Kultúra 2012. 07. 25.

„Szívesebben ültem a lovaskocsin, mint az iskolapadban”-vallja Rékasi Károly

Jászberényben született. A diploma után játszott a Madách Színházban, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, a József Attila Színházban, a Nemzetiben. Számos filmben is szerepelt. A főiskola óta szinkronizál.  Felesége a gyönyörű színésznő, Détár Enikő. Immár tizennégy éve a Felvidéken is hatalmas népszerűségnek, nézettségnek örvendő napi sorozat, a Barátok közt Bartha Zsoltja. A vagány, de egyben mérhetetlenül kedves és közvetlen színművésszel, Rékasi Károllyal beszélgettünk!

Look: Hogyan emlékszel vissza a gyermekkori éveidre?

R.K. Teljesen tipikus vidéki életet éltem. Tizennyolc éves koromig laktam Jászberényben. A mezőváros szélén éltünk, s állatokat tartottunk. Amikor nem kényszerültem iskolába, akkor végig kint lógtunk a haverommal: fára másztunk, bicikliztünk, indiánsátrat építettünk. Mi azontúl fuvaroztunk is: tüzifát és építőanyagokat szállítottunk. Így gyorsan kialakult az első szerelmem a ló, lovaskocsizás, ami a tanulás rovására is ment. Szívesebben ültem a lovaskocsin, mint az iskolapadban! Szüleimtől mindig azt láttam, hogy erőn felül dolgoztak, és bármilyen körülmények között feltalálták magukat. Azt tettem-teszem én is.

Look: A Liska József Erősáramú Szakközépiskolában érettségiztél. A műszaki után milyen módon jött a színészi pálya?

R.K.: Semmit sem én találtam ki saját magamnak, hanem kitalálták számomra. A középiskolát is édesanyám javasolta, hogy válasszam ezt, mert egyrészt ott szakmát adnak. Ha nem szeretnék továbbtanulni, lenne miből megélnem. Ha másképp döntök, a kezemben az érettségi. Egyik szakközépes osztálytársam egy versmondó verseny után azt javasolta, pontosabban feltette a kérdést: „Nem akarnál színművészetire jelentkezni?“ Mivel nagyon nem tudtam akkoriban sem még magamtól, hogy mit is szeretnék csinálni, s ez így kapóra jött, hát jelentkeztem. Első nekifutásra nem, de a másodikra már felvételt nyertem. Azóta is abban a boldog, „kegyelmi állapotban“ vagyok, hogy nem magamnak találok ki dolgokat, hanem a környezetem találja, alakítja ki az én életemet, és én köszönöm szépen, jól érzem magam benne!

Look: Három gyönyörű évet töltöttél a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban…

R.K.: Igen, csodálatos volt! A szakmai nullkilométer-kövemnek tekintem. Fogalmazhatnék úgy, hogy a jogosítványt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kaptam kézhez, de vezetni a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban tanultam meg. Nagyszerű emberekkel dolgozhattam három éven keresztül. Többek között: Mensáros Laci bácsi, Bárány Frigyes, Simon Ottó, Slanger András és Varjú Olga.

Look: Nemcsak ezért kötődtök Encivel együtt ennyire Nyíregyházához, hanem?

R.K.: 1989-ben ott született meg az első gyermekünk, Eszter(Gigi). Ezért is nagyon-nagyon erős kötődés van bennünk Nyíregyháza iránt. Enci akkor a Vidám Színpad társulatához tartozott. A szülés után nem sokkal munkába állva visszaköltözött Budapestre. Úgy állapodtunk meg, hogy mivel az apró ember mindkettőnkké, így egy bizonyos időtartamot Encinél töltött Budapesten, majd velem Nyíregyházán. „Kijártam“ a helyi Joósa András kórházban, hogy gyakorlatilag korlátlan mennyiségű anyatejhez jutottam nap mint nap. Bár a papával lakott Eszter, mégis minden nap anyatejhez jutott. Tulajdonképpen nagyon sok nyírségi tejtestvére van.

Look: Kissé pikánsabb „vizekre“ evezve: A kalózos „kalandfilm“ forgatás felkérésről mit árulsz el?

R.K.: Nagyon finoman fogalmaztál! A kalandfilm alatt egészen pontosan egy szexfilmet értünk! Ez valóban így volt. Egy olasz csoport tartott castingot Magyarországon, s akkortájt nem nagyon volt televíziós munkám, pedig előtte nagyon beleszerettem és jól éreztem magam. Hiszen évről évre játékfilmek készítésében vettem részt. Eljött az a pillanat, amikor elmentem a castingra, s hozzátenném, nem tudtam, hogy egy szexfilmről van szó, de annyira szerettem volna már forgatni, hogy ezt én úgy találtam ki: Jó, elmegyünk Olaszországba! Napközben forgatok. Addig Enci és Gigi a tengerparti strandon időznek. A saját, egyszerű fejemmel úgy képzeltem el, hogy a két lány pancsikol, amíg én dolgozom. Majd miután délután visszamegyek a szállodába, akkor pedig együtt leszünk. Encinél ez nem aratott osztatlan sikert! De ezzel párhuzamosan indult a napi sorozat, a Barátok közt az RTL Klubon. A casting sikerült, és közel tizennégy éve ott forgatok.

Look: Barátok közt! Rékasi Károly és Bartha Zsolt?

R.K.: Egy karaktert, szerepet úgy formálsz meg, hogy óhatatlan, hogy te magad is bele ne kerülj. A saját életedből, tapasztalataidból gyűjtesz, merítesz hozzá, és a személyiségeddel fogalmazod meg. Nem lesz ugyanolyan a Te Bartha Zsoltod, mint a kollégádé, vagy másé, akár az enyém. Ettől csodálatos játék ez, hogy két egyforma Thibald-ot az ország különböző sarkain nem találsz. Hiszen ezekkel az emberekkel mi soha nem találkoztunk. Olyanok lesznek, mint amilyennek mi elképzeljük.

Look: A főiskola óta szinkronizálsz. Többek között Tom Cruise állandó magyar hangja vagy, de az X-Akták Mulder ügynöke sem maradhatott ki.

R.K.: Véleményem szerint szinkronszínész nem létezik. Azt gondolom, hogy vannak színészek, akik képesek a szakmának ezt a szeletét is gyakorolni. Rendkívül jó ritmusérzék szükséges hozzá, erős empatikus készség és nagyon plasztikus hang. Sokat csináltam, de amikor már nem okozott örömet, kiszálltam. Azóta néhány animációs filmen kívül kizárólag Tom Cruise-t szinkronizálom.

Look: Két gyönyörű gyermeketek van: Eszter(Gigi) és Zsigmond(Zsebi). Nagyon büszkék lehettek rájuk Encivel!

R.K.: Eszter(Gigi) huszonhárom éves, és a Corvinus Egyetemen tanul. Jövőre végez. A kissrác, Zsigmond(Zsebi) tízéves. Nagyon klassz kisember! Erős egyéniség: megtalálható benne fiús vadság, kíváncsiság, de mérhetetlen nagy szeretet is. 

Look: Mit terveztek nyárra kikapcsolódás, pihenés gyanánt?

R.K.: Természetesen közös nyári vakációt tervezünk a családdal. Édesanyámat is magunkkal visszük, aki idén ünnepelte a hetvenedik születésnapját. S megragadva az alkalmat, üdvözlök minden kedves olvasót, és szép, tartalmas nyarat kívánok Nektek!

(szöveg:ha , fotó: Hráček Adrián)

Szólj hozzá!