Bozótirtás, hídfestés, meseolvasás a reformátusok szervezésében

„Ne csak szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan,” 1Jn 3,18

Ahogy a fenti ige is mutatja, a kereszténység nem csupán a templomba járásról és az elmélkedésről szól, hanem ha komolyan veszik, egyfajta életmód is. Ennek pedig a különféle, közösség érdekében végzett önkéntes munkák, szolgálatok elvégzése is a részét képezi.  Erről szól a Szeretethíd elnevezésű program is, amelynek keretében komáromi, gútai, nagykeszi reformátusok, keresztények és diákok dolgoztak keményen, vagy végeztek szeretetszolgálatot városunkban. Bozótot irtottak, hidat festettek, vagy éppenséggel mesét olvastak a kórházban fekvő gyermekeknek.

A Szeretethíd akciót a Magyar Református Szeretetszolgálat hirdeti meg, idén nyolcadik alkalommal került rá sor május 20-21-én. Ez a program az egész Kárpát-medence magyarságára kiterjed, felvidéki koordinátori a komáromi Csiffáry Ildikó, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának dolgozója. (A Diakóniai Központnak köszönhetők a különféle, egyház berkein belül történő gyűjtések is, például a Nyilas Misi program.)

Ezen a két napon — május 20-án és 21-én — egész Kárpát-medencében folyt a „szeretetmunka”: egészen elképesztő, de több, mint 20.700 magyar keresztény ember dolgozott serényen a köz érdekében. Szlovákiában 87 település vett részt az akcióban! „Ilyenkor megmozdul az adott közösségek apraja-nagyja – olvasható a Szeretethíd nyilatkozatában – ez nem csak környezetszépítésről és segítségnyújtásról szól, hanem az egymásnak szerzett örömről, új kapcsolatokról, barátságokról is. A tényleges hídépítésről embertől emberig.”

Nézzük azonban, mi történt Komáromban. (Itt egyébként kissé „megnyúlt” az akció: még a múlt héten is dolgoztak egyesek!). „Elsősorban megkérdeztük a városi hivatalt, mire lenne szükség, miben tudnánk segíteni — feleli kérdésünkre Csiffári Ildikó. — Két dologra kértek minket: bozótvágás, és hídfestés az Újvár felújított tetőterében. Mindkettőhöz a város biztosította a munkaeszközöket, festéket.” Emellett azonban hölgyek meséltek a kórházban fekvő gyerekeknek, valamint két alapiskola is csatlakozott a rendezvényhez.

Bozótvágás:  

A bozótvágást a Nagykeszi Reszocializációs Központ és Átmeneti Otthon lakói végezték közösen a Komáromi Református Gyülekezet tagjaival. Május 22-én a Jókai Mór Alapiskola közelében található garázsok közti terület bozótosának estek neki derekasan  – ahogy az a képekből is látszik:

.

Az Újvár nemrég felújított tetőszerkezetében található híd festése: 

Less Károly képviselő és tanár vezetésével a Gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolások csapata dolgozott az Újvárban, június 3-án. Ez a munka egyébként rendkívül hasznos volt a város számára, ugyanis – mint ahogy erről már írtunk – az Újvár műemlék, a rajta elvégzett bármilyen munkálatnak, felújításnak meg kell felelnie a Műemlékvédelmi Hivatal előírásainak. Márpedig a lefestetlen híd nem eléggé korhű. Az elképesztően hosszú szerkezetnek csak egy részét tudták lefesteni a diákok.

Meseolvasás a kórházban 

Nem ez az első eset, hogy a református diakónia segíti a Komáromi Kórház Gyermekosztályát, mint ahogy az sem először fordult elő, hogy néhány lelkes hölgy mesét mesélt a beteg kicsiknek. Idén Gulyás Viktória, Gacsal Ildikó, Ölveczky Mónika és Csiffáry Ildikó vállalta ezt a kedves feladatot május 21-én.

Mindezek mellett a Marianum iskola (néhány szülő, tanár és pár gyerek) az újonnan megkapott területet rendezték: kerítést bontottak, fákat botoltak, söpörtek, és takarítottak. Az Eötvös iskola tanulói pedig a református temetőben néhány elhanyagolt sírt tették rendbe, ültették be virágokkal.

HDA