Gróf Széchenyi István ükunokája is Komáromban járt
20 éves a Széchenyi István Polgári Társulás
Széchenyi Lilivel, gróf Széchenyi István ükunokájával, Boráros Imrével, Dráfi Mátyással, Jónás Csabával és Zsákovics Lászlóval zajlott a szeptember 22-i jubileumi ünnepség a Selye János Gimnázium dísztermében. Tarics Péter, a Széchenyi István Polgári Társulás feje tulajdonképpen 40 éve szervezi a magyarságtudat szellemében zajló összejöveteleket. S 20 éve már, hogy társulás keretében rendezik előadásaikat, alkalomadtán járják az országot nagysikerű monodrámáikkal, vagy épp könyveket adnak ki.
A Széchenyi István Polgári Társulás 20 éve alakult Szent István napján. A szeptember 22-i gálaműsorral egybekötött ünnepségen kitüntették mindazokat, akik a szervezet szerves részeként hozzájárultak ahhoz, hogy ezen hosszú évek tevékenysége méltóképp fennmaradjon.
A Selye Gimi aulájában vagyunk, zeng a Himnusz, állva énekel több tucat résztvevő. A színpad feletti plafonon kígyózó rezes fa alakot elnézve a nemzeti összetartozás jut eszembe. Azok a bizonyos gyökerek. Jót tesz a léleknek, ha fiatalként is kapcsolódni tudunk őseink hagyatékához. Hallom, látom, érzem.
Mindennek ékes bizonyítéka Széchenyi Lili, gróf Széchenyi István ükunokája is. A göndör hajú fiatal lány lágy hangján Farkaslaki Jakab György: Hazám című versét szavalja el. Csodás énekhangját is megcsillogtatva Máté Pétert és Frank Sinatra-t énekel. Ráadásul zseniálisan kíséri magát zongorán és az sem zökkenti ki, ha épp “elkalandoznak” a kották papírlapjai.
Lili igazi polihisztor, akár az üknagyapja volt.
Városunk polgármestere, Keszegh Béla, tartalmas beszédével nyitja meg az eseményt. “A Széchenyi Társaság olyan értéket közvetít, amire építeni lehet. Nem a mennyiségre, hanem a minőségre épít. Széchenyi István is egy sokoldalú gondolkodó volt, aki
10 év alatt körülbelül 2000 könyvet falt fel. Mindig azt mondogatta: többet olvastok, mint írtok. Mára ez megfordult.
(…) Ahogy volt professzorom mondta, kell tudnunk beszélgetni egymással. Mert lehet külön véleményünk, de az életünk közös. Ebben a bábeli zűrzavarban pedig szükség van olyan sorvezetőkre, amibe kapaszkodni tudunk. Ilyenek Széchenyi gondolatai is.”
Keszegh Bélát Kőrösi Mária egyetemi docens követi, aki Széchenyi egyik könyvét tartja a kezében.
„Nem írhatunk a jövőről, de a jelen megtalálhatja benne a magának valót.”
Kőrösi Mária fülbemászó hangon méltatja a társaságot, Tarics Pétert pedig sajátos portréval illeti.
Ezután két évtized mérlegelése következik. “Ahogy Bajnok Pista mondta:
Ha dicséred magad, nagyképű vagy, ha szidod, akkor hülye.
Nehéz így a társaság munkáját méltatni.” – kezdi nevetve Tarics Péter. Mindenesetre vitathatatlan, hogy például az Eszterházy és a Mindszenty monodrámák mind tőlük indultak és általuk arattak hatalmas sikereket. S itt kell kiemelni Andruskó Imre gimnáziumi igazgatót, aki támogatása jeleként bármikor rendelkezésükre bocsájtotta a dísztermet. Gyakorlásra, előadásra, bármire. “Keszegh István, a gimi egykori legendás tanára pedig hűséges Csemadokos létére sosem csatlakozott ugyan hivatalosan hozzánk.
Ötleteivel, kritikájával azonban folyamatosan végigkísért minket.”
A társaság 265 előadást hozott el az évek során, köztük például olyan személyeket, akik igazi szabadságharcosokként életszerűen tudtak mesélni például az 56-os forradalomról, egy sortűzről. Többek közt Jókai Anna humorával, keménységével és szabadszájúságával a fiatalok számára is csodás élményt tudott nyújtani.
Ahogyan Jónás Csaba előadása is. Mindig.
Vass Albertet talán senki sem szaval úgy, ahogy ő.
Elképesztő szinteket üt meg minden alkalommal, amikor “a víz szalad, de a kő marad.” Márpedig jó versmondó színészekkel nem vagyunk elkényeztetve – hangsúlyozza Tarics. A vastaps abszolút jelzi, mennyire átjön a közönségnek a karizmatikus előadás.
Zsákovics László szintén viszi a prímet szórakoztatás terén Szilágyi György Egyedi köszöntőjével. Könnyesre nevetteti a közönséget, pedig az énekes-gitáros előadás még csak ezután következik. Magasra szökik a szemöldök, esetenként
némi szájdobolás is előtérbe kerül.
A Romhányi-féle holló, róka és sajt minden lehetséges esetének változatát meghallgathatjuk.
Boráros Imre Kossuth-díjas színművész Rákosi Viktor Korhadt fakeresztek című alkotását zengi. Dráfi Matyi bácsi lendületes előadásmódjából mit sem veszítve, hamisítatlan orgánumával áll a közönség előtt. Botját félre téve adja elő Darvas Szilárd Meséjét az őrangyalról és Petőfi Apostolának egy részletét. S miután Zsákovics egyedi e-betűs előadása a végéhez ér, nem bírja ki, hogy ne szavalja el a Falu végén kurta kocsmát, miközben jóízűen tovább kuncog a közönség.
Dráfi Mátyás háromszor is színre lépett. Fotó: Krüger Viktor 
Boráros Imre Rákosi Viktor Korhadt fakeresztek művét adta elő. Fotó: Krüger Viktor 
A műsor főakkordjaként átadják az okleveleket. Egykori tagokat sorolnak, akik már nem lehetnek velünk, s ma is aktív segítőket szólítanak, akik nélkül nem tartana itt az egyesület. Mindenkinek jár az elismerés.
“Ilyen művészbarátok miatt érdemes élni és folytatni. Komárom nem veszett el.”
– kér egy pillanatra szót a szintén díjazott Kondor Katalin, a Magyar Rádió egykori elnöke Ezen zárszóval és a Szózat eléneklésével a hangulat hasonló a kezdetekhez. Az összetartozás bizsergető érzése lengi körül a termet.
Még sok jubileumi évfordulót és még több sikeres szervezést egy olyan társulatnak, akik nem adják fel a nép nevelését!
(Milány Kincső – MKey)
Fotók: Krüger Viktor
