Cirkuszi attrakcióként járták végig Európát: az ószőnyi sziámi ikrek története

A feneküknél összenőtt ikerlányok a 18. század egyik legnagyobb csodájának számítottak.

Csodaszörnyek

Édesapjuk, Gófitz János a Zichy-grófok jobbágyaként szolgált. Gyermekei, Gófitz Ilona és Judit 1701. október 21-én látták meg a napvilágot. A szülés, habár nem viselte meg az édesanyát, hosszú órákig tartott, előbb Ilona, majd 3 órával később húga is fellélegzett.

Az idősebbik nehezebb, erősebb, elevenebb volt az ifjabbiknál és ez a különbség megmaradt egész életökben. Ilonát igen szép, egyenes termetű, egészséges, vidám leánynak mondják az egykorúak ; Judit kisebb, ferde alkatú, beteges volt és arcának csinossága sem vetekedett a nénjével. Hat éves korában baloldali bénulás érte, és bár nemsokára magához tért, világéletében tunyán mozgott, és a nyelve sem forgott elég sebesen. Elméje is meggyöngült. Mindez teljességgel nem hatott az ép és okos Ilonára – Így ír róluk Tóth Béla Magyar ritkaságok című könyvében.

 A lányok a keresztcsontjuknál voltak összenőve, közös végbélnyílással rendelkeztek, minden más szervük külön működött. Több feljegyzés is készült a különös ikerpárról, dr. Soltész János Csodaszörnyek című cikkében, a Vasárnapi Újság 1858. június 27-i számában így számol be róluk:

A csodaszörnyek közt kétségkivül legnevezetesebbek az ollyanok, midőn két egyén egy testté van összekötve. Ezek ugyan születésök után többnyire el szoktak halni, de mégis vannak példák, hogy életben maradtak és 20, sőt több évig is éltek. Álljanak itt például a szőnyi ikrek, kik 1701-ben oktober 26-án születtek s a keresztségben Judith és Heléna nevet kaptak. Minden tagukat szabadon mozgathatták, csak keresztcsontuknál fogva voltak összenőve. Gyakorta aludt az egyik, mig a másik ébren volt; evett az egyik, mig a másik szomjuságát oltá. Gyöngéden szerették egymást s néha csókoldótak is, sokszor azonban összekaptak s ökleikkel verekedtek. Egyik élénkebb és eszesebb, a másik lomhább és butább volt. Nevelést egy zárdában nyertek, szépen irtak, olvastak s több nyelvet beszéltek. 15-ik évében Judithot szélhüdés érte, de a miből csakhamar kiépült. A himlőt és kanyarót közösen szenvedték; kisebb nyavalyákkal vesződhetett az egyik, mig a másik attól teljesen szabadon maradt.

Tehát a kisebb betegségek is csak az egyik lányra hatottak, a másik ezeket meg sem érezte. További érdekesség, hogy az ikerpárnak a testhőmérséklete sem volt egyforma, míg az egyiket komoly láz gyötörte, a másiknak egyáltalán nem emelkedett a testhője.

Ilona és Judit ezektől eltekintve teljesen átlagos testvérpár voltak. Ha beszélgettek, nagyon ki kellett fordulniuk, hogy lássák egymást, gyakran marakodtak és ilyenkor ököllel ütlegelték egymást. Beszámolók szerint megesett az is, hogy Ilona előre hajolt és a hátára kapta Juditot, aki a levegőben csak kapálózni tudott.

Cirkuszi attrakcióként

A győri Csúzi Cseh János református lelkész, orvos, asztrológus és alkimista hatalmas pénzszerzési lehetőséget látott a lányokban, így hatéves korukban európai turnéra vitte őket, mialatt bejárták Magyarországot, Ausztriát, majd Cseh- és Morvaországot, Németalföldet, Angliát, Franciaországot, Olaszországot, de még orosz földre is eljutottak. Judit és Ilona, a “magyar nővérek” (avagy The Hungarian Sisters) ismertté váltak az egész kontinensen, napilapok, magazinok cikkeztek róluk (még évtizedekkel később is), orvosok tanulmányozták őket, és persze özönlöttek a “csodaszörnyekre” kíváncsi tízezrek, hogy lássák őket. Ilona szemérmes megadással tűrte a kíváncsi tekinteteteket, de látszott rajta, hogy nehezére esik a vásári mutogatás.

A professzor számításai beváltak, ugyanis a jegyek, illetve különböző plakátok eladásával közel 70 ezer forintot zsebelt be, ami abban a korban igen tetemes vagyonnak számított.

Sándor pápa a londoni előadás után ebben a versben örökítette meg a lányokat:

Két csodálatos nővér, akik így eggyé nőttek,
Ez semmit sem oszthat fel testükkel, nincs hatalom a nap alatt.
Szoenii város szülte őket, a híres Komorn keményen,
Mely nemes erődöt vetheti gúnyra a török ​​szultánok minden művészete.
Lucinát, a nő gyengéd barátját, Helen fogadta először;
Judith pedig, amikor eltelt három óra, az anyja méhe valóban távozott.

Egy vizeletjárat mindkettőt szolgálja; egy végbélnyílás, így mondják;
A többi rész számuk megmarad, és jól szolgálják tulajdonosukat.
Szegény szüleik elküldték őket, a világot, hogy átutazza őket,
Hogy ezt a kor nagy csodáját nem szabad elhallgatni.
A rejtett belső részek rejtve vannak a szemünk elől, sajnos!
De itt a teljes test szilárd sárgarézből áll.

Az embertelen életmódnak Keresztély Ágost, szász herceg és magyar kardinális vetett véget, aki egy nagyobb összegért kivásárolta a lányokat a kapzsi Csúzi kezei közül.

Békére leltek az apácák között

A szőnyi ikerlányok 1709. március 21-én a pozsonyi Orsolya-apácák klastromába kerültek, itt éltek halálukig. Ilona és Judit nagyon meg voltak elégedve az itteni életükkel, megtanultak varrni, hímezni, írni és olvasni több nyelven.

1723. február 8-án Judit teste görcsbe rándult és több hetes kómába esett. Ezalatt Ilonán a betegség legkisebb jelei sem mutatkoztak, 23-án azonban váratlanul ágynak esett, felszökött a láza, majd néhány óra múlva húgával együtt léptek át a túlvilágba. A sors iróniája, hogy az erősebb Ilona 3 perccel előbb hagyta itt az élők világát, mint a folyton betegeskedő Judit. Rayger Károly, Pozsony város fizikusa és a klastrom orvosa, felboncolta őket. Az derült ki, hogy Ilona teljesen ép, egészséges; Judit szíve ellenben megnagyobbodott, elzsírosodott, és jobbik tüdeje phthysises (tuberkulózis – a szerk.) – írja Tóth Béla, a korábban már idézett művében.

Gófitz Ilonát és Gófitz Juditot, a 18. század leghíresebb sziámi ikerpárját végső nyugalomra a zárda sírboltjában helyezték el.

(Obergesell Emma, 16 éves gyakornokunk írása)