szerda, november 22. - Olivér (hu) - Elvíra (sk) 1 EUR = 313 HUF 0 °C
Mix

Az Erzsébet-sziget titkai

A két Komárom között található Erzsébet-sziget az évszázadok alatt rengeteg változáson ment át. Cikkünkben a sziget rejtélyeit próbáltuk meg feltárni. 

Az Erzsébet névre keresztelt sziget a történelem során több névvel is bírt, úgymint: Várkormányzó-sziget, Komáromi-sziget, Győri Dunai-sziget, Mészáros-sziget, Hadi-sziget, vagy Vörös Flotilla-sziget. A napjainkban használt Erzsébet-sziget elnevezést annak apropóján kapta, hogy Erzsébet királyné 1857-ben itt tette lábát először magyar földre.

Komáromnál a XV. századig két sziget állt a Dunán. A folyásirány szerint vett alsónak Nagy-sziget, a felsőnek Kis-sziget volt a neve. A kettőt elválasztó Duna meder azonban lassan feliszapolódott, a szigeten pedig ma már nyomát sem találni. Kezdetben, egészen a törökök megjelenéséig a komáromi polgárok gyümölcsöskertjei voltak a szigeten. Korabeli beszámolók szerint azonban a harcok miatt az 1557-1559-es évekre minden elpusztult rajta. Ezután a sziget birtoklása szinte késhegyre menő vitákat eredményezett a királyi várőrség és a komáromi polgárság között, miután a várbéliek egész egyszerűen kisajátították maguknak a területet legelő céljára, hogy marhákat és lovakat tartsanak rajta.

A polgárság és a várkapitányok vitája egészen 1745-ig tartott, amikor a polgárság súlyos összegért szabad királyi városi jogot eszközölt ki Mária Teréziánál. Így a tulajdonjog visszaszállt a városra. A sziget egy telke akkor jutott a Jókai-család birtokába, amikor a városi tanács az 1820-as évben az előzőleg felparcellázott sziget részeit árverésen értékesítette a városbelieknek. Az új birtokosok kötelezettséget vállaltak arra, hogy gyümölcsfákkal ültetik be kertjeiket.

Tudni való, hogy a szigetet a legnagyobb árvizek mindig elborították, ezért fontossá vált a sziget árvédelmének megszervezése. Az 1824-ben Komáromba érkező Forberger Sámuel térképész leírásából kiderül, hogy abban az időben a  sziget erősen pusztult volt. S hogy az évek során a sziget jobb partjából vélhetően mintegy 40-50 ölnyit (kb. 75-95 m) mosott el a Duna. Az elmosódás később is folytatódott, az 1900-as évek elején feljegyezték, hogy a szigeten a város ostroma során épült 1849-es sáncok már eltűntek a Duna jóvoltából. Ugyanakkor a két szigetcsúcson homokzátonyok képződtek, melyeken aztán aranymosók is felbukkantak.

A kiegyezés után Komárom rohamos fejlődésnek indult.  Mivel a gyakori árvizek továbbra is fenyegették a várost, szükségessé vált a Duna szabályozása, melynek következményeként megkezdődtek a szabályozási munkák a Dévény-Dunaradvány szakaszon. A Kis-Duna ágban téli kikötő létesült 1900-1903 között, melyben 300 nagyobb és 100 kisebb hajó tudta átvészelni a téli időszakot. A szigeti oldalon egy töltésen vontató út épült, a városi oldalon pedig 20 méter széles rakodópart. A főág és a téli kikötő között meghagytak egy kis befolyót, amelyet zsilip szabályoz. A nyugati elzáráshoz közel talált helyet Komárom városa a vízműnek. 3 szivattyú juttatta föl innen az ivóvizet a városban álló víztoronyba. Ez az 1902-ben elkészült vízmű még áll és működik. A kiesebbik komáromi hídnál szűkítették a medret, ezáltal is védettebbé vált a téli kikötő.

1919. januárjában csehek szállták meg Komáromot, május 1-jén pedig véres események zajlottak a gyümölcsöskertek között. A Tanácsköztársaság Komáromot visszafoglalni készülő milicistái közül 121-et lőttek agyon az antant katonák a szigeten.

Az Erzsébet-sziget napjainkban már csak félsziget szerkezetét adja. Mintegy 2,5 kilométer hosszú és 300-400 méter széles. A kertek még megvannak, sokuk elvadult és megjelentek rajta az első állandó lakosok is.  Autóval mind a hidakról, mind pedig a töltésen be lehet jutni.


Az Erzsébet-sziget egykoron és most

Helyszínek, melyeket az Erzsébet-sziget ugyan már csak emlékeiben őriz, de érdemes tudni róluk:

 

A nyárfa, melynek tövében égette el a vármegyei nemesség a kalapos király rendeleteit. 1936-ban vágták ki, ekkor 40 méter magas volt és csak 5-6 ember tudta körülölelni 786 cm-es kerületét.

A Sárkány János és István testvérpár által 1815-ben épített Nepomuki Szent Jánosnak emelt kis kápolnát is már hiába keresnénk, 1968 környékén lebontották.

1824-ben a szigetet a szárazfölddel egy apró fahíd, míg a szőnyi parttal repülőhíd kötötte össze. Utóbbit minden jégzajláskor el kellett bontani.

Az 1919-es harcok során elpusztult Jókai mellszobor, Zala György gipszalkotása. A mellszobor a szigeten található Jókai filagóriában kapott helyet.

 

Akad azonban pár dolog, melyet továbbra is megcsodálhatunk a szigeten:

A parcellázott sziget gerincén húzódó út a Platán-sor, két oldalán újonnan telepített platánfa csemetékkel. Néhány még ma is látható közülük, ezek helyi védelem alatt állnak.

Az egykori Beöthy villa és a Beöthy család birtoka, melyben az évek során többek között megfordult Jókai, Gárdonyi, Mikszáth és Móricz Zsigmond is. A környék ezelőtt is kedvelt célpont volt a költők körében, hiszen Csokonai Vitéz Mihály is itt sétált szerelmével, Vajda Júliával (Lilla), s itt kapott ihletet 1797-ben a Dunai Nimfa verséhez is.



A hajdani Beöthy villa sarkán 1913-ban emelt filagória. E hely volt Jókai Mór baráti körének találkozóhelye, ugyanis Beöthy Zsolt író évente megrendezett születésnapi ünnepségén számos neves író és közéleti személyiség jelent meg a tiszteletére, többek közt Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Molnár Ferenc.


(Szia Komárom, dunaiszigetek.blogsport.sk nyomán)

FEL