15 éve töretlenül zsizseg-Zsuzsog a Borozó
15 éve már, hogy Bognár Zsu új életet lehelt az Európa-udvar szívébe. A Borozó korosztálytól és stílustól függetlenül vonzza be azóta is az embereket. A törzsvendégkörnek az üzemeltető két hete szombaton egy jubileumi partival hálálta meg a kitartást.
A hideg ellenére kültéren tobzódó nép bent csak hatványozódik. Ajándék italokkal, falatoktól roskadozó asztalokkal, és egy SelfieCam fotósarokkal kedveskedik a tulaj, Zsu, a Borozó megálmodója.
Sorra jönnek az ismerős arcok, rég nem látott társaság, akiket még abból az időből ismerek, amikor ott dolgoztam. Bizony, volt egy pár hónap, hogy én is a Borozó pultját koptattam.
Tsunamiként hasít a tuctuc zene, aztán schnitt, és már az István, a királyt üvöltik elegen. A cigifüstöt vágni lehet, csípi a szemeket, de ahogy Zsu a tavalyi podcastben említette, ha már egy kocsmában se lehetne cigizni, akkor hol, ugye?
Mindenféle korosztály feltűnik a színen. Még a 12 évesnek kinéző Ármin is elvegyül, és segít, pakolja a nehéz elemeket. Fotókat is készítenek serényen, lankadatlan a lelkesedés. Fogd meg a söröm tábla a kézben, színes paróka többek fején. Az elszánt törzsvendég legjava pedig csak úgy feszít a Borozó feliratos felsőjében. Mindenki mindenkivel akar egy közös képet, amit a kikészített vendégkönyvbe szívhez szóló üzenettel ragaszt be. Így marad egy kézzel fogható emléke az egész jubileumi ünnepségnek. Mindeközben a Valhalla calling sorait kántálják bele a Borozó hangzavarral teli zsizsegésébe.
Finta Fobos Bogi szokásához híven lekapja a legjobb pillanatokat. A pult mögött Varga Pista szolgálja ki a szomjas arcokat. A buli zártkörűnek indult, de annál szélesebb érdeklődésnek örvendett. Van, akinek ez lett az első Borozós eseménye, rögtön beavatottá vált az ikonikus hely sűrejébe.
A következő pillanatban már Eminemtől ordítjuk, hogy “állj fel kérlek”, elvétve pedig még szlovák szót is hallani, itt nincsenek lehetetlenek. Van olyan is, aki rímbe szedve regéli el a történéseket, kire milyen hatással van a szesz, egyre viccesebb. Szeretet uralkodik a vendégek közt, ölelve szorítanak engem is olyan egyének, akik csoda, hogy még rám is emlékeznek.
Ez az a hely, ahol koncertek sora váltja egymást, Ganxta, Lovasi, és rendszeresen a Bordó Sárkány. A falak szódacsaták és ebédcsaták emlékeit őrzik, ahogy a detox kanapé is rendelkezésre áll, ha bárki számára szükségeltetik.
S amikor éjfél után elül egy kicsit a nagy forgatag, a szórakozók táncolásra adják viszkető talpaikat. Hajnalban hazafelé pedig örömmel nyugtázhatja a napfelkeltét a csapat, hiszen a Borozó életében is új nap virrad.
Milány Kincső
