Villáminterjú Kovacsicz Mónikával
Kovacsicz Móni eddig 120-szor öltötte magára a címeres mezt a Magyar kézilabda-válogatottban, kétszeres BL-győztes, kétszeres KEK-győztes. Válogatott szinten VB- és EB-bronzérmes.
2012-es mérlege is impozánsnak mondható, hiszen Magyar bajnoki ezüstérmet, KEK-aranyat és EB-bronzot is szerzett. Egy törékeny komáromi születésű, de egyébként ímelyi lány tündérmesébe illő karrierje is azt bizonyítja: Igenis kellő kitartással, fanatizmussal és egy csipetnyi szerencsével a határ csak a csillagos ég. A felvidéki származású sportikonnal Gerzson beszélgetett.
Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a kézilabda lesz az életed? Esetleg próbálkoztál más sportágakkal?
Még Ímelyen, az általános iskolában kezdtem kézilabdázni, mivel ott más lehetőség nem nagyon volt. Mint mindenki más, én is kipróbáltam, de hogy az életem része lesz, az csak később, 15 éves koromban dőlt el, amikor elköltöztem Magyarországra.
Milyen érzés volt először magadra ölteni a Magyar válogatott mezét?
Különleges érzés volt, mert egy álom vált valóra. Külön öröm, hogy egy sikeres világbajnokságról térhettem haza, bronzéremmel a nyakamban.
Hogyan emlékszel vissza életed legszebb góljára?
A legszebb gólokat nem tartom nyilván, de a legfontosabbak talán a pekingi olimpián a románok elleni meccsen voltak, ahol hétszer voltam eredményes és bejutottunk a legjobb négy közé.
Szoktál szurkolni a srácoknak az Üllőin?
A sűrű programunk miatt ritkán jutok ki a focimeccsekre, de arra emlékszem, amikor először játszottam a Fradiban 2007 nyarán, a barátom kivitt egy előkészületi meccsre, hogy lássam az NB2-es Fradinak is mekkora szurkolótábora van! Elmondhatom, Ők a legnagyobbak! Öröm ilyen közönség előtt játszani!
Hogyan látod a klub (FTC) jövőjét?
A Ferencvárosi kézilabda pár éve újra felfelé ível és remélem sokáig még így is lesz, mivel a vezetők mindent megtesznek a sikerekért! Nagyon jó feltételek mellett készülhetünk minden egyes mérkőzésre.
Mint példakép, mit üzensz a felvidéki gyerekeknek, akik még csak most bontogatják a szárnyaikat az egyes sportágakban?
Először is az lenne a jó, ha minden gyerek sportolna, sportolhatna. Akinek lehetősége adódik, mindenképpen használja azt ki, mert sok kitartással, céltudatos munkával messzire el lehet jutni.
Gerzson blogja itt található:
(napiGerzson nyomán)
