Mokos Attila Jászai Mari-díjat kapott
Március 15-ei nemzeti ünnepünk alkalmából kedden a Pesti Vigadóban átadták a Jászai Mari-díjakat: a kitüntetettek között volt Mokos Attila, a Komáromi Jókai Színház színművésze is. A díjat Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter, Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára és Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár adta át.
Mokos Attila színházi pályája 1984-ben indult, segédszínészként került a kassai Thália Színházhoz. 1989-ben felvették a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol osztálytársaival különböző nemzetközi színházi fesztiválokon jelentős szakmai sikereket értek el. 1993-ban, a főiskola elvégzésével egy időben a Komáromi Jókai Színházhoz szerződött. Rövid időn belül mind a rendezők, mind a színház művészeti vezetése felfigyel sokoldalú színészi alkatára: a társulat meghatározó színészegyéniségévé vált. Színészi munkája mellett jelentős részt vállalt a színház irányításában: 1995-től 2001-ig a színház művészeti vezetője, 1996–1997-ben (Holocsy István halála után) megbízott igazgatója volt.
Mokos Attila az a fajta színész, aki három mondatot is képes főszereppé gyúrni, ugyanakkor elbír a hátán egy egész előadást. Ezért is van talán, hogy pályája a nagy lélegzetű főszerepek és a kis karakterek váltakozásának ritmusában épül.
Jelentős szerepek tucatját játszotta el, komikus és tragikus hősöket egyaránt. Alkata és színészi eszköztára elsősorban az értelmiségi hősök és antihősök vergődésének bemutatására teszi alkalmassá, árnyaltan fogalmazza meg a szerep belső dilemmáját. Így az általa alakított negatív színpadi figurák zavarba ejtően emberivé és szerethetővé vállnak, ugyanakkor a pozitív karakterek sem csupán egy sztereotípia szerint épülnek fel, hanem egy-egy olyan gesztust vagy tulajdonságot kapnak, mely emberileg hitelesíti őket. Remek színpadi humorérzékű színész, humorára az ironikus megkérdőjelezés jellemző, komikus alakításai is többnyire erre épülnek: egy-egy helyzet vagy karakterjegy megkérdőjelezésére.
Csak néhány a legfontosabb alakításai közül: Vladimir (Beckett: Godot-ra várva, rendezte: Beke Sándor), Bakter (Rideg Sándor–Timár Péter: Indul a bakterház, r.: Pinczés István), Salieri (Shaffer: Amadeus, r.: Czajlik József), Dorn (Csehov: Sirály, r.: Telihay Péter), Boguslawski (Spiró: Imposztor, r: Martin. Huba), II. József (Szomory: II. József, r.: Verebes István), Miller (Arhur Miller: Kanyargó időben, r.: Verebes István), Ivan (Dosztojevszkij: Karamazov testvérek, r.: Martin Huba), Kreon (Szophoklész: Antigoné, r.: Czajlik József), Decius (Székely János: Caligula helytartója, r.: Béres Attila), Férfi (Spiró: Prah, r.: Anger Zsolt), III. Richárd (Shakespeare: III: Richárd, r.: Martin Huba), Moliere (Bulgakov: Álszentek összeesküvése, r.: Martin Huba), Lőrinc barát (Shakespeare: Rómeó és Júlia, r.: Martin Huba), Willy Loman ( Miller: Az ügynök halála, r.: Forgács Péter), Sipos (Molnár Ferenc: Az üvegcipő, r.: Bagó Bertalan), Manders tiszteletes (Ibsen: Kísértetek, r.: Lukáš Brutovský), Rendező (Luigi Porandello: Hat szerep szerzőt keres, r.: Michal Vajdička), Bíró (František Langer: Külváros, r.: Martin Huba).
Mokos Attila érdekes színészi alkatára, kisugárzására a szlovák filmes szakma is felfigyelt: a kilencvenes évektől napjainkig filmek sorában kapott fontos szerepet, teljesítményét számos szakmai díjjal értékelték.
Főbb filmes munkái: Vidéki eset (Prípad na vidieku, 1993, r.: S. Párnický); Tájkép (Krajinka, 2000, r.: M. Šulík); Kegyetlen örömök (Kruté radosti, 2002, r.: J. Nvota); Démonok (Démoni, 2007, r.: R. Šveda); Lelki nyugalom (Pokoj v duši, 2009, r.: V. Balko); Barackliget (Marhuľový ostrov, 2011, r.: P. Bebjak); Köszönöm, jól (Ďakujem, dobre, 2013, r.: Prikler M.); Délibáb (Mirage, 2014, r.: Hajdu Sz.); Lépés a sötétbe (Krok do tmy, 2014, r.: M. Luther); A tanárnő (Učiteľka, 2016, r. J. Hřebejk); Piargy (2022, r.: I. Trajkov); Fehér lovon fekete (Čierne na bielom koni, 2022, r.: R. Boroš).
A Jászai Mari-díj magyar állami kitüntetés, amelyet 1953-ban alapított a magyar kormány színművészeti díjként. 1992 óta a március 15-ei nemzeti ünnephez kapcsolódva adja át a mindenkori kultuszminiszter.
