Boros Misiről – kendőzetlenül

A pécsi származású – mindössze tizenegy éves – Boros Misit a Kárpát-medencei magyar közvélemény a közelmúltban ismerte meg a Magyar Televízió egyik legnépszerűbb műsorának, a Virtuózok című komolyzenei tehetségkutatónak köszönhetően, melyet a legfiatalabbak korosztályában Misi nyert meg.

Hároméves korában gitárt kért karácsonyra, és a lakáson belül is kopogott, ha egyik szobából a másikba átment. Négyéves korától hegedül és zongorázik. Nyolcéves korától saját korosztályában minden országos versenyt megnyert Magyarországon. Misi kétszer nyerte meg a Bartók Béla Zeneiskolai Zongoraversenyt és egyszer a Ferenczy György Zongoraversenyt. Rómában megnyerte a 8. Mozart Zongoraversenyt a legfiatalabbak kategóriájában, és a verseny abszolút győztese lett. 2014-ben a legfiatalabbak korosztályában megnyerte a Magyar Televízióban közvetített Virtuózok versenyt. Hatalmas sikert aratott 2015. január 1-jén New Yorkban az Avery Fischer Hallban adott koncertjével, ahol felállva tapsolta őt a 2700 fős publikum. Fellépett a Müncheni Zeneakadémián Lang Lang mesterkurzusán is, ahol a zenekritikusok „elképesztően tehetséges gyereknek” nevezték őt.
Génjeiben van a tehetség, az udvariasság és az intelligencia. Misi a Virtuózok versenye előtt is kitűnő tanuló volt, ma is az. Napi két-három órát gyakorol zongorán, szombaton és vasárnap 5-6 órát. Arról, hogy fárasztó-e ez, így nyilatkozik: „Nem, soha. Akkor pihenek, ha zongorázom.” Mindemellett iskolába jár, a suliban focizik, és külön jár jégkorongozni, valamint hegedülni és úszni. Hároméves korában kezdett angol nyelvet tanulni, a németet nagyapja tanította neki (nagyapja német anyanyelvű), franciául pedig néhány éve tanul. Rendkívül értelmesen, intelligensen beszélget a felnőttekkel, ezzel is példát mutatva mindenkinek.
Misit valóban csak szeretni és csodálni lehet. Két csillogó fekete szeme csodálkozva nézi a világot, mint aki nem érti, hogy mit csodálnak rajta az emberek. Egy életre szóló élmény volt vele találkozni Komáromban és Pécsen. A kedvemért zongorázott nekem egy kicsit. Kitette a kottát a zongora kottatartójára, de talán csak a szokás kedvéért, hiszen bele sem nézett, fejből játszott. Ha beszéltem hozzá, hátrafordult, s mintha mi sem történt volna, játszott tovább. Csodálatos élmény volt tapasztalni, hogy a szívéből-lelkéből árad a muzsika szeretete. Úgy zongorázik, amilyen az egyénisége, jelleme: tökéletesen, természetesen, hitelesen, könnyedén. Érdemes őt megismerni, meghallgatni.

-Tarics Péter-