Tanári storyzások – így néz ki a katedra túloldala!

A Kari Napok keretén belül sor került a Van-e élet a Selye után? című előadásra, ahol gyakorló tanárok meséltek fogadtatásukról az iskolákban. Sátor Veronika, Katona Nikolasz és Csicsay Imre jókedélyű, de közben hasznos történetekkel is szolgáltak a hallgatóság számára.

A legemlékezetesebb mondatok gyűjteménye következik:

• „Középiskolásként még úgy tekintettem a tanárokra, mint egy külön emberi fajra. Most, hogy tanár vagyok, beláttam: ez tényleg így van.”
• „A felnőttekkel sokkal nehezebb, mint a tinédzserekkel. Meg vannak győződve a saját igazukról, és nekem 13 hetem van arra, hogy megváltoztassam a véleményüket. Ha ez sikerül, sikerélményem van.”
• „Egyetemi tanárként nem annyira tudod megmutatni, amit szeretnél, inkább az a feladat, hogy ők maguk megmutathassák, mit tudnak.„
• „Sajnos az egyetem egy ideális térben való munkára tanít meg. Kilépve a valóságba azonban rájössz, hogy mintaosztály nincs, az adódó problémákat mégis meg kell oldani. Pszichológusok is vagyunk ebben, hiszen mind a szülőkkel, mind a gyerekekkel problémákat kell folyton folyvást orvosolni.”
• „Az a célravezető, ha őszinte vagy a gyerekekkel és a saját életből vett történeteket értékelik a legjobban – hiszen ekkor érzik igazán, hogy ember-ember kapcsolatként veszed őket.”
• „Nem érdemes szivatni a diákokat, mert visszaadják.”
• „Lemaradtam az évnyitóról, gondoltam ez szabadon választható program. Természetesen bemutatták a tanárokat, és pont én hiányoztam. Másnap pénteki napra esett az első tanári óra. Gondoltam, ez még csak egy beszélgetős-ismerkedős nap lesz. Hát tévedtem! Egyik tanártársam felhívta a figyelmemet, hogy mivel sok a szünet, haladni kell az anyaggal már ma. Egyből leizzadtam, és a nap hátralévő óráiban minden ismeretemet megpróbáltam összeszedni, hogy kitöltsem a 45, olykor 90 perceket.”
• „Rögtön első órán egy végzős osztályhoz kellett bemennem órát tartani. A lépcsőn felfele elmondtam öt miatyánkot, de nem segített – már az osztályterembe se tudtam bejutni, mert kezembe maradt a kilincs. Úgy kiabáltam be a gyerekeknek, hogy engedjenek be, mert én vagyok az új tanár.”
• „Eleinte úgy álltak hozzám, hogy á, ő csak egy kocka informatikus, akinek nincs élete. Nem mondom, hogy nem volt igazuk, mégis javasoltam már nekik olyat is, hogy tegyék le a PS-t és menjenek ki a szabadba.”
• „Történt egyszer, hogy olyan jelentést készítettem az egyik diákról, hogy kinyilvánítás nélkül is megsejtettem a családi helyzetét. Az egyik tanár jött utánam feldúlva, hogy én ezt honnan szedtem, ez belső információ. Nem kellett kimondani, mégis egyértelmű volt mi állhat a háttérben.”
• „Van olyan osztály, akik annyira problémásak, hogy senki sem szeret bejárni hozzájuk – én valahogy mégis megtaláltam velük a közös hangot.”
• „Rengeteg papírmunka van, amit haza kell vinni – erre nem igazán vagyunk felkészülve. Ahogy arra sem, hogy órákig készülsz a másnapi tananyagra, és egy poénnal félperc alatt szét tudják csapni az órát – és ez az egyetemi hallgatók esetében sincs másként. Ezeket hívjuk magic moments-nek.”
• „Bevezettem a káromkodóbögrét. Minden csúnya szó után pár 10 centet be kell dobniuk, év végén pedig majd közösen elkirándulják a pénzt.”
• „Ha rendetlenkednek, indul a testime. Következetesnek kell lenni, az elején lefektetni a szabályokat és ezt később be is tartani.”
• „Az egyetem már nincs esély a diktatúrára, csakis a demokrácia létezik.”
• „Sajnos nálunk nincs megfelelő vitakultúra. Ám ha mégis nézeteltérés van engem nem zavar, sőt! Egy csomót olvasnak annak érdekében, hogy megvétózhassák, amit mondok, így máris hasznossá válik a vita. Lehetőséget kell adni, hogy megcáfolják a mondandót, és ha két megközelítés is helytálló, akkor azt be kell ismerni.”
• „Egy lépéssel mindig a diákok előtt járok. Már előre felkészülök a kifogásaikra és kész válasszal állok elő, bármivel is próbálkoznak. Ám ha elmondom a követelményrendszert, és találnak benne kiskaput, semmi gond, kihasználhatják – jövőre úgyis befoltozom a hiányosságokat.”
• „Én sosem puskáztam, de rengeteg puskát elkészítettem – tartalomjegyzék is volt hozzá. Csak hogy mire megcsináltam, meg is tanultam, így sosem volt rá szükség.”
• „Készítettem egy kérdőívet, hogy lássam a visszajelzést osztályonként. Anonim kérdőíveket szedtem be, nyugodtan írhattak volna kritikát, de többségük pozitívan nyilatkozott, volt akik meg is köszönték az életből vett tapasztalataimat. Persze kritikát is kaptam, ezen igyekszem javítani.”
• „Ha valakit puskázáson kapok, az nem javíthat. Adok én több lehetőséget is a javításra, de tanulják meg az anyagot. A puskázás a tiszteletlenség jele. Egyszer fordult elő, hogy sok kérlelés után engedtem egy puskázással lebukott hallgatónak, hogy javítson. Olyan pofátlanul puskázott még akkor is szemtől szemben, hogy végleg elvágta magát nálam.”
• „Ha nálam valaki puskázik, két ötöst kap.”
• „Volt már, hogy kimentem a teremből dolgozat alatt, mert ‘fent hagytam valamit a tanáriban’ és még az sem segített nekik, hogy átmenjenek. Ám ha bent vagyok a teremben és a hátam mögött susmorgást hallok, nem tudom ugyan ki volt konkrétan, de akkor karót kap az egész sor, ahonnan a hang jött. Nem is beszélgetnek azóta dolgozat alatt.”