Egy volt sztriptíztáncosnő vallomása: "Nem lehetnék az az ember aki most vagyok"

Egy fiatal komáromi hölggyel beszélgettünk, aki másfél évtizeddel ezelőtt gondolt egyet és táncolni ment egy olasz bárba. Több éven keresztül szórakoztatta a meztelen testét bámuló férfiakat. Egy életre szóló kaland, egymást köpködő lányok és kábítószer. A ma már teljes családi életet élő anyuka nem bánta meg a döntését, elmondása szerint kemény, de nagyon hasznos lecke volt. 

Mi volt az oka, hogy elindultál egy ilyen kalandos útra?
Dolgoztam éjjel-nappal, és nem jutottam előre. Gondoltam kipróbálok valami mást.

Anyagi okok miatt vágtál bele?
Azt mondanám, vonzott az, hogy ott másként élnek. Megvannak az ott élőknek azok az alapjaik, ami az élethez kell, lakás, kocsi, és ezen túl is el tudnak menni egy vendéglőbe vagy egy kirándulásra.

Mikor gondolkodtál az induláson?
Volt egy rossz időszaka a magánéletemnek, ami megadta az utolsó lökést. Egy barátnőm kérdezett rá, hogy nincs-e kedvem vele tartani. Miért ne? Fölmondtam még aznap, egy héttel később meg már utaztam.

Mit mondtak, mi a meló?
Nekem megmondták őszintén miről van szó. Táncolni kell éjjel kétszer. Volt egy 20 perces saját műsorom, ahol különböző számokra improvizálhattunk. Az első két számnál vetkőzés, a harmadiknál topless, a negyediknél már teljesen ruha nélkül. Aztán volt olyan, hogy topless time, amikor a lányok felül csupaszul mozogtak.

Mennyire ugortál a bizonytalanba?
Én egy barátnőmhöz mentem, így tudtam mindent a munkáról is, és már laknom is volt hol. Akkor még a kiutazás is problémásabb volt, de mindent elintéztem. Bementem a melóba, és mondták, hogy vetkőzzek le bugyira, tetszem neki. Egy szót nem tudtam olaszul. Volt ott két másik szlovák és két magyar csaj, ők mondták el nekem, mi a teendő.

Mennyire voltak gyakoriak ott a szlovákok vagy a magyarok?
Voltak többen, de voltak amerikaiak meg oroszok is. Főleg az amerikaiak mutatták meg nekünk, hogyan működik ez a műfaj.

Mennyire felelt meg az elképzeléseidnek az, amit tapasztaltál?
Én élveztem, de láttam olyan lányokat, akik kikészültek. Mivel nekem őszintén elmondták hova megyek, ezért nem lepődtem meg, sőt rosszabbra számítottam. Azt gondoltam, hogy majd valakik hozzámérnek és fogdosni fognak. Ott volt a kidobó, és akár bele is rúghattam azok kezébe, akik nyújtózkodtak. A meztelenség nem jelentett gondot, abban az időben éppen nálunk is az volt a divat, hogy a lányok a Duna-parton monokiniztek, meg tangabugyikákban rohangálnak. Nem is értem, hogy miért csináltak ebből akkora gondot, a kutya nem érhetett hozzánk. Amikor még nem beszéltem a nyelvet, még a vendég hülyeségeit sem kellett hallgatni. Ha meghívott egy italra, akkor elmosolyogtam mellette.

Akkor a lányok védve voltak?
Akkor igen, aztán később változott, mivel jöttek be román lányok is, és ők már más szolgáltatásokat is felajánlottak. Aztán az a vendég, aki korábban minket hívott meg inni, az már nem akart minket. Mi hozzá sem értünk a vendéghez, ők viszont már többet akartak, és munka után is velünk akartak lenni. Az elején még az volt, hogy a táncos nem fogyaszthat alkoholt, csak taxival mehet haza, és nem adhatja meg a telefonszámát. Na ezt változtatták meg.

Akkor manapság ez már másról szól?
Szerintem átment az egész egy más műfajba, most már inkább fizetnek a szexért. A korábbi jó feltételek megszűntek a lányok miatt. Akadtak olyanok is, akik aztán már szabad idejükben is elmentek yachtozni néhány napra valakivel. Kaja-pia faszig, és keresett 2000 eurót. De ez már másról szólt, és főleg a román és az orosz csajok voltak kaphatóak erre.

És járnak ki még tőlünk ilyen helyre?
Egyre kevesebben. Akikről tudok, azok is inkább átmentek kávézókba pincérnőnek, mivel egyre rosszabb volt a színvonal. Én már néhány évvel ezelőtt jöttem haza, de már akkor is azt tapasztaltam. Most ez már inkább a szexipar része egyre inkább.

Mennyire lehetett ezzel akkor jól keresni?
Nagyon. Ha lett volna egy csöpp eszem, akkor nagyon. De nem volt, mert fiatal voltam. Előfordult, hogy egy este 300 eurót megkerestem, amit akkor még több mint 40 koronáért váltottak. Csak mivel úgy gondoltam, hogy jól megy a dolog, én is úgy kezdtem költeni. Szóval a nagy részét el is csesztem a pénznek.

Mi mindenbe lehet egy ilyen kaland során belekóstolni?
Mindenbe. Az emberek körülöttünk gyakran cserélődtek, új lányok is jöttek, és mindenki valami mást hozott magával. Próbáltad már ezt, vagy azt? – kérdezték, és így aztán mindig jött valami más. Alkohol után más anyagok.

Te mi mindent próbáltál ki?
Az összes kábítószert, ami akkor a világon volt. Szerintem aki ilyen helyen van, azokkal ez történik.

Utólag visszatekintve, erről mit gondolsz?
Azt, hogy soha az életbe nem tennék a számba több drogot, mivel teljesen elváltoztat. Egy olyan ember leszel tőle, ami nem te vagy. És ez a jobbik eset, amikor egy nap erre ráébredsz.

Azért nyúltál droghoz, mert kíváncsi voltál, vagy mert ezt a melót nem lehet anélkül csinálni?
Nem lehet anélkül ezt csinálni. Egy idő után teljesen elfáradsz. Elfáradsz az élettől a gondjaidtól és egy állandó hazugság az életed. Egy idő után már azt sem tudtam, hogy melyik visszatérő vendégnek mit hazudtam. Összemosódtak a történetek. Pedig ők hozzák a legjobb pénzt a cégnek, így nekik folyamatosan hazudni kell. Ebbe pedig belefáradsz, nem bírod sokáig. Volt egy vendég, aki szinte naponta fárasztott azzal, hogy a feleségéről mesélt. Olyan volt a kapcsolata a párjával, hogy nem tudtak őszintén beszélgetni. Ez egy gazdag és művelt gyógyszertáras volt.

Volt olyan lány, akinek emellett volt állandó kapcsolata?
Szinte mindegyiknek. Olyan csaj is volt, akit a pasija hozott munkába. Nem stircije volt, és tudta, hogy tisztán dolgozik a nője, de ez volt a megélhetésük. Azt látták a külföldi lányok, hogy pincérnőként is rabszolgaként dolgoznak, meg táncosként is, csak az utóbbival ötször annyit kereshetnek, ezért belevágtak. De aztán mindig befuccsol az ilyen kapcsolat, mert mindig jött egy nagyon gazdag vendég.

Na erről mesélj.
Volt hogy az egész szintet lefoglalták. Jöttek például a Ferrari menedzserei, és egy olyan világba tudtak volna elvinni, ami neked csábító. Elmondják, hogy melyik versenyzővel járnak vacsorázni, és akkor az meghökkent.

Hogy jöttek ilyenek?
Bejön 10 fickó, és kérték, menjen velük 10 csaj iszogatni. Nem nyúltak hozzánk, csak társalogtunk. Na de ha egy ilyen meghív egy pazar étterembe vacsorázni, akkor annak ki tud ellentmondani? Esetleg egy próbaedzésen ott lenni velük Monacóban?

Mi lesz ezekkel a lányokkal később? Ki tudnak szállni, vagy lenyeli őket a rendszer?
Tudok két lányról, akiket nagyon szerettem, akik meghaltak. Ők már kemény drogokra álltak át, és a pasijuk is nyomta őket, hogy hozzák a lóvét. Ők ráadásul olaszok voltak.

És a többiek?
Tudok olyanokról, akik találtak egy megbízható párt, és új életet kezdtek. Az egyik ismerősöm egy olasz szakács fiúval Budapesten nyitott egy éttermet, egy másik meg egy fagyizót. De olyanok is vannak, akik ott maradtak, teljesen elfáradtak és kiégtek, de nem tudnak kilépni. Nyomják tovább az egészet, pedig egy nagy senkik. A főnökük üvölt velük, hogy hozzák a pénzt.

Milyen a hangulat a lányok között?
Hát szörnyű, mivel hatalmas a konkurencia. Én amikor odakerültem, rögtön felküldtek a bárpultra táncolni. Kocka has, kemény kettes cicik. Nem értettem, hogy mit jelent ez, de ez az egyik legmagasabb besorolás, és 15 lányból engem rögtön oda küldtek, ahol a kettő legjobb szerepel. Na ezután elkezdtek lökdösni az öltözőben, ahol tudtak kicsesztek velem és néha még köpködtek is. Nekik ez egy olyan üzenet, hogy jön egy új lány, aki elveszi a pénzüket. És az a szomorú, hogy 2-3 év múlva bennem is hasonló érzés kavargott.

Utólag hogy értékeled ezt a részét az életednek?
Nem bántam meg, bár kemény volt. Nem lettem gazdag, de azt hiszem elmondhatom, hogy felnőttem ott. Négy év alatt olyan dolgokat tapasztaltam, amit egy hétköznapi ember soha nem fog megélni. Teljesen más világ az, és segít megtanulni, hogy milyenek a valódi emberi értékek.

Ha a gyermeked ilyen helyre menne, mit szólná hozzá?
Félnék, mert tudom, hogy miről szól. Remélem, nem lesz rá szüksége, hogy ilyen helyre menjen. Bár én sem voltam anyagi szükségletben, a szüleim megadták, amit lehet, de én döntöttem mégis így, hogy kipróbálom.

Mi volt a legnehezebb döntésed ebben az időszakban?
Az első időben nem volt nagyon ilyen, később már a kábítószer diktálta az iramot. De pénzért soha senkivel nem feküdtem le, azonban voltam olyan helyeken, ahova nem kellett volna elmennem.

Szóval megérte?
Szerintem igen. Egészen biztosan nem lehetnék az az ember, aki most vagyok. Voltak idők, hogy sokat sírtam, és gyakran voltam magányos. Előfordult hogy a Karácsonyt a családom helyett egy ilyen helyen töltöttem. De ezt általában a külföldön dolgozók is elmondhatják magukról. Volt számtalan jó élményem is, és a mai napig vannak onnan barátaim. Szerencsére, én időben kiléptem. Az is egy érdekes dolog, hogy a legtöbb pasi újra visszajött. Voltak, akik csak egy legénybúcsúra néztek be, de még azok közül is több visszatért. Csak beszélgetni, mert hogy otthon nem tudnak őszintén beszélgetni és a partnereik nem hallgatják meg őket. Én minden állandó vendégtől megkérdeztem, hogy miért jön vissza, és igazán érdekes sorsok kerültek a felszínre. És teljesen hétköznapi emberekről beszélek, akiknek csak tele volt a tökük a hétköznapokkal, és egy jót akartak beszélgetni. Mert egy ilyen világot élünk.

( kb, illusztrációs felvételek – az interjú a LOOK magazin júliusi számában jelent meg)