Habi szívesen játszana hazai pályán!

Neve ismerősen csenghet minden komáromi számára. Jópár évvel ezelőtt szinte az egész ország felkapta a fejét, amikor a Britain’s Got Talent tehetségkutató műsor szlovák verziójában, a Slovensko má Talent-ben is szerepelt, méghozzá a 8 legjobb produkció között is ott volt! Nem maradhatott ki a Csillag Születikes sikeres alakítás és Buflakár Béla sem. Habodász István előadóval, színész-hallgatóval beszélgettünk.

Mi újság veled mostanság? Keveset hallani felőled…

Ami a sulit illeti, tavaly májusban leérettségiztem a gimiben. Párhuzamosan futottak a felvételik is. A pozsonyi Színművészetin akkor már túl voltam, mivel az februárban már lefutott dologgá minősült. Szóval Pestre és Kaposvárra próbálkoztam akkortájt. Érettségi után mindjárt jöttek a Jókai Napok, amikor már semmi dolgom, melóm nem akadt. Szabad voltam, mint a madár. Nem vettek fel egyik helyre sem. Sőt, az igazat bevallva-miért is vetítenék-az első rostákon véreztem el. A Jókai Napokon játszottam a közép GIMISZ diákszínpaddal. Csengel Mónika rendezésében futott Spiró György-Koccanás című darabja. Nagyon élveztem a szereplést.

Milyen úton-módon kerültél a mostani iskoládba?

Nem is készültem a mostani sulimba, tovább ragozva: nem is tudtam, hogy van ilyen. Végül kaptam egy hírt, hogy pótfelvételit, meghallgatást tartanak a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolába. Ezen belül van egy felnőtt, érettségi utáni hároméves Színész II szakképzés. Ugyanolyan végzettséget ad, mint például a színitanodák. Semmivel sem volt könnyebb a felvételi, mint az egyéb helyekre, ahova eddig próbálkoztam. Sőt, inkább nehezebbnek mondanám, mivel tartalmazott egy improvizációs jelenetkészítő részt is.

Benyomások a suliról, a tanárokról, a munkamorálról?

Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy felvettek! Nagyon örültem, bár kicsit féltem a fővárostól, hogy milyen is lesz ott. Amikor kiderült, hogy kik is fognak tanítani, illetve ki lesz az osztályfőnököm(Naszlady Éva-Naszi, aki kábé ötször zsűrizett a Jókai Napokon)-tehát már arcról ismertük egymást. Aztán kiderült, hogy mégsem, hiszen teljesen más, amikor személyesen kerülsz kontaktusba a mestereddel. Színészmesterséget tanít, ugyanúgy Tóth Miklós, Solténszky Tibor-színházelméletet például. Rengeteg olyan tanár tanít, akivel már volt valami közös múltunk az amatőr szakmában.

Na és maga a szakma, a színházi világ?

Egészen más elképzelésem volt magáról a szakmáról, a színházi világról, a színészetről. Nem gondoltam volna, hogy ennyire összetett a tantárgyakat nézve. Mindent tanulunk, amit lehetséges. Képzeld, még jelnyelvet is. Nagyon magas szinten folyik az oktatás, és ezt nem csak azért mondom, hogy oda járok. De az egyetlen államilag támogatott Színész II képzés Magyarországon-azért ez is jelent valamit. S persze a tanáraink személye is önmagáért beszél. Szóval nagy koponyákkal vagyunk körülvéve.

Úgy igazából, Habisan: milyen ott a dekkolás?

Nagyon jól érzem magam, bár az első pár hét, hónap kissé feszengős volt. Féltem a várostól. Úgy oldottam meg, hogy minél közelebb lehessek a sulihoz. Tehát a lakhelyem Kelenföldön van a XI. kerületben. Egyből a pályaudvar mögött helyezkedik el a kolesz. Az iskola pedig a másik irányban. Gyalogosan, nyugodt tempóban tízperces időtartam vagy egy villamosmegalló. Egy ugrás a belváros is. De…Rengeteg munkával vagyok körülövezve, rohadt sokat dolgozunk. A félévi vizsgákat, értsd az összeset sikerült abszolválnom. Többnyire négyes-ötös osztályzatok. De nincs megállás. Két hónapja dolgozunk az év végi vizsgákon. Mesterségből, az osztályfőnökömnél, Naszinál: A XX. századi magyar drámairodalommal dolgozunk(abból három jelenetem is van). Tóth Mikinél Shakespeare-t csinálunk-teljesen más világ, mint az előbbi. Az osztálytársak, a tanárok, a munkamorál remek. S közben lassan készülődünk az egyetemi felvételire is.

Mit szeretsz leginkább Budapestben?

Budapestben nagyon szeretem azt, hogy rengeteg lehetőségünk van színházba járni, és ha odamegyünk a Nemzetibe, ahova március végéig nem lehet jegyet kapni, s azt mondjuk, mi színésznek tanulunk, nagyon jól esik, hogy simán beengednek…Olyan rendezéseket, darabokat tudunk megnézni, amelyek tényleg nagyon színvonalasak. Pesten az ember közel van a tűzhöz…Statisztálok pl. a budai Karinthy Színházban-Szentpéter esernyője című darabban. Olyan művészekkel állunk egy színpadon, mint Pogány Judit, Pusztaszeri Kornél, Egri Kati, Vándor Éva stb, akiknek szinte a lélegzetükből is tudunk tanulni…Elképesztő érzés.

Beszéljünk valamit a sikereidről is…

Rendben, bár nem szeretek dicsekedni, kérkedni dolgokkal, mint sokan mások. Amikor anno befejeződött a szlovák tehetségkutató, elég sokat jártam az országot. Szinte nem volt egy szabad hétvégém, szilveszterem sem közel három évig. Életem nagy álma volt már általános iskolás koromtól, hogy a rimaszombati Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny országos döntőjére kijussak. Csak a részvétel, érted? Elsős gimnazistaként, a tehetségkutató után az „Anyám azt mondta, hogy ne!“ című előadást néztem a Jókai Színházban, a Vasmacska Stúdióban. Egy színésznő, Germán Zille nagyon szimpatikussá vált számomra. Megkerestem őt, hogy foglalkozzon már velem. Nagyon kellemes, bő négy hónap volt, amikor suli után mindig mentem a színházba és ott például az öltözőben gyakoroltunk. Kijutottam a döntőre, mint elsős gimnazista, ahol a sereghajtók táborában végeztem, de a részvétel volt a fontos. Eltelt egy év, újra jelentkeztem. Zille már nem tartózkodott Komáromban és Benkő Géza barátommal, aki szintén meghatározó figurája az életemnek- készítettük Tasnádi István-Paravarieté című művéből a Buflakár Béla-monológját. Brutálisan kemény mezőnyben próza kategóriában sikerült megnyernem az országost.

Aztán jött a nemzetközi megmérettetés, ahol szintén derekasan teljesítettél…

Közben volt egy magyar zsűri delegáció, akik válogattak egy nagy nemzetközi döntőre Nagykanizsára. Ugyebár annak folyományaként is, hogy megnyertem az országost, odajöttek hozzám, hogy szeretnék, ha felvidéki magyarként részt vennék a Csengey Dénes nemzetközi döntőjén. Hatalmas szakemberek zsűriztek, és tizenhét évesen a felnőtt kategóriában első helyezett lettem. Majd a Radnóti-különdíj Győrben. Utána kezdtek elmaradozni a sikerek…

De azért nem adtad fel! Szerepeltél a Csillag Születikben is…

Ja, egy régi ismerősöm társaságában jelentkeztem a tehetségkutató műsorba. Érdekesség, mivel erősen hirdeti, hogy a kereskedelmi média mennyire mocskos, és soha nem adná a nevét hasonlóhoz. Ahogy lenni szokott, őt nem hívták vissza, engem viszont igen. Mint tudjátok, bejuttattak a tévés adásba is, ahonnan tovább az élőbe. Nem is izgultam, abszolút letojtam az egészet. Nem foglalkoztatott, hogy nyerni akarnék vagy hasonló. Óriási volt azt bebizonyítani, hogy nemcsak otthon, hanem az Anyaországban is sikerélményem lehetett. Elfogadtak, és konstatálták azt, hogy jó az, amit csinálok. Akkor sajnos nem tudtam menni Rimaszombatba, de idén nagyon készülök. Eljött a végzős év, s közben nagyon sok helyen játszottam: Komáromi Alternatív Színpad, Jókai Napoztunk, közép GIMISZ, Érsekújvári Rockszínpad. A ballagásomon, tavaly(május 18-án) pedig átvehettem a Kaszás Attila-díjat.

Komáromban még nem sikerült „deszkákra“ lépned, sőt az itteni sajtóorgánumok, médiumok se nagyon karoltak fel. Vajon mi lehet ennek az oka?

Annyira szívesen jövök haza, Komáromba előadásokat nézni és a színházelmélet tanárom, Solténszky Tibor is szeret, és az órákon beszélünk is róla, hogy mit látott, mi a véleménye. Nagyon jó érzés, hogy számontartják az itteni színházat is. Kicsikét fájó pont az életemben, hogy a Jókaiban még nem sikerült szerepelnem, dehát lehet, hogy ami késik…A sors akarta így, hogy az életben nem statisztáltam még a komáromi Jókaiban és nagyon jönnék. És ami a helyi sajtóorgánumokat, médiumokat illeti igaz, hogy sosem készített velem például a városi tévé egy rövid interjút, és nagyon-nagyon ritkán szerepeltem komáromi székhelyű sajtótermékekben. Talán csak az egyik barátomnak, Bárány Jánosnak köszönhetően. Nem foglalkoztattak semmilyen téren, ami a művészettel összefügg. Stubendek Laci bácsi által szerepeltem többször Csemadokos akciókon, de ami úgy igazából jól esett volna, a nagyobb dolgok elmaradtak. Na és újfent, s végezetül a Jókai, ahol egy táncos- vagy akár tömegjelenetben sem léphettem eddig színpadra…

(kép és szöveg: ha)