Velünk élő hagyomány – így zajlott a Népművészet Hete
Citeratalálkozó, nyílt néptáncpróba, kézműves foglalkozás kicsiknek és nagyoknak, MintaKINCStár előadás, kiállítás megnyitó, konferencia és gyárlátogatás – címszavakban így lehetne összefoglalni azt a programsorozatot, melyre idén immár hetedik alkalommal került sor a szőnyi Petőfi Sándor Művelődési Házban. A népművészet hete Kecskés László komáromi múzeumalapító-helytörténész Komáromi mesterségek című könyve alapján kétévente visszatérő eseményként várta az érdeklődőket.
Citeratalálkozóval indult a Komárom-Esztergom Megyei Népművészeti Egyesület és a Klapka György Múzeum közös rendezvénye, a Népművészet hete a szőnyi Petőfi Sándor Művelődési Házban.
– Idén hat együttes fogadta el a házigazda Napraforgók citerazenekar és a Duna Népdalkör meghívását. Érkeztek Nagykérről, Nagyabonyból, Naszvadról, Biatorbágyról, Tatabányáról és Tápszentmiklósról. Minden együttes saját műsorral készült, amit Borsi Ferenc, az Óbudai Népzenei Iskola tanára és Gábor Klára néptáncoktató zsűrizett – mondta Nyikus Anna a népművészet hete főszervezője.
A program a Színes Óvoda apróságainak nyílt néptáncpróbájával folytatódott, ahová elsősorban a szülőket és a nagyszülőket várták. A kicsiket heti egy alkalommal Takács Ilona Andrea óvónő oktatja a néptánc alapjaira. A hét közepén szintén a Színes óvodások töltötték meg a művelődési házat, akik kézműves foglalkozáson Márton-napi lámpást készítettek.
– Fontos, hogy a gyerekek minél előbb megismerkedjenek a népszokásokkal, a hagyományokkal. Erre ez kitűnő lehetőség, hiszen sokszor az iskolában a tananyag átadása mellett erre már nem jut idő – magyarázta Nyikus Anna, aki aznap délután a felnőtteket várta karácsony előtti kézműveskedésre. Az érdeklődők asztali díszeket, kopogtatókat készíthettek és jó tippeket kaptak a kézzel készíthető karácsonyi ajándékokra is.
Másnap Sevella Zsuzsanna, a MintaKINCStár ötletgazdája tartott előadást, aki elmondta 2015-ben egy pályázatra készítette el a Fejér megyei fehér hímzést bemutató játékgyűjteményét, amely aztán további népművészeti elemekkel, motívumokkal bővült.
– Játszani mindenki szeret, erre alapoztunk mi is. Újszerű színhasználattal, izgalmas feladatokkal olyan programot dolgoztunk ki, amibe már az óvodások is könnyen bevonhatók. A célunk az, hogy a kicsik, mint az anyanyelvet, úgy sajátítsák el a néprajzi kincsünket – tudtuk meg Sevella Zsuzsannától. A MintaKINCStár két év alatt számos helyen megfordult, többek közt a Mesterségek ünnepén, a Várkert bazárban, hagyományőrző óvodákban és még Varsóban is.
November 10-én kiállítás nyílt a Klapka György Múzeumban, ami a hajóépítők, hajóácsok munkáját és a hajógyár működését dolgozta fel. A tárlatot Máté György főosztályvezető muzeológus, a Néprajzi Múzeum munkatársa nyitotta meg. Az eseményen részt vett dr. Molnár Attila polgármester és Turi Bálint alpolgármester is.
A múzeum felhívására többen is jelentkeztek, akik felmenőik között hajóácsokkal, hajóépítőkkel büszkélkedhetnek, illetve partner volt a tárlat összeállításában a jövőre 110 éves fennállását ünneplő észak-komáromi hajógyár is.
A hétvége az Értékmentő konferencia jegyében telt. Nyikus Annától megtudtuk, hogy 2005-ben kezdték el feldolgozni Kecskés László Komáromi mesterségek című könyvét, melynek most a végére értek. Az értékmentés azonban nem áll meg. A konferenciát Turi Bálint alpolgármester nyitotta meg. Az eseményen Számadó Emese, a Klapka György Múzeum igazgatónője tartott előadást.
– Bizonyos, hogy a 11. században már hajók kötöttek ki Komáromban, velük együtt megjelentek a hajóépítők is. A mesterség igazi fellendülése a török korra tehető, a naszádok megjelenésével. 1578-tól már a komáromiak készítik a naszádokat. A következő fontos időszak a 18-19. század, a bőgőshajók kora. A hajóácsok nemcsak hajókat készítettek, de hidakat és kompokat is. Kompániákba tömörülve, 15-en, 20-an végezték a munkát. Az utolsó helyi telep a Fehér családé volt, akik egészen 1944-ig foglalkoztak ezzel a mesterséggel. Telepük a Vág-Duna híd mellett volt, amit a front közeledtével felrobbantottak. Az öreg hajógyár 1898-ba kezdte meg működését, az új 1949-ben – tudtuk meg az igazgatónőtől.
A konferencia másik előadója dr. Kertész Róbert, a szolnoki Damjanich Múzeum régésze volt. Elmondta, hogy 2015-ben két bőgőshajó került elő Szolnoknál a Tiszából. Ezek valamilyen váratlan esemény következtében süllyedtek el. Korabeli újságcikk szólt arról, hogy egy bőgőshajó kormánylapátja elromlott, nekiütközött a partfalnak, a fal a hajóra omlott és elsüllyedt. A részvevők az előadások után az észak-komáromi hajógyárba látogattak.
Képgaléria:
