Vadkerti Imre: Nyelvében él a nemzet

1977 januárjában szüleim beadtak a gútai magyar bölcsödébe. Ezzel a döntéssel megalapozták jövőmet, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Úgy gondolom, számukra ez teljesen természetes volt, mivel már szüleim és nagyszüleim is magyar közegben nevelkedtek, tanultak.

Egy évvel később elkezdtem a brünni téri magyar óvodába járni. Itt tanultam meg anyanyelvemen az első gyermekdalokat, verseket, melyekből a mai napig meríteni tudok. Hála Istennek, szüleim abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy nem az okozott nekik fejtörést, hogy milyen tanítási nyelvű iskolába járassanak, hiszen Gútán volt választék.

Inkább az volt a kérdés, melyik magyar alapiskolát válasszák tanulmányaim helyszínéül. Bár úgy gondolom, hogy abban az időben még természetes volt (legalábbis a Csallóközben), hogy magyar gyereket magyar iskolába írattak szüleik. Így kerültem az akkori Május 1. utcai magyar tanítási nyelvű alapiskolába, ami ma már egy meghatározó magyar király nevét viseli: Corvin Mátyásét. Abba, a számomra kiváltságos helyzetbe kerültem, hogy magyarul tanulhattam írni, olvasni, számolni (ami sajnos ma sok magyar gyereknek nem adatik meg), ezenkívül a felső tagozaton a történelmet, a földrajzot, és a biológiát is magyarul tanultam. Mindemellett persze tanultunk szlovák nyelvet is, már első osztálytól, ami csak javamra vált. Így elmondhatom, nem helyénvaló az az állítás, hogy a magyar iskolákban nem tanítanak, és nem tanulnak meg a gyerekek szlovákul. Fontosnak tartom, hogy elsajátítsuk az ország nyelvét, amelyben élünk, ha már így alakult a történelem. Visszatérve a tantárgyakra, itt emelném ki a történelem órákat. Hálás vagyok az akkori történelem tanáromnak, aki megismertette velünk a magyar történelem több ezer éves dicső múltját, az akkori politikai viszonyok ellenére is. Emlékszem, szájtátva figyeltük, mikor egy-egy királyunkról, vagy nagy csatánkról mesélt. Ezzel a történelem órák meghatározóvá váltak a későbbi pályámon is, hiszen szerepeim túlnyomó része szorosan összefügg a magyar történelemmel.
A magyar múlt tisztelete miatt is, büszkén öltöttem magamra, mind Koppány, mind Árpád vezér szerepét, hiszen tisztában voltam hatalmas történelmi tetteikkel.

Csodálatos érzés, mely érzést szeretném átadni gyermekeimnek. Ha annak idején nem jártam volna magyar iskolába, akkor ma nem lehetnék a Kormorán énekese. Büszke vagyok rá, hogy Koltay Gergely felkért, legyek az együttes tagja, hiszen a magyar kultúrából merítve olyan zenét játszanak, melyről bátran mondhatom, hogy világszínvonalú. Az István, a király rockoperában is csak annak köszönhetően lehettem ott, hogy tudtam, ki ő. Ismertem munkásságát, hiszen tanáraim megtanították velem, velünk. Az iskolában megismertem a magyar irodalom nagyjait is, ezekből is merítettem. Ha szlovák iskolába jártam volna, mindez nem így lenne. Másként alakult volna az életem, és biztos vagyok benne, nem csinálhatnám ezt, amit szeretek, amiben sikeres lettem.
Nem szabad elfelejteni Szent István intelmeit Imre herceghez: „Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”

Három gyermek édesapja vagyok. Nálunk a családban nem volt kérdés, hogy a gyerekek milyen iskolába járjanak. Büszkeséggel tölt el, mikor fiaim elszavalnak egy-egy verset, vagy lányom énekel egy népdalt, vagy versenyeken helyezést érnek el. Ennél nagyobb büszkeséggel már csak az tölt el, hogy fiaim elsajátították az egyik legcsodálatosabb magyar örökségünket, a rovásírást. Lányom még csak most tanulja a betűvetés tudományát.

Fontosnak tartom az anyanyelv ismeretét, annak helyes használatát, de mindig arra tanítom őket, fontos az idegen nyelvek ismerete is, hiszen ahogy utolsó magyar királyunk, IV.Károly mondta: „Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz”. Így fontosnak tartom, hogy többek között szlovákul is tudjanak a gyermekeim. Végezetül, de nem utolsósorban azért ne felejtsük el gróf Széchenyi István szavait sem, mely szerint: „Nyelvében él a nemzet”.

Vadkerti Imre, énekes, előadó, szú