Irány Dél – Amerika komáromi kalauzzal!

A sok helyet megjárt utazópáros, a dél – komáromi származású Lendik Erika és társa, Nagy Endre tollából megismerhető tájak nem csak szimpla képeslapokról visszaköszönő turista célpontok. Az ő tevékenységük főleg egyes dél amerikai országok megismerése és bejárása, őserdei indián törzsek felkutatása és bemutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem látott vidékek felfedezése és publikálása.

Izgalmakkal teli élet, állandó mozgás, folyamatos új élmények a világ eme sok, feltáratlan vidékével rendelkező földrészéről. Ismerd meg őket te is, és ha kedvet kapsz – garantáltan eljátszol majd a gondolattal, mi lenne ha… – csatlakozz hozzájuk, és éld át te is az élményt! Az Arany 17 rendezvényközpont idén otthont adott a két világjáró élménybeszámolójának. Nagy Endre mesél nekünk.

Mikor kezdtetek neki munkásságotoknak, amikor fogtátok magatokat és neki indultatok a nagy világnak?

Én először 2004 – ben jártam Dél – Amerikában, pontosabban Mexikóban, de akkor még abszolút kocaturista módjára. Utána 2005 – ben, az egyetem elvégzése után volt lehetőségem egy uniós projektben részt venni. Megnyertem egy pályázatot, melyen keresztül fél évre kiköltöztem Guatemalába önkéntes munkára.

Melyik élmény volt rád a legnagyobb hatással az elmúlt 9 évben?

Hát rengeteg ilyen van, nehéz ezt szavakba önteni és kiemelni bármelyiket is. Gyerekkoromtól kezdve arról ábrándoztam, hogy egyszer majd indiánokkal fogok találkozni, aztán mikor eljött a pillanat, kiderült, hogy az indiánok ugyanolyanok mint mi, ugyanazokat a ruhákat viselik, lényegében semmi szembetűnő különbség nincs, de gondolkodásban picit másmilyenek. Aztán amikor az ember bőgő majmot hall, először nem tudja hova tenni, és hirtelen megijed, hogy úristen ez milyen hang. Nagyon sok ilyen apró, mély benyomást keltő élményem van, ami indítóerőt ad, hogy ez folytatni kell, ez érdekes, ezt meg kell mutatni a világnak, hogy hol vagyok. Folyamatosan érnek új ingerek, minden nap változatos, ismeretlen csodákat tartalmaz, úgyhogy nehéz kiemelni egy adott élményt, amely abszolút highlight az életemben.

Milyenek a tapasztalatok, a helyiek mennyire nyitnak felétek, mint felfedezők felé? Segítik munkátokat, hogy megkönnyítsék a kutatásaitokat?

Mi nem feltétlenül kutatunk. Van olyan előadásunk, ami konkrétan ilyen témakörrel foglalkozik. Volt egy 2-3 hónap, amit olyan közösségben töltöttünk el, ahol a magyar indiánokkal foglalkoztunk. Ez az első, ami kutatómunkának tekinthető. Egyébként mi is ugyanúgy hátizsákolunk, mint bármely másik ember, csak mi szeretünk lemenni a térképről. Nem csak a gringó ösvényeken mozgolódunk, hanem ha találunk valami kis völgyet, akkor fogunk egy buszt, vagy akár gyalogosan, bárhogy is és nekimegyünk.

Nagy örömünkre pedig blogot is írtok, ahol bárki bármikor nyomon követheti, hogy éppen hol jártok, mi szépet láttok, milyen élményekkel gazdagodtatok. A www.mirador.postr.hu bárkit kizökkent a hétköznapokból, és mesés tájakra repít. Laza, könnyed hangvételű írás, ami sokszor párbeszéd formájában adja vissza a hangulatot. Mióta működik az oldal, és milyen népszerűségnek örvend?

A blog lassan 2 éve működik. 2012 decemberében mentünk ki Erikával egy egész éves utazásra, és leszerződtünk az origo – val. Mi küldjük az anyagot, ők pedig megjelentetik azt. Nem tudom pontosan, milyen a látogatottság, és hogy mennyi időt töltenek az emberek a weboldalon, de tavaly nyáron, a június – júliusi hónapban, amikor egyébként abszolút off – season van a blogolvasók körében, két hónap alatt 120ezer látogatót regisztráltak. Tehát úgy gondolom ez a szám azért nem rossz. (nevet)

Ma pedig már nem csak turistákként működtök, hanem komoly túraszervezőkként is. További 7 túravezetővel, kalandos utakat szerveztek az adott desztinációkba, hogy aki kedvet kap, veletek tarthasson. Ezzel az üzleti résszel mióta foglalkoztok?

Ezt a fejezetet én kezdtem el, mikor 2006 – ban visszajöttem Guatemalából. Nem nagyon volt mit tennem, nem volt munkám. Így eszembe jutott, hogy miért ne vezethetnék én ezekbe az országokba – Guatemala, Nicaragua és Honduras – túrákat, amiket az egy év alatt sikerült megismernem. Ekkor ez a jellegű utaztatás még gyerekcipőben járt Magyarországon, tehát ha valaki elment valamilyen egzotikus útira, az a Karib – térség volt, vagy Thaiföld tengerpartja. Bevallom, nagyon nehezen indult be. Korábban én egy másik cégnek dolgoztam, pár évig túravezetőként. 2009 – től pedig saját vállalkozást indítottunk, de nem Magyarországon, mivel hitelek felvétele nélkül utazási irodát lehetetlen kezdőként csinálni, lehetsz te bármilyen tehetséges, halálra vagy ítélve. Úgyhogy mi úgy gondoltuk, hogy ha már helyben vagyunk, akkor kint kezdjünk valamit az ötlettel, úgyis több időt töltünk külföldön. Igazából most is csak nyaralni járunk haza, vagy Karácsonyozni, így Hondurasba lett megalapítva a cég, azon keresztül utaztatjuk nem csak a magyarokat, hanem lényegében bárkit. Jönnek hozzánk mindenfelől, most elsősorban Szlovákia és Erdély, ahonnan potenciális kirándulókat számlálunk – általában azért magyarok jönnek mindenhonnan, de a terv az, hogy szépen lassan nyitogatunk más nemzetiségűek felé is.

Információim szerint dokumentumfilmeket is elkezdtetek forgatni, ezek közül mennyi van kész?

Egyelőre nyersanyag formájában tároljuk, 10-15 perces jeleneket vannak megvágva, a hang még nincs kidolgozva, és a képremegéseknek még itt – ott after effektekkel kicsit utána kell menni. Azt tervezzük, hogy ezeket nem egyesével adjuk el TV csatornának, hanem amikor majd kész lesz egy sorozat, 8-10 résszel, akkor egyszerre rázúdítjuk a médiára és akkor válogathatnak, kinek mi kell.

Ha kíváncsiak vagyunk rátok, hol láthatjuk az előadásaitokat?

Magyarországot járni és előadni nem fogunk, ahhoz túl keveset vagyunk itthon. Az aktuális egy – két hét alatt igyekszünk azért besűríteni pár megjelenést, de a blog az, ahol az érdeklődők bővebb és naprakész információkat kaphatnak rólunk. Itt írott szóval és képekkel illusztrálva hasonló élményt nyújtunk mint az előadások hangulata. Az kell hozzá, hogy az ember engedje el a gondokat kicsit, és átadja magát a kaland érzésének.

Ha kedvet kaptatok olvasgatni a dél amerikai storykat a http://mirador.postr.hu/ weboldalon megtehetitek. Illetve ha ennél jobban is elnyerte a tetszéseteket, és saját bőrötökön szeretnétek tapasztalni, amiről az utazópáros mesél, ajánlom figyelmetekbe a http://mirador-adventures.hu/ weboldalt. A kaland rád is vár!