Dráfi Mátyás Virágesővel ünnepelt
Virágeső és ünneplés. Csáky Pál színdarabját november 17-én mutatták be a Tiszti Pavilon dísztermében Dráfi Mátyás főszereplésével, éppen a Jászai-díjas színművész születésnapján. A darab rólunk, felvidékiekről szól és sorra végig veszi a hatvanas évektől zajló fontosabb eseményeket – ahogy az egyszerű ember megélte és látta azokat. Az élet ugyan sosem egyszerű, de mi van, ha egy sor politikai nehézség befolyásolja a mindennapokat?
A díszletként (Madleňák Andrea munkája) fiatalkori fotók és az Ipoly-mente tájképe díszítik a paravánokat – szimbolizálva a szerző és rendező gyökereit. A nappaliban pedig sorban felelevenednek az emlékek. A darab a színészházaspár kedves, tréfás csipkelődésével kezdődik, amikor is Feri (Dráfi Mátyás) és felesége (Kolti Helga) a fiatalságukról beszélgetnek. Előjön az élmény, amikor megismerkedtek és első táncukat lejtették, vagy amikor épp forradalmi dalokat énekeltek. Később egy újabb életszakaszban láthatjuk Ferit: bírálják, nacionalizmussal vádolják a színpadon felvonultatott magyar jelképek miatt.
Első epizódszereplőként Borsó Ákos, a titkár úr megszemélyesítője erőlteti az internacionalista nézeteit, majd jön Tarics Péter, a színházigazgató, aki kimondja a „halálos ítéletet”, hiszen ez így nem folytatódhat tovább. Először súgóvá minősítik vissza az elismert színészt, majd teljesen megfosztják állásától. Tóth László, a család barátjának megformálója, akinek tragédiájával tetőfokára hág a cselekmény mondanivalója. A válság által kikristályosodik, hogy a kezdeti házastársi csipkelődésnek valójában komoly alapja van. A depresszió, kiábrándultság, öngyilkosság után életeket ment a remény, a szeretet és az összetartás.
Felhangzik egy Zorán dal, néhol egy Muzsikás nóta és az Adagio for Strings dallamai is felcsendülnek (zenei szerkesztő Zsákovics László). Az idősebb nézők saját, személyes tapasztalataikat élhették át újra, „régi ismerősként” üdvözlik a házaspár élettörténetét. Az előadás után a publikum állva ünnepelt, hatszor sőt hétszer is visszatapsolják a színészeket – és Matyi bácsi kora ellenére képes végigjátszani és hatszor, hétszer is meghajolni a közönség előtt.
Minden olyan fiatalnak figyelmébe ajánlott az egyfelvonásos darab, akik vajmi keveset tudnak az elmúlt 60 év történéseiről. A fiatalabb generáció bőven tanulhatna abból, mit is jelentett a való világban egy forradalom, egy rendszerváltás, egy vasfüggyöny. Hiszen, ahogy a főszereplő Feri is megemlíti: „Nehéz ma már a kultúrával megmozgatni a közönséget, amikor sokan inkább a valóságshow-kat nézik a valóság helyett.”
Milány Kincső
Fotó: Szabó László