Oktassunk, Ösztönözzünk, Őrizzünk
Művészeknek tered adni az alkotásaik bemutatásának, a kölcsönös konfrontációnak, a látókör tágításának és az új képzőművészeti, illetve kézműves technikák elsajátításának, ez volt a VIZ (Vzdelávajme – Inšpirujme – Zachovajme / Oktassunk – Ösztönözzünk – Őrizzünk) workshop célja, mely a KREATIV 2020 – KultúraRealizáciaElánAktivitaTradíciaInšpiráciaVzdelávanie című projekt keretén belül valósult meg. Ebből kifolyólag a Komáromi Regionális Művelődési Központ 4 napos, az amatőr művészek oktatását, az alkotókedvük ösztönzését, a népi és a hagyományos kézművesség megőrzését segítő művészeti workshopot szervezett. Az esemény szakmai hátterét PhDr. Dénes Éva biztosította.
A workshopot Arttexszel kezdtük, mely a szlovák szabadalmú nemszőtt textílián belül a faliszőnyeg egyik fajtája. Technikája a 60-as években gyökerezik, amikor az előállításánál az ún. arakhné módszert alkalmazták. Az első nemszőtt textília a csehszlovák textilipar akkori újdonságát – a hímzőgépet felhasználva készült. A 70-es években a képzőművészek egy csoportja szőtt kárpitok készítésénél applikálta. A forradalmat követően ezt az eljárást a textilművészeti alkotások készítésénél kezdték igénybe venni, mely az arttex elnevezésű nemszőtt textília szlovák szabadalmi védjeggyel való ellátását eredményezte. A metódus alapanyaga a széles színválasztékban feldolgozott tiszta gyapjú, melyet az alapul szolgáló vászonra helyeznek, a keletkezett képet levasalják, szurkálással, hozzávarrással rögzítik. Ezt a módszert mutatta be nekünk Stojanovová Anna, aki ezzel a mesterséggel már 10 éve foglalkozik.
A TRNKA Kéknyomat egy családi vállalat, mely már több, mint 100 éve tevékenykedik a kéknyomat előállításában. Jelenleg a műhelyt Trnka Peter irányítja, aki a gyártócsalád ötödik generációjaként, mint előadó vett részt a kéknyomatnak szentelt második napunkon. Habár ez a típusú eljárás olyan rejtélyes, mint a gyártási titok övezte fedőréteg összetevői, vagy maga a szín (indigó), ennek ellenére a kéknyomat gyártási folyamata önmagában szabadon hozzáférhető. Elkészítése a művészet szintjén áll. Már az is az artisztikához tartozik, ha elérjük, hogy a kék szín igazán erőteljes legyen. Az anyagot megközelítőleg tizenöt percig kell a színben áztatni, majd tizenöt percig a levegőn hagyni. Az indigó az ájer hatására oxidálódik és a textilre rögzül. Trnka Peter ezt a folyamatot csodálatos műveletnek nevezte el. Így a szakmai találkozónk résztvevői is varázsoltak és kéknyomatot állítottak elő.
Míg a fedőrétegünk a napon száradt, a képzőművészekkel bebarangoltuk a terjedelmét tekintve kicsi, de csodálatos természetet és gyönyörű népi hagyományokat rejtő Martost. Meglátogattuk a Tájházat és a Zsitva-árteret. A kis falu Nyitra és Zsitva torkolatánál helyezkedik el, Komáromtól északkelet irányában, 18 km-re, földrajzi helyzetéből adódóan a többi falutól és várostól viszonylag elszigetelődve. Többek között ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy Martos, a környező településekkel ellentétben, népi kultúrájának számos elemét és szokását hosszabb ideig tudta megőrizni. Nem különben van ez így a népi építészetében is. A múlt század hetvenes éveinek kezdetén a 101-es házszámmal bíró épületet műemlékké nyilvánították, mely 1975-től kezdve a népi lakáskultúrát bemutató tájházként üzemel. A mestergerenda felirata szerint a hagyományos parasztházat Nagy István építette 1871-ben, melynek falai agyag és szalma keverékéből, ún. fecskerakással készültek. A homlokzatot vesszőből fonták, a tetőt nád borítja. Az eredetileg háromosztatú lakóház belső elrendezése elsőházból, az elkülönített kéményaljával rendelkező pitvarból és kamrából állt. A kamrát az utolsó tulajdonos hátsóházzá alakította át, majd a lakórészhez hozzáépítette a ma is álló kamrát és istállót. A szobák berendezése a 19. század végéről és a 20. század elejéről származó eredeti martosi festett bútor.
A Zsitva-árteret 1993-ban nyilvánították természetvédelmi területté. Ezt az értékes övezetet a Zsitva folyó védőtöltései, illetve az Öreg-Nyitra és a Zsitva torkolata határolja gazdag vízi és erdei élővilággal, valamint madárfészkeknek helyet biztosító lápos, fűz-nyár és égererdőséggel. Ez a természeti környezet több, mint 76 madárfaj élőhelyeként szolgál, előttünk ellenben csak a hattyúk mutatkoztak meg. Az Alsó-Vágmentéhez tartozó védett madárterület lápos világát ritka vízi és mocsári növényfajok gazdagítják, többek közt a sárga vízitök és a réti iszalag.
Az akvarell a vizet bőségesen használó, az egyik legnehezebb festészeti technika, mivel jelentősebb feljavítása nem lehetséges. Ezzel a módszerrel csodálatos, légies és sugárzó alkotások születhetnek. Ennek jegyében telt a harmadik napunk a budapesti Zsóka László oktató irányítása alatt, aki már több, mint 8 éve foglalkozik szakszerűen az akvarellel. Magyarország egész területén tartott, ennek a technikának szentelt tanfolyamai és alkotóműhelyei ismertek és keresettek. Tavaly óta Dél-Szlovákiára is kiterjesztette tevékenységét. Workshopunk folyamán a résztvevőknek bemutatta az akvarell megalkotásához szükséges kellékeket (különleges ecsetek, festékek és papír), a kompozíció alapjait, illetve festésének alapelveit. Szakmai vezetése alatt a jelenlévők csendéletet örökítettek meg, melynél elsajátították az eljárás alapfolyamatait, majd a délután nehezített munkával, a plein air festéssel és a tájkép kreálásával telt.
A fafaragás tanfolyama, a tevékenység technikai és fizikai igényességét figyelembe véve, a rendezvény egész ideje alatt zajlott. A résztvevők megismerkedtek a fafaragás alapjaival, a domborúság problémáival és annak kialakításával, továbbá a fa tulajdonságaival és annak megmunkálásához elengedhetetlenül szükséges segédeszközökkel. Kisebb méretű, egyszerűbb alkotások jöttek létre, melyek az alkotók a fafaragással való kezdetleges ismerkedését tükrözik. Figyelemre méltó a kültéri pelikán szobra (megközelítőleg 140 cm magas), aminél Katona István, a workshop lektora bemutató jelleggel szemléltette a fafaragás egyes lépéseit, valamint a faszobrok bonyolultabb technikai segédeszközök általi megalkotását.
Az esemény 2020. augusztus 27-30. között, alkotói kiállítással végződően zajlott a martosi Feszty Árpád Művelődési Park területén. Reméljük, hogy e gyönyörű miliő és az oktatók sokéves tapasztalata megteremtette a megfelelő alkotói légkört, és ezzel az amatőr képzőművészeknek a jövőbeli munkájukhoz új ihletet biztosítottuk.
A workshopot nyilvános forrásokból támogatta a legfőbb partner, a Művészetet Támogató Alap.
