Harminchat év után ünnepelhettek-Bemutatjuk a csallóközaranyosi bajnokcsapatot

Az 1975/76-os bajnoki cím megnyerése után harminchat évet kellett várnia az Alsó-Csallóközben fekvő község futballcsapatának, hogy újra a magasba emelhessék a komáromi területi bajnokság győztesének járó trófeát. Már nagyon sokszor voltak a feljutást érő hely közelében, de a 2011/12-es kiírásban impozáns játékkal, igazi futballcsaládként, szívvel-lélekkel küzdöttek a játékosok a pályán, és megérdemelten hódították el a legjobbnak járó elismerést. A remek eredmény elérésében természetesen főszerepet játszott az egykori két kiváló labdarúgó, mára edzőpáros is: Simonek István és Horváth Tibor mester, aki készségesen nyilatkozott a Csallóköznek:

„Tíz év kihagyás után, ami az edzői munkámat illeti, tősgyökeres aranyosiként tavaly ősszel vettem át a csapat irányítását. Ami furcsának tűnhet, mi edzőpárossal dolgozunk. Simonek Istvánnal kitűnően megértjük egymást, aki már hat éve foglalkozik a csapattal. A bajnokság nagyon rosszul indult számunkra, mivel sima, 1:3-as győzelmet arattunk Keszegfalván, de a zöld asztalnál a három pont a vendéglátók kontójára íródott. Egy játékosunk négy sárga begyűjtése után szerepelt, átjött a büntetés az előző évből. Ha ezt a bakit nem követjük el, akkor az egész bajnokság folyamán simán, éllovasként rúghattuk volna a bőrt, de így az utolsó fordulókig nyitott volt minden. Épp Keszegfalvával folytattunk versenyfutást a bajnoki címért. Az őszi „félidő” után egypontos lemaradásunk volt. Nyáron haza hoztuk Jandás Imrét a DAC B-ből, aki természetesen aranyosi, és a téli felkészülés alatt pedig az egykori ekeli, nagymegyeri gólvágót, Turza Ronaldot, aki a községbe nősült, így már hazainak tekintjük.”-kezdi el ismertetni az események lefolyását, majd megtudom, hogy a mester a 71/72-es és az utolsó, 75/76-os diadal során játékosként is felemelhette a bajnoki serleget. S nemcsak Ő! A legutóbbi bajnokcsapatból többek között Csóka Sándor, aki jelenleg csapatvezető és Jakab Géza is, aki vezetőségi tag, sőt hozzátartozói játékosként még ma is erősítik a zöld gyepen a futballcsapatot.

Tavasszal aztán nem volt kegyelem. A fő riválist, Keszegfalvát otthon ugyancsak verték, majd egy búcsi döntetlent leszámítva, minden egyes alkalommal győztesként hagyták el a zöld gyepet. A hasonló színű asztalnál elvesztett három pont mellett csupán egy vereség rontott a remek mutatón. Csak Szilasháza gárdája dicsekedhet a bajnokcsapat skalpjával. Végül hárompontos fórral Keszegfalva előtt, 68 megszerzett ponttal és 95:39-es gólaránnyal végeztek az élen. Erről kérdezem a szimpatikus sportembert, hogy vajon mi az a bizonyos titok?

„Az elején voltak olyan problémák, hogy kevesen jártak ki edzésre, de őszintén szólva a végére örültem volna, ha 7-8-at tudok cserélni, mivel az öltözőben akár húsz játékos is szokott lenni, bevetésre készen. Le a kalappal a srácok hozzáállása előtt! Idegenben a zöld gyepen vereséget sem szenvedtünk, és az ütközetek nyolcvan százalékát a második félidőben nyertük meg. Az erőnlétünk kiválónak volt mondható. Végig úgy készítettük fel a fiúkat, hogy ne becsüljék le az ellenfelet, és az épp aktuális fordulószámtól függően ecseteltük, még hány lépcsőfok hiányzik ahhoz, hogy elérjük a hőn áhított célt. A kollektívából senkit sem szeretnék kiemelni, mivel ez egy nagyszerű csapatmunka eredménye. Ilyen hosszú böjt után azt hiszem alázatos, igazi férfiakhoz méltó tettet hajtottunk végre. Itt szeretném megköszönni a csallóközaranyosi szurkolótábornak, akik tizenkettedik játékosként buzdítottak minket úgy otthon, mint idegenben. Mindenhol hazai környezetet varázsolt a B-közép, és ez a járásban ritkaságnak számít. Természetesen köszönet illeti a polgármester asszonyt és a képviselő-testületet is, akikkel szintén kiváló együttműködés alakult ki.”-húzza alá elszántan, majd elmondja, hogy Ők egy csallóközaranyosi csapat, hazai játékosokkal, és mindennel, ami hozzá dukál, és ezen nem is szeretnének változtatni az ötödik ligában sem. Nem gondolkodnak az idegenlégiósok betelepítésén, hanem akad rengeteg tehetséges falusi srác, csallóközaranyosi nevelés, akiket haza lehetne hozni. Ezt próbálják meg, majd összefogni, kovácsolni a társulatot, és meg szeretnének maradni hazai csapatnak!

„Úgy érezzük, hogy ez a brigád képes megjátszani a felsőbb osztályt is, kiegészítve a saját neveléseinkkel, és esetleg egy-két légiós segítségével nem pofozógépként fog működni, hanem tisztességesen megállja a helyét! Az utánpótlás is remek, így van kire alapozni!”-teszi hozzá zárásként.

A bajnokavató alkalmával remek gesztus szemtanúi lehettünk. A legutóbbi, azaz 36 éve bajnokságot nyert csallóközaranyosi csapat tagjai meghatottan, könnyes szemekkel adták át ilyen hosszú böjt után a stafétát az újdonsült járási bajnokcsapat tagjainak! Remek sportemberek minden! Abban biztosak vagyunk, hogy rengeteg sportélményben lesz része annak, aki továbbra is kilátogat a csallóközaranyosi futballszentélybe!

A csallóközaranyosi bajnokcsapat tagjai:

Győri Jenő, Jakab Zsolt, Szoboszlai Árpád, Szabó Attila, Bohos Péter, Gál Tamás, Jakab Géza, Jandás Imre, Turza Ronald, Mészáros Mihály, Berecz Gergely, Fekete Tamás, Kurcsík János, Horváth Lajos, Lelkes Béla, Molnár Imre, Álló Péter, Olajos Sándor, Susik János, György Tibor, Pethő Attila, Szénásy Gergely, Horváth Lajos

 

Horváth Tibor(edző), Simonek István(edző), Kovács Barna(vezető), Pažúr Juraj(vezető), Lelkes Béla(vezető), id. Jakab Géza(vezető), id.Susik János(masszőr), Csóka Sándor(vezető), Horváth István(vezető), Tóth Zoltán(vezető)

(Holecz Attila, Csallóköz hetilap)