„Felvidék a szülőhazám, itt tanított engem apám…”

Mialatt az Ossian-koncert helyszínére utazom, a lejátszómban egy új hanghordozó szól. Klasszikus heavy metal.  Se több, se kevesebb. Dallamos refrének,  ikerszólók tarkítják, a hangszerelés gazdag, elgondolkodtató és olykor lázadó szövegek.  Mintha a nyolcvanas évek bandáit hallaná az ember. De ez nem időutazás. Egy ekecsi banda, méghozzá a ParanoiD-Gladiátor című nagylemeze. A formáció énekesével, gitárosával, egyben szövegírójával, ifj. Ivancsik Sándorral, Sankóval Dél-Komáromban beszélgettem.

„A banda hivatalosan 1998-ban alakult, mégpedig azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy dallamos, heavy hard rockot szeretnénk játszani olyan szövegekkel megspékelve, melyek szólnak is valamiről. Nagy hatással volt a stílusunkra az Iron Maiden, a Helloween, a Pokolgép és az Ossian is. Egy évvel később, a Zselízi Ritmus Fesztiválon 17 zenekarból a 4. helyezést értük el (a Sex és a Rock n’ Roll című dalunkkal). Itt láthatott minket először a nagyközönség. Benkő László és Debreczeni Ferenc is a zsűritagok közt volt, akiktől már akkor szép dícséretet kaptunk, pár hónapos bandaként.“-ismerteti a szimpatikus zenész a kezdeteket. Majd megtudom, hogy 99-ben jelent meg a Tépd szét című demójuk, ami még kazettán látott napvilágot. Manapság erről csak a címadó dalt játsszák. Egy évvel később átteszik a székhelyüket Ekecs községbe, miközben tagcserék, változások, a dalok írása zajlik. 2004-ben megjelenik a Más világ című lemezük. Ekkorra a zenekar már mondhatjuk úgy, hogy stabil tagokból állt. Az akkori felállás: Szabó Pepe Péter –basszusgitár, Fitos István –szólógitár, Both Sándor dobok és  ifj. Ivancsik Sándor-gitár, ének. Ebben a felállásban még két évig működik a zenekar. 2006-ban Pepe és Fitos munkahelyi elfoglaltságaik miatt kilépnek a zenekarból. A banda egy ideig leáll, szünetet tart.

„2009-ben egy hirtelen ötlettől vezérelve megkerestem Vörös Attilát, hogy mi lenne, ha újraindítanánk a ParanoiD-ot, csak kicsit másképp. Atti hozta a basszeros Rockyt / Brinzik József / és nekiálltunk próbálni, új dalokat írni. Első új felállású fellépésünk 2009 őszén a lakszakállasi Jolly pizzériában volt. Innentől kezdve szinte meg sem álltunk. Állandó próbák és koncertek. Most, 2013-ban újabb tagcserére került sor a basszusgitárosi poszton. Rocky helyére Takács István barátunk igazolt, aki már többször is kisegítette a zenekart. Így a jelenlegi felállás: Takács ,,Taki,,István–basszusgitár, ifj. Vörös Attila –szólógitár, Both Sándor – dobok és jómagam, ifj. Ivancsik Sándor–gitár ének. Nem akarunk nagy, világmegváltó dolgokat csinálni, hogy mi most megmutatjuk mennyire újat tudunk hozni a metal zenében. Erről szó nincs. Olyan zenét játsszunk, amilyet hallgatunk és szeretünk is.-teszi hozzá. Majd a vadonatúj hanghordozó, a Gladiátor kerül terítékre.

„A Gladiátort már előre megfontolt szándékkal, picit nagyobb odafigyeléssel és jóval határozottabban, sok tapasztalattal a hátunk mögött csináltunk. Talán kijelenthetem, hogy lényegében ez az első igazi lemezünk.

Az albumon kilenc dal található. Az első három a Gladiátor címet kapta. Harc, Végzet, Hazatérsz. Az alapötletet a film adta, Ridley Scott –Gladiátor. Ha kicsit elemzed, akkor benne vannak a napi problémák is. Az egész egy emberről szól, akinek elvették és megölték a családját, és őt magát pedig rabigába hajtották. Amikor végre sikerül megszöknie, nem várja más, csak a halál. Igen, tudom, hogy elég sötét és szomorú történet, mint amilyen a film is maga. A dalok szinte egyben vannak és alkotnak egészet. A Hazatérsz egy lírai, lassú dal, amiben két közreműködőnk is van. Egyikük Pollák Mária, aki vokálozott és a másik az igazi etalon: egy kezdő, ámde nagyon tehetséges emberke. Ő pedig a kisfiam, Ivancsik Csaba Sándor, akinek a hangja hallható a dalban egy mondat erejéig. A negyedik a Szabadon címet kapta. Itt már a szabadságról, ha bármilyen nehéz is az élet, mégis szabadnak születtünk érzésről zenélünk. Az ötödik dal egy sima, érthető elég nyilvánvaló, ami nem is épp metal zene, hanem inkább a mocskos „rakenroll“ vonalat súrolja. A Tested kell címet viseli. Azt hiszem, ehhez nem kell különösebb kommentár. Utána ismét egy elég sötét dal következik, a Nincs miért. Ennek alaptörténete is egy filmhez kötődik. Mad Max egy sötét utópia, amikor megölik a társát, áll az úton és néz a semmibe. Azon gondolkodik, hogy most aztán mi és merre, miért éljen? Aztán a Felvidék, amely a legközelebb áll hozzám, pedig néhányan azt mondják, ezt nem kellett volna. Miért? Ugye, mi magyarok vagyunk, a Felvidéken élünk, nekünk ez itt az otthonunk. Itt születtünk és itt is halunk majd. Sosem voltunk és nem is leszünk nemzeti zenekar, a politika távol áll tőlünk, és nem is szeretnénk, ha ebbe bárki bármit is beleakarna magyarázni, mint ahogy ezt már megkaptuk. Egyszerűen úgy éreztük, hogy ennyi kell! A hovatartozásról szól, hogy bármerre is vet minket a sorsunk, tudjuk azt honnan indultunk és hol a helyünk.

Ezután következik az Utolsó dal, ami szintén egy lirai hangvételű. A címében benne van. Elcsendesednek a hangszerek, a nézőtér kiürül, csak egy gitár és egy fáradt énekes eljátszik egy utolsó dalt. A lemez bónusza pedig egy újra felvett dalunk. Egy ős, a Tépd szét. A koncertjeinken mindig ez a kezdő.“-hangzik a kimerítő elemzés.

Majd Sankótól megtudom, hogy a zenéket közösen írják. Van egy alapötlet, aztán mindenki belerakja a sajátját. Általában egy dalra több verziójuk is akad. Eljátsszák, meghallgatják, és a legjobbat tartják meg. Az „öreg rocker“, id. Vörös Attila a legjobb-nagyobb kritikusuk. Mindig kikérik a véleményét, és amolyan ötödik tagként tartják számon a bandában. A ParanoiD-koncertek elmaradhatatlan dalai a saját szerzemények mellett a Pokolgép, P. Box feldolgozások, de játszanak Ossian-t is. Ami alapnak számít ugye a Black Sabath-tól a ParanoiD! Rengeteg neves előadó, banda előzenekaraként bizonyítottak már. Többek között a Cool Head Klan, a Tűzmadár, a Pokolgép, az Edda, a Blues Company, a Road, Rudán Joe, az Ego-Project, a Helldorado, a Hooligans, Deák Bill Gyula és az Ossian. Saját akciókat is szerveznek. Július 13-án immár negyedik alkalommal kerül megrendezésre az Ekecsi Rockfesztivál, főleg helyi bandákkal karöltve. Ennek szervezésében rengeteget segít nekik a helyi önkormányzat, valamint magánvállalkozókra is számíthatnak.

„Szerencsénkre vannak segítőink, méghozzá nem is kevesen. Sorolhatnám a motoros barátainkat szerte az országból: Csallóközi Bikák MC, Komáromi Túramotorosok, Brigetio Motoros baráti Kör Komárom, Főnix Túramotoros Egyesület. Valamint az Ekecsi önkormányzat, Pollák László polgármester,Varga Irén-művelődési otthon vezető, Matica Eduard, Németh Frigyes, Nagy László, Szabó Gyuri, Szabó Angéla, Tóka ’Istvánatya’ István és még sorolhatnám azokat, akik segítik a zenekart barátilag és emberileg is. Terveinkről annyit, hogy minél több helyre szeretnénk eljutni, és végtelenül boldogok lennénk, ha széles réteg megismerné a zenéinket. Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget a Csallőköz hetilap hasábjain!-teszi hozzá zárásként a ParanoiD frontembere.

(kép és szöveg: ha, Csallóköz hetilap)