Megtörténhet…

Akár a közvetlen környezetemben. Az üzletben vagy a szomszédban. Belép valaki, aki nem tudja megfelelően kezelni a problémáit és vérfürdőt rendez. A pohár ugyanis túlcsordult, s a megoldási lehetőségek tárháza szűkösnek bizonyult.

Már Szlovákiában sem egyediek a magányos gyilkosok ámokfutásai. A hírekben azután jelentős felületet kapnak a „szakmai” elemzések, hogy néhány arra szakosodott „megmondó ember” tisztázza, miért is került sor a tragédiára. Az igazi okok viszont legtöbbször rejtve maradnak, hiszen azok bizonyos társadalmi normákba vetett hitet is megingathatnak. És egyébként is. A tömegmédiának szüksége van a félelemkeltésre.

Azután pedig csodálkozunk, hogy a világ számos táján próbálnak az elkövetők tetteikkel reklámfelületet teremteni az általuk képviselt eszméknek. Gondoljunk csak a norvég mészárosra vagy a denveri mozis gyilkosra.

Nálunk viszont sokkal inkább egyéni ellentétek rejlenek az ámokfutók tetteinek hátterében. Olyan problémák, amelyeket egy nyitottabb társadalom és politikai vezetés talán meg tudott volna oldani. Ennek elkönyvelésével viszont nem érhetjük be. Igyekezhetnénk kicsit jobban figyelni a környezetünkben élőkre. A parányit emberibb hozzáállás reményt ad azoknak is, akik már nem látják a kiutat. Máskülönben meg kell barátkoznunk a gondolattal: akár velünk is megtörténhet.

 (Bényi Klaudia, Csallóköz hetilap)