányban lenne ilyen gyűjteménye, vagy szakosított, akkor tartanák valamire, de őt elvarázsolja az összes létező fajta modell és autó, és az ilyen gyűjtemény ritkaság számba megy.
Hozzáteszi: „A szlovákiai Autómodell gyűjtők klubjának is a tagja vagyok, s évente négyszer is szerveznek börzéket Pozsonyban. Ott rengeteg érdekességet, ritkaságot találok, de természetesen pénztárcafüggő, hogy mennyi új kocsit tudok hozni. Idén eddig negyvennel gyarapodott a gyűjteményem.
Mint azt zárásként megjegyzi, ha megtehetné, és nem rugaszkodik el a földtől, egy igazi, pompás Subaru Impreza-t vásárolna, csak azok a fránya anyagiak…De azért nem akármilyen járgánnyal hivja fel mostanában a városlakók figyelmét így sem. Mivel rengeteget jár autós találkozókra is, így Budapestről beszerzett egy 1970-es, piros színű VW Bogár típusú masinát. Barátjának is hasonló van, csak 72-es, még színben is harmonizál, s már biztosítottnak látszanak a tartalmas, s izgalmas nyári programok. Aszfaltkoptatás kifulladásig.
A „bogaras”, szimpatikus fiatal srác hobbija még a vasútmodellezés is. Egy régi terepasztal teljes felújításába is belekezdett, és a diorámázás világába is belekóstolt.
A közeljövőben Komáromban egy nagyobb kiállítást tervez, esetleg más magángyűjtőket is keres, akik szívesen kiállítanák vele közösen a csodamasináikat
(kép és szöveg: ha, Csallóköz hetilap)
