Tavaszi komáromi reality

Lassan, de biztosan kitavaszodik, kitavaszodott. Az időjárás beindítja a hormonokat, így valahogy kordában kéne tartani azokat. De van „itten“ más is, ami a tavasszal, a jó idővel kapcsolatos.

Azt mondja, hétvégén madárcsicsergés helyett mi ébreszt? Cigányzene, mégpedig a „jobbik“ fajtából. Egy családi ház udvarán vígan éneklő polgártársak, akik ki tudja, honnan kerültek újra ide: bömbölik-bömböltetik tele a tájat, hogy ez egész lakótelep zeng tőlük. Kondérban a kopasznyakú, indulhat a rumeláj. Kicsit megszellőztetem a fehér kutyát, de nem bírja a zajt, pedig aztán nálam hallgat eleget. Igaz, nem ilyen zsánert. Közel sem…

Az ordibálás, ajvékolás és dáridó egész nap tart. Úgy döntök, elnézek valamelyik fehérnép után, de előtte megállok cigit venni. Természetesen az üzlet előtt is hallatszik a „Táncolj cigánylány!“. Feltűnik két városi rendőr, bevetésen a fakabátok. Jégkrémet nyalogatva mosolyogva nyugtázzák a tivornyát, s jobban érdekli őket a bocskai mellényem, mint a fülsiketítő lárma. Megszoktuk. Valahogy semleges helyen elvánszorog a hétvége.

De a jó idő nem hagy nyugton, így újra sétálni indulunk. Nos, valahol megkéne pihenni, így egy padot néznénk ki, ahova lerakhatjuk a formás hátsóinkat. Netán megengedhetjük azt a luxust, hogy nekidőlünk a fának. Csak dőlnénk. A víztorony szomszédságában található „park“ padjai nemcsak gusztustalanok, összefirkáltak, hanem sacc per kábé az első kettőről hiányzik sok minden, ami nem teszi lehetővé a fent vázolt algoritmus teljesítését. Namármost a dzsungelt, aljnövényzetet megritkították, így a polgártársak már nem tudnak álló hímtaggal a bokrok közé üríteni úgy, mint tavaly ilyenkor, s közben molesztálni, seggrepacsizni az arra szállingózó fiatal leánykákat. Persze az is elképzelhető, mivel nem vagyok rászista, hogy valamelyik szórakozóhelyről doppingolva érkező fiatalok erődemonstrációjának következtében ment füstbe a terv, gallyra a pad, tudja fene. Lényeg, ami lényeg, okádék az egész. Ha mi nem fogunk vigyázni a környezetünkre, beengedünk mindenféle „nációt“, a városi és egyéb „kasztba“ tartozó rendőrök nem a munkájuk teljesítésével lesznek elfoglalva, csodákat nem várhatunk…Kitől és mitől?

S talán megállapítható: a nyaláshoz nem kell jelvény, se uniformis…Vagy igen? A becsületes munka és normális, emberhez méltó viselkedés meg egészen máshol kezdődik… 

(Márió és a varázsló )