Blog 2013. 02. 14.

Megkérdeztük! Mi a véleményed a Bálint-napról?

Pallér Péter-tanár

A Bálint-naphoz gyermekkorom óta kissé fanyalogva álltam, mert sokáig nem igazán találtam ennek az ünnepnek az európai gyökereit. De még az angolszász világban is zavaros a történet. Viszont pár éve utána néztem. Ha hihetünk a tanoknak, II. Claudius császár idejében (268-270) egy Bálint nevű keresztény vértanú csodát tett mielőtt kivégezték, február 14-én. Meggyógyította börtönőrének lányát. Magyarországon a 20. századig leginkább a német nyelvű közösségek ápolták a hagyományt, azután viszont egyre inkább a tengeren túlról benyomuló „Valentin”-re (át)keresztelt giccsünnep hatása érvényesült, s tart ez napjainkig. Persze értem én, hogy a virág- és édesség árusoknak is meg kell élni valamiből, de ha valami erőltetett, az nem az igazi. Viszont én is álltam már szerelmes szívvel, rózsákkal és ajándékkosárral hajdani kedvesem ajtaja előtt, s akkor bizony csak a „meglepetésre” és persze annak szívélyes fogadtatására tudtam csak gondolni.
Az pedig, hogy február 14-én születtem, csak hab a tortán.

 

Králik Róbert-tanár, újságíró

Nem igazán tudott megfogni eddig sem az amerikai „importból“ származó Bálint-napi hisztéria és erre a jövőben sem látok nagy esélyt. Hasonlóképpen nem mond semmit a Halloween körüli őrület sem. De így voltam egyébként az előző rendszerben kicsit kierőszakolt Nőnappal is. Minden nemzetnek megvannak azon tradicionális ünnepei, jeles napjai, amelyek ennél sokkal bensőségesebb tartalmat hordoznak és tényleg a tiszteletről, a köszönetnyilvánításról és az őszinte szeretetről szólnak. Ilyen példálul a május első vasárnapján tartott Anyák napja. Természetesen minden nőt megillet a tisztelet, de az anyákat százszorosan, hiszen életet adnak, szeretnek, óvnak, nevelnek. Ők közösségünk jövőjének és megmaradásának a zálogai! Persze a szerelmesek, a nők, apák stb. napját is meg lehet, sőt talán meg is kell ünnepelni: a szeretett társnak ajándékozott figyelmességgel, személyes jellegű aprósággal. De nem szabad bedőlni a művileg kreált, a túlzott és meggondolatlan költekezésre serkentő kvázi-ünnepek mediális hívószavának!

aj

Dráfi Emese Anabel-parapszichológus

Bevallom őszintén, hogy nem igazán értem ennek az ünnepnek a lényegét. Valahogy úgy vagyok vele, mint a Halloween-nal. Nem tud meghatni, mert mindig úgy érzem, hogy kicsit erőltetett. Már február 14-e előtt piros szívecskékbe öltözik minden valamirevaló kirakat, amely buzgón hirdeti, hogy ne feledkezzünk már el a szerelmünkről, és vegyünk neki valamit. Ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést: miért, amúgy elfeledkeznénk? Egyáltalán egy igaz szerelmes el tud arról a személyről, aki a nap minden percében a gondolatában, a szívében, teljes lényében van? Szerintem nem. És mi van azokkal, akik éppen nem szerelmesek? „Nem baj“, mondja erre a valamirevaló üzletes, „akkor vegyen a gyerekének, anyjának, apjának, barátainak valami kedvességet.“ Hogy lássák, mennyire szereti őket.“ Miért, kérdezem én újra, ha nem veszek semmit, csak mondjuk megölelem, megpuszilgatom, egy jót beszélgetek vele, akkor már nem szeretem? Szóval, számomra ezért sántikál kicsit ez az ünnep. Mert a szeretet, szerelem nem a csillogásban, külsőségekben mutatkozik meg, és nem egy napra szól. Ebből csak azt a következtetést tudom levonni, hogy így, ebben a formájában ez az „ünnep“ teljesen fölösleges.

 

Mautner Angéla-kozmetikus

Én, mint minden ünnepet, a Bálint-napot is kedvelem! Annak ellenére, hogy most az egyedülállók táborát erősítem. Egy szép nap, amelyen a szerelem és a szeretet kapja ismét a főszerepet. Nagyon jó, hogy ez is egy alkalom arra, hogy kifejezzük szerelmünket, esetleg mély szeretetünket mások irányába. Ilyenkor még inkább bátorságot kaphatunk kimutatni, megvallani a vonzalmunkat, az érzéseinket. Nem az kell, hogy főleg anyagiakban nyilvánuljon meg, hanem tettekben, pillantásokban és érintésekben is. A Bálint-nap szellemiségét aztán vihetjük tovább az egész évben. Romantikus és szép február 14-ét mindenkinek!

 

Habodász István-színész-hallgató, előadó

Nagyon szép és jó, főleg akkor, ha van kivel megünnepelni.Valahol titkon irigylem azokat a szerelmespárokat, akik közösen, meghitt hangulatban tudnak Bálint-napot ünnepelni. Jelenleg egyedülálló vagyok, de nem hiányzik a párkapcsolat. Sosem voltam az a típus! Sőt, talán nem is lenne rá időm. Viszont kell, hogy legyen ilyen is, amikor a szerelmesek napja van, és együtt tudnak örülni szívből egymásnak, amikor őszinte érzelmek látnak napvilágot. Na ezeknek a szerelmespároknak, akik őszintén éreznek egymás iránt: nagyon szép és kellemes Bálint-napot kívánok!