Kedvesem és a "kedvesember"-Interjút adott ByeAlex

Februárban a magyar közszolgálati csatorna egyik legnépszerűbb műsorában olyan szintű népszerűséget vívott ki dalával, amelyre nem is mert gondolni korábban. Májusban ő képviseli Magyarországot az Eurovíziós döntőn Svédországban. Nem antisztár. Csak egy kedves srác. ByeAlex.
Emlékszem, még A Dal kezdete előtt néhány héttel kaptam meg a verseny harminc zeneszámát tartalmazó CD-t, melyet vezetés közben kezdtem el hallgatni. ByeAlex dala már akkor kitűnt a mezőnyből, s bár kicsit különcnek tartottam a mezőnyben, tetszett, amit hallok.
Hetekkel később aztán arra is rájöttem, ez a fiú tud valamit, és az internetes nézettség alapján egyértelművé vált, ha a zsűri bejuttatja a döntő legjobb négy előadója közé, ő utazhat Malmőbe. A bírák nem mertek a nép szava ellen menni, így aztán a medializált információk szerint fölényesen nyert.

Saját úton

A kezdeti celebes gyűlölködés után ma már a bulvársajtó is higgadtabban kezeli, bár ő továbbra sem hajlandó a szabályaik szerint játszani. Azt is furcsállja, hogy sok médium antisztárként tartja számon. „A megjelenéssel és a zenémmel nyugaton ugyanolyan popelőadó lennék, mint bárki más.”
Bár korábban elkerülték a nagy színpadok és a milliós tévés közönség, a zenével már gyermekkora óta foglalkozik. „Különböző zenekaraim voltak, már a középiskolában és az egyetemen is, de ezek kvázi tanulópénzként működtek az életemben” – mondja el beszélgetésünk elején, majd azt is megtudom, hogyan jött egy évvel ezelőtt a ByeAlex-es zenélés. „Volt egy zenekarom, amelynek keretei között már nem tudtam azokat a könnyedebb, poposabb témákat megvalósítani, így elkezdtem a saját utamon járni.”
A korábbi, csekélyebb sikerrel fémjelzett kezdeményezések után ez előrelépésnek számított. Dalait már a dalverseny előtt az MR2 és különböző zenei csatornák is játszották. „Az elmúlt egy évet termékenyebbnek ítélem meg, mint a korábbi időszakot. Én ugyanúgy tudtam örülni annak a zenének, amit a zenekarommal raktunk össze, és ezren hallgattak, mint annak, amelyet most egy vagy kétmillió ember meghallgat. Igazából az a lényeg, hogyan érzem magam közben. Az elmúlt esztendő nagyon eseménydús volt az életemben. Nem is gondoltam volna, amikor elkezdtem a saját kis dalaimat írogatni, hogy idén engemet küldenek az Eurovíziós dalversenyre” – teszi hozzá kicsit fáradtan, mert amint megtudom tőle, a döntő óta van olyan nap, amikor húsz interjút is ad.

Kedvesem, az ideál

Ennek ellenére úgy látja, csak a mindennapjai változtak meg, a lelke és a gondolkodása nem, és próbálja emberien megközelíteni a nagy médiaérdeklődést. Ez látszik is minden válaszán, hiszen igyekszik átgondoltan beszélni, és nem begyakorolt mondatok hagyják el a száját.
Természetesen nem hagyhatom ki a sokak által boncolgatott kérdést, hogy vajon kinek is szól a győztes „Kedvesem” dal. „Volt egy nehéz időszak az életemben, amikor kilátástalannak tűntek a dolgok, nem is sejtettem, mi fog velem történni. Ekkor született meg ez a dal, amely egy olyan ideális lány képét mutatja meg, aki támogatóan és biztatóan ott áll a másik mellett, akkor is, amikor az éppen vesztes helyzetben van. Úgy érzem, hogy mindenki, aki találkozik ilyen személyekkel, annak meg kell azokat tartania az életében” – meséli Alex, aki Miskolcon tanult filozófiát.
A gondolatiság és az üres szócsavarás kerülése látható rajta, ahogy azt is tudhatjuk, dalaival erőteljesen hat a közönségére. Talán éppen azért, mert természetesen viselkedik, és a szöveg és a dallam is őszinte. Egyszerű és beszédes, amely a sokszor mesterségesen túlcifrázott és hiteltelen előadások mellett a siker kulcsa volt a döntőben.

Felvidékre is jön

A fiatal zenész azonban nem szeretne leragadni ennél a pontnál. „Én nem vagyok az a léha alkat, aki beleül a semmittevésbe, és azt gondolja, hogy írtam egy dalt, amit sokan meghallgatnak, a rádiók lejátsszák, és nekem ebből milyen sok pénzem lesz. Előfordulhat, hogy valaki például egy évig meg tud élni a jogdíjakból, de több lábon kell állni.”
Szeretne kiadni egy kislemezt a közeljövőben, amelyen keresztül jobban megismerhetné őt és az általa képviselt gondolatokat az arra nyitott közönség. „Ez a lemez igazából magamról szólna, vagyis arról, mit gondolok most a magyar popzenéről.” A magyar zenei életet egyébként nem akarja bírálni, mert, mint hozzáteszi, ez nem az ő feladata, s mint annyi más kérdés esetében, itt is meggyőződhetek arról, a színpadon mutatott kép nem csak üres forma és a stylist munkájának az eredménye.

Első felvidéki újságíróként arról is faggatom, hogy vajon járt-e nálunk, de mint megtudom, nem tartozik a világjáró utazók közé, így Szlovákiában sem találkozhattunk még vele. Ez feltehetően hamarosan változni fog, mert egy határon túli körutat is terveznek, és búcsúzóul arra biztatom, jöjjön bátran, mert nálunk is sokan megkedvelték őt és a zenéjét.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot a Csallóköz hetilap facebook-oldalára is:

https://www.facebook.com/pages/Csallóköz-hetilap/181766068513184

(Rajkovics Péter, Csallóköz hetilap, sziakomarom)