Selye gimi: Egy első, egy második helyezés, valamint egy különdíj

A novemberben lezajlott dunaszerdahelyi felvidéki döntőről is úgy tudósítottunk, hogy diákjaink sikeresen szerepeltek, de a Szolnokon lebonyolított Kárpát-medencei döntő minden várakozásunkon túltett.

Április első napjaiban a szolnoki Varga Katalin Gimnázium volt a házigazda, pénteken és szombaton itt zajlott 17 különböző szekció döntője.

Négy diákunk három szekcióban képviselte a Selye János Gimnáziumot: Gergely Lajos az Orvostudomány-géntechnológia döntőseivel már péntek délután szerepelt, míg Rancsó Dorottya a Helytörténet-szekcióban, Bartalos Angelika és Fejes Vivien pedig a Közgazdaságtan-néprajz-művelődéstörténet szekcióban szombaton mutathatta be kutatási eredményeit a zsűrinek.

A szombat délutáni kiértékelésen a díjazottak Sólyom László volt köztársasági elnöktől vehették át az okleveleket és a további kutatásokat segítő ösztöndíjakat. Az elnök úr már a Kutató Diákok Országos Szövetségét annak megalakulásától segítette. Ezen a délutánon mindegyik selyés diáknak személyesen gratulált, ugyanis Rancsó Dorottya saját szekciójában a 2. helyen végzett (munkája címe: A második világháború után Hetény az elnöki rendeletek tükrében).

Bartalos Angelika és Fejes Vivien pedig az 1. helyen (munkájuk Feszty Árpádné Jókai Rózáról szólt, akinek az élettörténetét még általános iskolásként kezdték feldolgozni Vrábel Sándor tanár úr irányítása alatt).

Gergely Lajos pedig munkájával kiérdemelte a zsűri nagydíját. Díjaik mellett mind a négyen részt vehetnek a Kutdiák-mozgalom júliusi káptalanfüredi táborában, ahol nyilván a diákok a kutatás kellemesebb oldalát is gyakorolhatják, például elhozták-e strandpapucsaikat a Balaton partjára?

Minden kétséget kizárva Gergely Lajos állt elő az egyik legigényesebb kutatómunkával a két nap folyamán. Laikusként hallgatva akár idegen nyelven is folyhatott volna az előadás, akkor sem értettem volna sokat belőle, de az látszott, hogy Lajos nemcsak ismerte a témát, hanem ízig-vérig értette is.

Nézzük meg azonban közelebbről, miről is szólt a Gilbert-szindróma, banális betegség genetikai alappal című munkája:

„A Gilbert-szindróma – írja Gergely Lajos – egy genetikai rendellenesség, melyet inkább nevezhetünk állapotnak, mint betegségnek. Habár nincsenek súlyos tünetei, mégis fontos jelentősége lehet a helyes diagnózis felállításánál, mikor az orvos esetleges májkárosodásra gyanakszik, amit okozhatnak más, súlyosabb kórok is (például hepatitis). A Gilbert- szindrómának óriási befolyása van bizonyos gyógyszerek hatására. Fokozhatja a paracetamol, az irinotekan és egyéb más gyógyszerek mellékhatásait.

Kutatásom célja az volt, hogy felmérjem a Gilbert-szindróma gyakoriságát a Komáromi járásban, és ezáltal hozzájáruljak a Felvidék és Közép-Európa populációjának genetikai feltérképezéséhez. Céljaim között szerepelt az is, hogy az alanyok számára hozzáférhetővé tegyük a vizsgálat eredményeit. Legfőbb alanyaim a Selye János Gimnázium tanárai és diákjai voltak, akiktől nyálmintákat vettem. A kutatás teljesen anonim jellegű volt. Az alanyokat a molekuláris genetika módszereivel vizsgáltuk ki mentorommal, Ing. Bóday Árpáddal Csehországban, Nový Jičín városában, az orvosi genetikai intézet (Oddělení lékařské genetiky Laboratoře Agel) molekuláris biológiai laboratóriumában.

Felmérésünk alapján a Gilbert szindróma gyakorisága Közép-Európában megközelítőleg 15 és 16% között van. A genetikai rendellenességek között ez a frekvencia rendkívül magasnak számít és ezért az orvosi gyakorlatban sem szabad figyelmen kívül hagyni.”

A szolnoki döntő, a zsűrik észrevételei által a fiatal kutatók olyan motivációt kaptak, hogy valószínűleg a következő évben is ott akarnak majd lenni a Kárpát-medencei döntőben, amelynek Székesfehérvár ad majd otthont.

-Elek József-