Micimaci többé nem cuki

Mondhatni „tönkrement” a gyerekkorom egyik meghatározó érája, minek után Micimackó egy ilyen borzalmas alakban ábrázolva született újjá… Van azonban az a réteg, akinek ez szórakoztató. Mint régebben a Texas-i láncfűrészes. Nekik szól a Vér és méz.

Premier előtt jutott el hozzám a Micimackó újragondolva, és

döngő lépteivel betörte a lágyan dörmögő gyerekkori emlékeim kapuját.

A jóságos mesefigura ezennel átértékelődött. És nem csak azért, mert az egyes karakterek állítólag egy-egy mentális betegséget testesítenek meg eleve a mesében is, hanem mert a Vér és méz egy velejéig romlott aspektusukban vonultatja fel kedvenc mesefiguráinkat.

Aki szereti a darabolós, ijesztgetős, feszültséget generáló jelenethalmazt, annak kielégítő lesz Tatra Mozi kínálatában is megjelenő film. Ijesztő ceruzarajzokkal, horrorisztikus időjárási viszonyokkal, baljós narrációval kezdünk. A csontvázas ábrázolásokat mintha egy sötét lelkű gyerek rajzolta volna.

Klasszikus módon két fiatal sétál az erdőben. S amikor elhaladnak a Százholdas Pagony felirat mellett, letérnek a biztonságos ösvényről. Ahogy a csajcsapat is, akik merészen a semmi közepére érkeznek kikapcsolni. 

Köd terjeng, elered az eső, felbukkan egy véres csupor. Nő a kétségbeesés, vészjósló figurák tűnnek fel a színen, kaszabolás hangja hallatszik.

A film nem fukarkodik fojtogatásban – Malacka kicsit sem kedves, röfögős, disznóölést idéző aláfestő hangjára –

agyonvert testrészekben, mosott belekben, fröcsögő vérben és kiguvadó szemekben. S a – számomra – legvisszafogottabbnak tűnő, mégis leggusztustlanabb részek, ahogy a méz csöpög a torz medveszülemény szájából. Mintha a világ legundorítóbb nyáltengere lenne.

Ha üldözés van, a kamerával futunk mi is. Ha villanásonként egyre közelebb ér a gyilkos, villogva kialszik a lámpa is. S amennyi csontváz halmozódik fel, annyi könyörtelen gázolásnak és kegyetlen kardnyelésnek is jut egy-egy szcéna. Bevillan Róbert Gida képe, aki megígéri hogy nem hagyja el kis kedvenceit. De mégis megteszi, s ettől elszabadulnak az indulatok. Az állatok teljesen megvadulnak és minden lényen bosszút állnak.

Gyerekkorom ijesztgetős filmjei, a Texasi láncfűrészes és a Tudom mit tettél tavaly nyáron filmklasszikusainak legdurvább jelenetei is megirigyelnék a Vér és méz során szétfröccsenő bíborvörös tengert.

Hogy mennyire szürreális a film magja, tehát

a groteszk állatjelmezben emberek lakoznak-e, vagy furcsa, állati eredetű két lábon járó hibridek, kiderül a filmből.

Sok minden vitatható az alkotással kapcsolatban, de egy biztos: a Vér és méz pusztán az alapötletével sikeresen kiemelkedett a többi horror közül. A. A. Milne eredeti meséje teljes mértékben gyerekeknek szól. De hogy minden karakter 1-1 mentális betegséget mutatna be, furcsa megközelítés, mégsem elrugaszkodott: Micimackó étkezési zavaros, Malacka szorongással küzd, Füles depressziós, Tigris ADHD-s (hiperaktív), Nyuszi OCD-s (kényszerbeteg), Róbert Gida pedig skizofrén. Innen már csak egy lépés volt a mézes habzó szájú horrorforgatókönyv.

Egyébként a Grimm testvérek történetei is tele voltak erőszakkal és vérrel, ahogy Hans Christian Andersen meséi sem a vidám befejezésekről lettek híresek. Ezek filmadaptációi például az 1997-es Hófehérke – A terror meséje, melyben a szextől kezdve a sátánista rituáléig minden van. A lengyel horrormusical, A csábítás A kis hableány történetét dolgozza fel a 80-as évek egyik varsói sztriptízbárjában. A Piroska és a farkasból készült 1996-os Pokolsztráda a fiatal Reese Witherspoonnal a főszerepben a való világ borzalmait mutatja be. De született dél-koreai misztikus horror és vudu zombifilm a Hamupipőkéből is. És ott van a kritikusok által agyondicsért 2020-as Juliska és Jancsi is.

A 10 nap alatt leforgatott Micimackó: Vér és méz tehát beállt az agyament sorba. Gyermekeknek nem ajánlott! Erős idegzetűeknek talán!

(Milány Kincső)

Nyitókép: GameStar