Blog: Minden a pénzről szól

Minden jó, ha jó a vége. Igaz  mondás, de azért a Területi Bajnokság őszi idényére mégsem lehet egyfajta sablonként ráhúzni. Az ugyan tény, hogy az idény vége, pontosabban annak utolsó fordulója, a „szeressük egymást gyerekek” jegyében zajlott le, de azért ne menjünk túl messzire optimizmusunkkal, mert nagyot csalódhatunk.

Hogy mire alapozzuk ezt az óvatosságot? Nos, az egyes bajnokságok ilyen-olyan bukfenceiről már szinte minden el volt mondva, le volt írva. Úgy van ez, mint az élet más területein. Ez az év még nehéz lesz, de majd a következőben… Ismerős a szöveg, ugye? Aztán a realitások talaján maradva rájövünk, hogy megint megszívtuk –, hogy maradjunk a divatos szóhasználatnál. Így, nem is annyira a bajnokságok évenként ismétlődő nyavalyáival, mint inkább néhány, talán furcsának tűnő, eddig nem nagyon firtatott kérdéssel kívánunk foglalkozni. Természetesen, nem szeretnénk a „Mindentudás Egyetemét” helyettesíteni, annak színeiben tetszelegni. Inkább egyfajta vitaindítónak szánjuk az írást, az érintettek nagy valószínűséggel már tudni fogják a megoldás felé vezető út megközelítő irányát.

Nem tudjuk pontosan, a bajnokságok őszi idényében a klubok mennyit fizettek be a szövetség kasszájába különböző büntetések címén. A pontos összeg nem is nagyon érdekel bennünket, hiszen az nem több egy puszta statisztikai adatnál, ami ugyan valamire utal, de lényegében semmiben nem perdöntő. A versenykiírásban pontos „árlista” áll a szövetség rendelkezésére, amiből a klubok és játékosok szabálysértése esetén, megállapítja a „mi mennyit”. Például, a fegyelmi bizottság 10 € befizetése után „hajlandó” csak megbüntetni a vétkező felnőtt játékost. Csak emlékeztetni szeretnénk, hogy a 2009/2010-es idényben ez az összeg 7 € volt. A különbség tehát érezhető, csak éppen nem tudni, mivel indokolt. Netán ennyivel nőtt a fegyelmi bizottságok tekintélye, vagy ennyivel növekedett az általa elfogyasztott kávé áfája?

Az sem titok, hogy mivel a játékos van büntetve, tulajdonképpen neki kellene kifizetnie a tárgyalási illetéket, de általában ezt az anyaegyesülete vállalja át, hiszen az amatőr bajnokságokban a játékos nem rendelkezhet focival összefüggő bevétellel. Egy szabálytalan becsúszás, vagy uram bocsá´, a játékvezető más tájakra való átirányítási igyekezetének következményeit, nehogy már a családi költségvetésből kelljen fedezni. Ellenben, a játékvezetők és ellenőrök legális bevétellel (is) rendelkeznek. A fentebb összehasonlított idényekhez viszonyítva, ezek a bevételek is növekvő tendenciát mutatnak. A kérdésünk csak az, vajon ki emlékszik olyanra, hogy a mérkőzés végeredményét szándékosan befolyásoló (magyarul: elcsaló) játékvezető, és az azt „éppen nem látó” ellenőr, fegyelmi eljárás esetén, illetéket fizetett volna ügyének megtárgyalásáért? Persze, már maga a bírók és ellenőrök elleni fegyelmi eljárás fogalma mosolyt válthat ki egyesek arcán. Ettől függetlenül elméletben lehetséges ugyan, de az „árlista” ilyet nem tartalmaz. Mintha az ő ártatlanságuk kőbe lenne vésve. Mindezzel csak azt akartuk jelezni, hogy a bajnokságok minden résztvevőjének, tehát játékosoknak, klubvezetőknek, szövetségi tagoknak, játékvezetőknek és ellenőröknek egyaránt, egyformán kellene vállalniuk anyagiak dolgában is a felelősséget tetteikért.

Másik dolog a területi szövetségek önállósága. Rendszerváltás után, egy rövid ideig ez így is volt, azóta azonban nagyon sok víz lefolyt a vén Dunán. Az alapító okmányokban ugyan még mindig így szerepel, de ez már régen nem fedi a valóságot. Nézzük, miről is van szó. A területi szövetségek kötelezően tagjai kell, hogy legyenek a kerületi szövetségeknek, amelyeknek viszont ugyancsak kötelező a tagságuk a Szlovák Labdarúgó Szövetségben. Tehát, a kerületi szövetségeken keresztül, a területiek is a Szlovák Labdarúgó Szövetség kötelékébe tartoznak. Ez eddig rendben is volna, hiszen egy a pálya, egy a cél. Az viszont már messze nincs rendben, hogy az alacsonyabb szövetségeket minden előzetes egyeztetés nélkül, kész dolgok elé állítják. Legújabban nagy vitát váltott ki az egyes bajnokságok átszervezése. Ez egyébként is „szlovák specialitás”, hiszen az utóbbi két évtized alatt szinte megszámlálhatatlan átszervezésen estünk át. Első ligától a területi bajnokságokig egyaránt.

Az egymást váltó szövetségi vezetők rendre újabb és újabb ötletekkel állnak elő, minden esetben a klubok érdekeire hivatkozva. Közben nem veszik észre, hogy a spanyolviaszt már régen feltalálták, csak elő kell venni a fiókból. Ha több mint száz év után Angliában valakinek eszébe jutna átszervezni egy működő rendszert, minden bizonnyal „kiűzettetnék a paradicsomból” szentségtörés vádjával. Szlovákiában, manapság már a bajnokságok megkezdésekor újabb és újabb átszervezésekről szól a fáma. Most is. A kerületi szövetség néhány agilis tagja megelégelte az eddigi rendszert, és újabb átszervezésen munkálkodik. Persze, a klubok érdekeit szem előtt tartva(!?) Vagy mégsem?

Eddig a kerületi szövetség két negyedik ligás, és négy, ötödik ligás csoportot irányított, az egycsoportos Régióbajnokság mellett. Valamennyi csoportban 16-16 csapat vett részt. Az új, javasolt modell két negyedik ligás és hat ötödik ligás csoportról szól úgy, hogy a negyedik ligában továbbra is 16 csapat szerepelhetne, az ötödiket pedig 14-re csökkentenék. Az ötödik liga csoportjainak növelésével már nem három, csak két járás csapatai találkoznának a bajnokság során. Míg járásunk csapatai eddig érsekújvári és lévai csapatokkal küzdöttek meg, most a „kétjárásos” csoportbeosztásban dunaszerdahelyi csapatok lennének az ellenfelek. Vajon megkérdezte valaki a két járás illetékes TLSZ-ét, számukra megfelelő e a javasolt modell? És ha igen, a TLSZ-ek megkérdezték az érintett klubokat? Nem hinnénk, hogy itt valaki valakit kérdezne. A kerületi szövetség az anyagot beterjeszti a konferencia elé, és az egyes járások küldöttei azt habozás nélkül megszavazzák. Merthogy, egy felsőbb szervvel nem illik vitába szállni, hiszen ők egy létrafokkal magasabban állnak, ergo, okosabbak is. Persze, ezeket a számításokat még részben keresztbehúzhatja a SZLSZ konferenciája, hiszen az is majd jövő év elején dönt átszervezésekről.

Mi is azonban az átszervezések lényege? Naivitás lenne azt gondolni, hogy itt a klubok érdekei játsszák a főszerepet. A kerületi szövetség érdeke azt kívánja, hogy minél több klubot irányíthasson. Ez a történet is természetesen a pénzről szól. Több számítás is már cáfolta a javaslat irányelveit, miszerint a klubok megtakarítása az elsődleges cél. Az eddigi 16 csapatos, három járásba átívelő bajnokság költségei a legtöbb esetben kisebbek, mint a javasolt, 14 csapatos, két járást érintő bajnokság. A kerületi szövetségen is bizonyára tudnak számolni. Ha több a klub, nagyobb a nevezési díjból befolyt összeg, ha több a klub, nagyobbak a fegyelmi és egyéb vétségek miatt kiszabott büntetésekből származó bevételek, ha több a klub, egyre szűkülnek majd a TLSZ-ek már egyébként sem nagy hatáskörei, ha több a klub, feltétlenül meg kell erősíteni a kerületi szövetség vezetőgárdáját.

Azaz, a TLSZ-ek önszántukból teszik hurokba a fejüket, és szépen araszolnak a megszűnés felé. Akkor, hol is vannak a klubok érdekei?

(Böröczky József, Delta hetilap)