Pásztó Tamás gulyásutazóként járja a világot

Hamarosan könyvben is megjelennek kulináris élményei

Még hogy a gulyás tipikus magyar étel. Tudtad, hogy a világ minden táján merőben különbözőképpen készítik? A neve valóban tőlünk ered, sőt, az első írásos feljegyzések, melyek már nem csak a gulyáshúst, hanem a gulyásleves kifejezést emlegetik, éppen Komárom és Szentpéter környékéről származnak. Ám ahány régió, annyiféle fűszerezés és alapanyag. A csehek knédlivel, az olaszok puliszkával (polentával), a szerbek krumplipürével imádják a gulyást. Az elnevezést pedig a francia szakács, Escoffier tette híressé. Pásztó Tomi utánajárt, hány fajta módja létezik ennek a hagyományos ételnek. Élményeit könyv formájában hamarosan már mi is lapozgathatjuk.

A Komáromból származó, ám jelenleg Amszterdamban élő, csomagolás tervezésével foglalkozó designer egyik hobbijának élve pár éve nyakába vette a világot és a gulyás szinte minden fellelhető formáját megkóstolta. Volt, ahol nem adták ki a titkos hozzávalók listáját, heti 20 alkalommal gulyást enni pedig nem volt mindig ínyére. 14 országban tett látogatásai során hol akadt kísérője, hol egyedül indult útnak és az adott desztinációban várták őt az ismerősök. „Eleinte nem övezte különösebb érdeklődés a tervemet, sőt inkább meg is mosolyogták, hogy

ugyan már, minek ír valaki a gulyásról.

Azóta viszont egyre gyakrabban csatlakoznak hozzám barátok, ha útra megyek. A környezetemet szépen lassan elkezdte érdekelni a téma.”

Tomi egy halom könyvet böngészett át az ügy érdekében, kiruccanásai során pedig nem csak életre szóló barátságokat kötött, de végül a kedvence is lett a gulyás. „A hollandiai kollégákkal 2015-ben tematikus vacsorát rendeztünk, ahova mindenki hozott valamilyen tipikus nemzeti kaját – én természetesen a gulyást. Akkor szembesültem vele, hogy mennyire kevesen és keveset tudnak erről az ételről, angol nyelvű irodalom pedig nem sok létezik róla. Rákattantam, hogy csináljak legalább egy brosúrát. Felfedeztem, hogy nem is 2-3 fajta gulyás létezik, hanem

ahány ország, annyi kivitelezés, gondoltam hát, miért ne lehetne belőle egy könyv.”

Tomi elmondása szerint helikopter szemszögből felülről, globálisan vizsgálja a témakört. A gulyás szó maga valóban a magyaroktól származik, de már 2000 éve is ettek az emberek befőzött fűszeres húst egytálételként. Az első írásos emlékek a 18. századtól fellelhetőek és sok helyen a gulyás semmiben sem különbözik a pörkölttől.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején még a felkelés szimbóluma is lett.

A zöldségek és vízzel való felhigítás, tehát a levessé válás pedig a szegénység körében terjedt el, hiszen így több ember is jóllakhat ugyanabból a bográcsból, kevesebb hús hozzáadásával.

Rengeteg meglepetés érte a fiatal srácot a kutatómunka során. Elsőként az, hogy nem csak a cseh, magyar és német régiókra érdemes fókuszálni, mert annál egy sokkal sokrétűbb ételről van szó. „2018 óta mindvégig Európában maradva, de

Spanyolországtól Oroszországig 19 állam gulyás receptjeit gyűjtöttem össze.

Jelenleg 140 oldalnyi nyersanyagnál tartok és az illusztrációkat is én készítem. Órákon át képes vagyok egy ültömben dolgozni rajta.” Első körben angol nyelven íródik a kiadvány, de a magyar és a szlovák fordítást is minél hamarabb szeretné összehozni. „A legjobb az lenne, ha minden érintett ország nyelvén megjelentethetném, de ez majd az igények alapján eldől. A célom, hogy minél többen és többet tudjunk meg a gulyásról, és hogy ez egy jó ajándék könyvnek is alkalmas legyen. Lesz benne egy egységes történet az egytálételről, és ami a legfontosabb, hogy mindvégig a szavahihetőséget tartottam szem előtt.” Tomi ugyanis rengetegszer találkozott már azzal, hogy tényként közölnek téves információkat. „Sajnos egyes blogok nem járnak utána kellőképpen a kijelentéseknek, ezzel pedig hiteltelenítik a témát.” A gulyásutazó éppen ezért minden információt leigazol, továbbá olyan szakácsokkal, történészekkel interjúzik, akik valóban testközelből, professzionális szinten értenek a gulyás elkészítéséhez.

Amszterdam ráadásul egy olyan szintű nemzetközi város, ami által Tomi a világ több pontjáról is értékes ismeretségre tett szert. Többnyire kapott ajánlást hozzáértő személyekkel kapcsolatban, akiket a könyv kapcsán megkereshetett. „Český Krumlovban például cigány gulyást volt szerencsém kóstolni. Sajnos, ebben az esetben még sörért cserében sem osztották meg velem a titkos hozzávalókat. Ilyenkor jönnek képbe a szakács ismerőseim, akiknek hála elég sok mindenre rá tudunk jönni az ízek alapján.”

Fogyasztáskor Tomi rendszeresen hangfelvételt készít az ízélményről. A szolnoki gulyásfesztivál oszlopos látogatójaként pedig előfordult már, hogy a zsűri oldalán kóstolgathatott. „Volt olyan gulyásutazásom, ami

3 hétig tartott, és 20x is ettem gulyást egy hét alatt.

Cserébe viszont a különbségeket is egyre jobban érzem. Én például szeretem a pikánsabb változatokat. Az egyik legfinomabbak közül mai napig emlegetem egy pozsonyi jóbarátom chillis-csokis gulyását.”

Az extrém kulináris élvezettel szemben viszont előfordul, hogy paprika vagy akár krumpli nélkül is az asztalára kerül egy tányérral a húsos ételből. Sőt, Amerikában darált húsos makaróni tésztás kombinációt értenek alatta. „Ezt gulyásnak hívni nevetséges szerintem. Főleg, hogy a recept szerint 40 perc alatt elkészíthető. Ez alapján már sejteni lehet, hogy valami nem stimmel. Még nem kóstoltam, de készülök rá.”

A könyvet előzetes visszajelzések alapján számos ország éttermeiben nagyon várják már. „Az egyik német vendéglátóhely tulajdonosa például még a szolnoki fesztiválra is elkísért, és tervben van egy közös főzés is. Barcelonában is jelezték, hogy kérnek pár példányt,

Prágában pedig még gulyás klub is működik, ők is nagyon lelkesek.”

Elsőre pár száz darab példány lesz nyomtatva, amivel kiadókat és könyves üzleteket is felkeres majd. Egyenlőre a szabad mozgástér érdekében teljes mértékben önállóan, saját költségre történik a könyv kivitelezése. „Írás tanfolyamokra is jártam egy Hollandiában élő new york-i újságíróhoz. Workshopokon igyekeztem elsajátítani az írási műfajokat, illetve ismerőseim köréből is rendszeres mentorálást kapok.”

Törökország, Oroszország, Ukrajna és Albánia meglátogatása még hátra van, de Ausztria, Bulgária,, Csehország, Franciaország, Horvátország, Írország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia gulyáshistóriáját már bekebelezte a srác.

A Meglepetés magazin fel is figyelt a the_goulash_book Instagram oldalára.

Bár eleinte anyaggyűjtés céljából vették fel vele a kapcsolatot, végül egy komplett nagy interjú kerekedett a népszerű magyarországi magazinba Tomiról.

Ha pedig a hírnévnél tartunk, meg kell említeni legújabb sikerét. Nemrégiben ugyanis Tomi megnyerte az amszterdami Humorous speech (Humoros beszéd) versenyt. „Nem is konkrétan a vicc mondás a lényeg, ez nem egy tipikus stand up comedy show. 2015 óta tagja vagyok a Fusion Toastmasters klubnak, aminek korábban a nyilvános előadásmód belső versenyét megnyertem. A mostani országos megmérettetésen 5-7 percben kellett elmesélnem egy humoros történetet. ‘Ha nem akarsz profit felbérelni, majd ráfizetsz az amatőrre’ témakörben adtam elő. A döntőben heten voltunk, akikből ketten már korában nyertek ezen a versenyen. Valóban erős volt a mezőny, mégis sikerült elhoznom az első trófeát. Ettől függetlenül

nem tartom magam vicces fiúnak. A menyasszonyomnak például szerintem sokkal jobb humora van.

Szóval ha hírnévre tudnék szert tenni, azt nem ezen a téren képzelem el.”

Tomi még egyetemista korában került ki cserediák programmal Amszterdamba, szakmai gyakorlatát pedig a 2. legnagyobb designer cégnél tölthette. A diploma megszerzése után döntött úgy, hogy újra megpróbál a céghez főállásra is bekerülni – és ez sikerült is. A nemzetközi tervező szakemberek mellett szerzett munkatapasztalatokat immáron magánvállalkozóként is kamatoztatja. „Nagyon szeretnék egyszer a hazai borászatoknak címkéket tervezni, hogy a jó borok szép dizájnnal is büszkélkedhessenek. Egyre inkább élvezem ismét a komáromi légkört. Mindig imádok hazamenni, így ha esetleg akadna olyan munkám, amivel egyfajta kétlaki életet tudnánk élni, az egy kellemes balance lenne.”